Meg tudjuk hallgatni egymást, úgy igazán?

Mostanában majdnem minden nap sírok és bevallom, nagyon jól esik. Rengeteg, mély, intenzív érzelem bukkan fel, mint bármelyikünkben, aki hagyja, illetve jut rá ideje. Félek a megszokott dolgok elvesztésétől, a bizonytalanságtól, dühös vagyok a szabadságom megnyirbálása és néhány elveszettnek látszó ábránd miatt. Átjár az öröm, amikor látom, hogy idén két cinke pár is beköltözött hozzánk és miután itthon voltunk végig, nem repülnek el rémülten amikor kicsörtetek az erkélyre teregetni. Meghatódom, a barátaim szeretetén, amikor aggódnak értem, törődnek velem. És még számtalan érzelmi fent és lent jellemi a mindennapjaimat. Nehéz időket élünk, nehéz időket élek. Ilyenkor sokkal jobban esik, ha van valaki, aki úgy igazán meghallgat, aki kísérni tudja a sírást.

2020.04.25 Pethő Orsolya

Amikor valaki sír, legtöbbünk meg akarja a másikat vigasztalni, azaz el akarjuk érni, hogy a lehető legrövidebb időn belül hagyja már abba és térjen vissza minden az eredeti állapothoz. Ezt tesszük a gyerekekkel s ezt tesszük a felnőttekkel is. Na, ne szomorkodjál már! Ezen nem érdemes keseregni! De mindenekelőtt kérdésekkel bombázzuk az illetőt, hogy megtudjuk, miért sír. Mert így sokkal rafináltabban tudjuk őt rávenni arra, hogy hagyja már abba. Elvesztetted a munkád? Majd lesz másik. Fáj valamid? Majd elmúlik. Esetleg csatlakozunk, rátromfolunk, hiszen nekünk még annál is nagyobb a bajunk. Mindezt csupán jóindulatból tesszük és persze megszokásból. Így tanultuk, velünk is többnyire ezt tették. A síró ember látványa legtöbbünket az empátián túl megrémiszt, megzavar. Kényelmetlen érzéseket kelt bennünk, amit természetesen gyorsan meg akarunk szüntetni.

Éppen ezért megtanultuk, hogy sírni rossz, kínos, nem szabad, és ami még ennél is szomorúbb: nem érdemes mások előtt. Pedig a sírás jó, gyógyít, felszabadít, megszabadít. Olyan érzelem és feszültség levezető csatorna, amiért hálásak lehetünk az evolúciónak, hogy megajándékozott vele minket. Egyedül sem rossz, de mégis akkor az igazi, ha van valaki, akinek jelenlétében megtehetjük. Nem megállítani akarja, nem saját bizonytalanságát szeretné megszűntetni és kérdezget, hanem egyszerűen csak kíséri, szeretetével és elfogadásával pihe puha párnákkal béleli az utat, biztonságot teremtve a fájdalmas és ijesztő érzéseknek.

Az érzelmek úgy működnek, mint az anyagcserénk. Minél szabadabban távozhat a felesleg, annál jobb. Ehhez óriási segítséget tudunk most nyújtani egymásnak.

Hogyan kell meghallgatni?

  1. Ne szólj közbe! — Valójában rengeteg mindent lehet mondani ilyenkor, ami csupán azt jelzi, hogy figyelsz és érted, miről beszél a másik. Például: Ühüm, igen, figyelek, mesélj még, értem, nahát… Ezekkel nem tereled el, nem uralod a beszélgetést, pusztán azt kommunikálod, hogy jelen vagy testestől, lelkestől. S ez már önmagában gyógyító.
  2. Ne félj a csöndtől! — Egyáltalán nem elfecsérelt idő. Ilyenkor is zajlik közöttetek kommunikáció, legfeljebb nem a megszokott módon. Ha ilyenkor egyszerűen csak intenzíven megéled a támogató jelenlétedet, már az is sokat segít. Lehet, hogy a másik épp fogalmazza, keresi a szavakat, s ha beleszólsz elillannak az érzések, melyeket szeretett volna konvertálni a nyelv szintjére.
  3. Ne minősíts, ne ítélkezz! — Mindenkinek más a nagy és a kicsi baj. Az érzelmekkel nem érdemes vitatkozni. Úgy működnek, mint az anyagcsere, aminek ki kell jönnie, az jöjjön ki, különben galibát csinál. Ha értékeled, minősíted a másik érzéseit, azzal megzavarod annak biztonságát, hogy megossza veled. Épp az a lényege a meghallgatásnak, hogy most mindent szabad érezni, amilyennek szabad lenni. Nincs semmilyen elvárás.
  4. Ne próbáld felvidítani! — Ha el akarod terelni a figyelmét, megint az érzelmek szabad távozását akadályozod meg. Talán eléred, hogy legközelebb ne te legyél az, akinek kiönti a szívét, akivel őszinte. Az érzelmek energia természetűek, amíg nem érezzük el őket, addig úgysem hagynak nyugton. Engedd hát, hadd jöjjön, ami kikívánkozik!
  5. Bízzál benne, hogy mindenki meg tudja oldani a saját problémáját! — Az igazság az, hogy sokkal több tanácsot adunk, mint kéne. Én is. Többet ér, ha valakit a saját megoldásához tudunk hozzásegíteni, hiszen nincs semmire sem biztos recept.

És amikor sír a másik, csak hallgass! Önmagában gyógyító folyamat zajlik, amiben érdemes bíznod. Megölelheted a valóságban, vagy jelenleg virtuálisan, biztosíthatod az együttérzésedről. Ez a legtöbb, amit megtehetsz és ez óriási dolog. Biztonságos, szabad utat ad a fájdalmas érzéseknek, amelyek így távozni tudnak, hogy helyet és időt teremtsenek a probléma kreatív megoldásához.

Pethő Orsolya, pszichológus

Címlapkép: istock / silverblack