ADHD-kisokos

Magyarországon az utóbbi évtizedekben kutatják kiemelten, hogy - pszichológiai, pedagógiai és gyógypedagógiai szempontból – mi lehet az oka annak, hogy gyermekek és fiatalok normál, nemritkán magas intelligenciájuk ellenére az iskolai tanulásban és közösségi és családi beilleszkedésben súlyos zavarokkal küzdenek. Ezeket a „nevelhetetlennek” mondott – leginkább négy betűvel jellemzett (ADHD = Attention Deficit Hyperactivity Disorder = figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) gyerekeket épp a probléma ismeretében történő tudatosan és következetes nevelés tudja megóvni az életveszélytől, amibe magukat és környezetüket nap mint nap sodorják.

2019.09.30 Mihalicz Csilla

Miért nehéz azonosítani az ADHD tünetegyüttesét?

Az ADHD megjelenési formáit tekintve egy ideje „spektrumról” beszélnek a szakemberek, miután meglehetősen „sokarcú” állapotról van szó, amelyben a különböző tünetek eltérő mértékben okoznak problémákat. Az ADHD 3 fő tünete: a hiperaktivitás, a figyelemzavar és az impulzivitás. Általánosan jellemző továbbá a tervező-szervező agyi funkciók gyengébb működése. Azok a személyek teszik ki az ADHD-spektrum nagyobb részét, akiknél mindhárom tünet jelen van.

A gyerekek leggyakrabban az óvoda, iskola pedagógusainak – ritkán a gyermekorvos - javaslatával, a nevelési tanácsadók közreműködésével kerülnek gyermekpszichiátriai szakellátásba, 6-8, illetve 11-12 éves koruk körül. Ezt általában az új közösség, valamint a szabályokkal, a magasabb iskolai követelményekkel való szembesülés váltja ki. A diagnózis felállításának feltétele bizonyos számú (9-ből 6) típusos tünet együttállása, amelyek már 7 éves kor előtt fennálltak, és legalább két területen (család, iskola, kortársak) funkcionális károsodást okoznak.

Az ADHD tünetei mellett az esetek 50%-ában található tanulási zavar. A súlyos ADHD tüneteket és tanulási zavart mutató gyerekek 57%-ánál találhatók autisztikus vonások. Ez azonban az enyhe, illetve a tanulási zavarral nem társuló ADHD esetekre nem jellemző.

A gyermekkorukban ADHD-s tüneteket mutató, kezelésben nem részesült, felnőtt betegek körében jóval magasabb az antiszociális vagy más személyiségzavar, különféle pszichiátriai betegségek, szerfüggőség előfordulása. Továbbá magasabb a munkanélküliek, a balesetet okozók illetve elszenvedők, és a bűncselekményeket elkövetők aránya.

Mikor lesz „zavar” egy idegrendszeri típusból?

A hiperaktivitás nem betegség, hanem idegrendszeri típus, kismértékű neurológiai eltéréssel. Ez az eltérés okozza a sajátos észlelési- és reakciómódot. Ha az neurológiai eltérés súlyosabb, illetve ha megfelelő pedagógiai-pszichológiai környezet hiányában az eltérések a megfelelő viselkedés tanulása útján nem tudnak kompenzálódni, és tartósan komolyabb életvezetési, beilleszkedési problémákat okoznak, hiperaktivitás-zavarról beszélhetünk. A hiperaktivitás-zavarban érintett gyermek kiszámíthatatlan, túlmozgó, mozgása ugyanakkor koordinálatlan lehet, nem tud a korának megfelelően egy helyben maradni, elfoglalni magát, viselkedését az őt ért hatások vezérlik, és fölötte nem vagy igen kevéssé képes kontrollt gyakorolni.

Mit tudunk az okokról?

A hiperaktivitás az esetek legalább felében öröklött eltérés, de a születés előtt, alatt vagy után, az agyat ért enyhe trauma következménye is lehet. Elsődleges oka a felfokozott ingerekkel teli környezet: sokkal többféle vegyi anyag, hang, fény, különböző sugárzások érik az idegrendszert, amelyek annak finom fejlődését igen erőteljesen tudják befolyásolni. A neurológiai háttérátfedések miatt gyakran együtt jelentkeznek az eltérések, így sokszor nem sikerül az azonosítás, így elmarad a megfelelő ellátás is.

A kutatások arra utalnak, hogy a neuropszichiátriai szempontból megalapozott eltérések együttes előfordulása jellegzetes mintázatot mutat, és ez általában ismétlődik az adott családon belül. Mindebből több következtetés is adódik: 1. ez aláhúzza a genetikai tényezők fontosságát; 2. erőteljes kapcsolat körvonalazódik az agy fejlődése, a környezeti ártalmak és a gyermekpszichiátriai eltérés megjelenése között; 3. ha valamilyen tényező megzavarja az agy fejlődését az soha nem egyetlen területet érint, hanem egyszerre több struktúra, régió fejlődését befolyásolja.

Mit értsünk „neurológiai elváltozás” alatt?

Képalkotó vizsgálatok (CT, MRI, PET) eltéréseket mutattak az agy működésében, pontosabban az idegsejtek egymás közötti kommunikációjában (ingerületátvitel), egyes homloklebenyi területeken. A homloklebeny feladatai közé tartozik a figyelem koncentrálása, a feladatok és cselekvéssorozatok megtervezése és a kivitelezés irányítása. Az ingerületátvitel megváltozását valószínűleg az idegsejtek közötti apró résekben található jelátvivő anyagok (neurotranszmitterek) szabályozási zavara okozza. A dopamin – az egyik legfontosabb neurotranszmitter - kulcsszerepet játszik az agy úgynevezett jutalomközpontjának optimális működésében. A dopamin nem megfelelő szabályozása lehet az ADHD-vel érintett személy eltérő működésének egyik kulcseleme: közrejátszhat abban, hogy sok esetben hiányzik a monoton, unalmas vagy jelentős szellemi teljesítményt igénylő feladatok elvégzéséhez szükséges motiváció – kivéve, ha az adott feladat valami miatt izgalmas számára. Önmagában az a gyakorlati tény is diszfunkcióra utal, hogy a valódi hiperaktív gyerekekre nyugtatólag hatnak a serkentőszerek. A valódi hiperaktivitás hátterében az agyban lévő „fékek” alulműködése áll, így a „fékek” serkentésével tudnak a stimulánsok megnyugtatni egy valódi hiperaktív gyereket.

Miben mutatkozik meg a gyakorlatban a három fő tünet?

Az ADHD-zavarban érintett gyerekek figyelem- és impulzuskontroll-hiánya, valamint hiperaktivitás-zavara a tervező-szervező-végrehajtó funkciók másfajta működésében tűnik föl. Ennek ismerete az őket nevelő szülők és pedagógusok számára azért fontos, hogy tisztában legyenek vele, hogy pontosan mi az, ami gyerekeiknél másként működik – nem pedig szándékos rosszalkodás. Ha felismerik a tünetet, és tisztában vannak vele, hogy az a szokásostól eltérő megoldást igényel, akkor könnyebben tudják, hogyan segítsenek. Aki pedig felnőttként érintett, a mögöttes okok megértésével jobban el tudja fogadni önmagát, és megtalálni a mindennapokat megkönnyítő stratégiákat, ahelyett, hogy újra és újra próbálja ismételni a már százszor kudarcba fulladt kísérleteket.

Az ADHD-zavar lényegében hat képesség-kategória működését érinti:

1. A figyelem irányítása      

Az ADHD-érintettség nem azt jelenti, hogy valaki képtelen figyelni, hanem, hogy nehezebben irányítja a figyelmét, különösen, ha az adott foglalatosság nem érdekli (például adminisztrációs feladatok, leckeírás). A figyelme könnyen terelődik, nehezen tudja kiszűrni, figyelmen kívül hagyni a zavaró külső tényezőket. Terhelésre tovább nő az összpontosítás zavara, ugyanakkor, ha valami intenzíven érdekli, akkor túlságosan bevonódik, és minden más megszűnik számára létezni. Sokszor elmulaszt fontos részleteket a beszélgetésekből, vagy túlságosan terhelőnek érzi a helyzetet és kikapcsol, vagy oda nem illő módon viselkedik.

2. A cselekvés irányítása

A hiperaktív gyereknek állandóan ingerekre van szüksége, jár a keze-lába, nyüzsög, és az agya is aktív: állandóan ingerekre vágyik. Ebből fakadóan a kínálkozó késztetéseknek az elvárhatónál kevésbé tud ellenállni. Emiatt a hiperaktív gyerek folyamatos veszélyben van – miként a környezete is. Nem igazán érti, mi a baj a viselkedésével, teljesítményével, sokszor követ el figyelmetlenségből eredő hibákat feladatok elvégzésénél, mivel hajlamos összecsapni – illetve a végtelenségig halogatni - a mentálisan megterhelő, tartós figyelmet igénylő feladatokat. Másfelől gyakran munkamániás, szabadidejében is kreatív illetve fizikai aktivitással foglalja el magát. Állandó belső nyugtalanság emészti, nehezen tud ellazulni, folyton babrál valamivel, nem tud nyugodtan ülni vagy állni. Észlelései és reakcióinak sajátosságai zavaróak a környezet számára, emiatt „problémás gyermekként” könyvelik el, akiből így nagy valószínűséggel „problémás felnőtt” lesz.

3. Feladatkezelés

Általában az olyan képességek jelentik a legnagyobb problémát, mint a szervezés, a tervezés, a fontossági sorrend megállapítása és az időgazdálkodás – vagyis a feladatok kezelése. Ez azt jelenti, hogy fokozott figyelmet és az átlagosnál sokkal több energiát kell abba fektetni, hogy megtanítsuk a gyereknek, hogyan tarthat rendet maga körül, és hogyan szervezheti meg a mindennapokat - ebben tovább igényli a szülők támogatását, mint más. Nem pakolja el a dolgait, nyitva hagyja az ajtókat, szertehagyja a játékait és a ruháit, az egész házban rendetlenséget hagy maga után. Feledékeny, szétszórt, gyakran elhagyja a dolgait.

4. Információ-kezelés

A rövid távú memória ahhoz kell, hogy kezeljük a világból beáramló nagy mennyiségű információt, integráljuk a már meglévő ismereteinkbe, és egy ideig tároljuk. Az ADHD-érintettek ebben igen gyengék, hiszen nehezen irányítják a figyelmüket, társalgás közben úgy tűnik, egyáltalán nem figyelnek, elkalandoznak, felszólításra nem reagálnak. Nem a környezetük által fontosnak tartott információkat dolgozzák fel, képtelenek egyszerre több feladaton dolgozni.

5. Az érzelmek kezelése

A hevesebb érzelmi reakciók, ingerlékenység, dühkitörések, csalódottság, letörtség oka, hogy az ingerekre gondolkodás nélkül reagálnak, és nem képesek uralni az érzelem-nyilvánításaikat. Sokat eszik vagy iszik, nehezére esik mértéket tartani. Beszéd közben gyakran félbeszakít másokat.

6. Az erőfeszítés irányítása

A tartós erőfeszítésre nem azért képtelenek, mert nem értékelik a munkát, vagy nem motiváltak, hanem, mert a folytonos pörgésben hamar kifulladnak. Annak ellenére, hogy sokszor lelkesen vágnak bele az új feladatba. Ebből is látszik, hogy az idővel és a saját energiáikkal rosszul gazdálkodnak. Energiaszintjük és hangulatuk akár óráról órára változhat. Mivel nem látják, milyen kezdő lépéseket kell megtenni, milyen sorrendben, és azokhoz mennyi időre van szükség, a feladat végrehajtása az átlagosnál hosszabb időt vesz igénybe – ha egyáltalán sikerül befejezni. A siettetéssel, külső nyomással csak az ellenkezőjét érhetjük el. A stressz ugyanis csökkenti a kognitív hatékonyságot, megnehezíti a problémamegoldást és a döntéshozatalt.

Mi segíthet?

A hiperaktivitás-zavar minden életkorban kezelhető és kezelendő, mert igen súlyos következményekkel járhat. A meggondolatlan cselekedetek, fékezetlen késztetések, indulatok ön- és közveszélyessé tehetik az illetőt. Azon túlmenően, hogy zavarja társait, súlyos lelki- és magatartászavarokat, antiszociális viselkedést idézhet elő, ezek elkerülése érdekében szükséges kezelni a problémákat – ebben hatékony módszerek állnak rendelkezésre.

A kontroll megszerzése

Fokozatosan és rendkívüli következetességgel, minden kis eredményt megerősítve lehet segíteni a gyermeket a kontroll megszerzésében. Ebben mind a szülők, mind az iskola közreműködésére szükség van. Ha tizenéves korra sikerül a gyermeknek megtanulnia saját fékrendszerének működtetését, ez egész életében segíti majd. Súlyos esetben időszakosan gyógyszeres kezelésre lehet szükség. A kezelésben alkalmazott szerek serkentők, amelyek az idegi átvivő anyagok termelését serkentik. A gyermek ezáltal képes lesz fékjeit használni, ingerhiánya csökken. Ekkor már hatásos lehet a viselkedés terápia.

Életvezetési segédeszközök

Az ADHD-érintetteknek nagy segítségükre lehet, ha megtanítják őket listát készíteni a feladataikról, illetve, ha szóban egyszerre csak kevés feladatot, utasítást kapnak. Érdemes megtanítani őket időt kérni - maguktól és másoktól -, amikor nem megy valami.

Előnnyé fordítani a másságot

A hiperaktív gyerekek nevelésében figyelembe kell venni sajátosságaikat. Szeretik a mozgást, a társas helyzeteket, az újdonságokat, az élményeket. Ezeknek jutalomértékük van, tehát kapjanak fontos szerepet a nevelésben. Minden eltereli őket, ami nem eléggé érdekes számukra. Figyelmüket akkor tudják fenntartani, ha az ingerek változatosak, és viszonylag sűrűn követik egymást. Társas helyzetben jobban tudnak teljesíteni. Ennek megfelelően kell a hiperaktív gyerek környezetét és a vele való bánásmódot kialakítani.

Digitális és egyéb okosságok

Sokat segíthetnek a különféle okos telefonos alkalmazások, számítógépes programok és szoftverek, de a megértő és támogató emberi kapcsolatok, a titkos jelzések, kódok is, amelyekkel a szülő, vagy a partner segítheti az ADHD-érintett gyermeket vagy társat a nehézségek kezelésében. Nem kritizálni, szidni kell tehát, hanem még jobban szeretni és támogatni. A szövetségesévé válni.

A szülő/társ is veszélyeztetett

Szövetségessé válni annál is inkább nehéz, mert az ADHD-érintett gyerekkel/felnőttel élni roppant megterhelő. A családra nehezedő kihívás akkora, hogy ha a szülők nem képesek összetartani, rendkívül tudatosan nevelni és a terheket megosztani, arra rámehet a párkapcsolat is. A magukra maradt szülők (szinte mindig anyák) extrém módon túlterheltek és kiszolgáltatottak mindenféle mentális betegségeknek – erről mélyinterjúkon alapuló kutatást végzett Szűcs Marianna, melynek tanulságait megrázó erejű tanulmányban foglalta össze (a tanulmány születésekor a szakma az ADHD spektrumzavart még hiperkinetikus zavar néven emlegette). Az írás itt olvasható:

http://epa.oszk.hu/00000/00035/00062/2002-07-be-Szucs-Hiperkinetikus.html

A hiperaktivitás-zavar életveszélyt okozhat

A hiperaktivitás megfelelő környezetben nagy érték is lehet: a szüntelen tevékenységi vágy kiemelkedő teljesítményekre ad lehetőséget. Az észlelésbeli sajátosságok, a másféle megközelítés, másféle gondolkodás, innovatív megoldásokhoz vezethet. Az, hogy zavart, betegséget okoz, vagy tevékeny, alkotó életet tesz lehetővé, attól függ, hogy gyermekkorban milyen környezet vette körül. Hosszú utánkövetéses vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyermekként ADHD-val diagnosztizáltak csaknem kétharmada felnőttkorban is jelentős nehézségekkel küzd.

További információ:

https://www.lelekbenotthon.hu/2007/03/gyarmathy-eva-hiperaktivitas-es-hiperaktivitaszavar/

http://www.adhd-magyarorszag.com/a-hiperaktivitasrol/orvostajekoztato/34

https://www.adhdkozpont.hu/az-adhd-rol/

Címlapképistock / Gam1983

Címkék

adhd

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!