„Mama, észrevettem, hogy ahol én egy ideig vagyok, ott előbb-utóbb történik valami…” – ADHD egy pedagógus szülő és a kisfia szemével

Emese szülőként is, pedagógusként is érintett az ADHD-ban, ezért mi most őt és kisfiát, a hatodikos Bendegúzt kértük meg, meséljék el, milyen a figyelemzavarral együtt élni és iskolába járni.

2019.10.12 Bakóczy Szilvia

Közel hat éve dolgozol tanárként. Három saját gyereked közül kettő érintett az ADHD-ban. Milyennek látod a figyelemhiányos hiperaktivitással küzdő gyerekek viszonyulását a tanuláshoz, iskolához?

Lendvai Emese (középiskolai magyar- és némettanár): Az évek során egyre nagyobb frusztrációt jelent ADHD-s tünetekkel iskolába járni, mert a gyerekek úgy érzik, nem tudják azt a teljesítményt nyújtani, amit önmaguktól várnak, illetve, amit a környezetük várna tőlük. Előfordul, hogy az órán öt percig tudnak koncentrálni, majd szétesik a figyelmük, radírt keresnek, izegnek-mozognak, beleszólnak az órába. Ez persze könnyen kizökkenti a tanárt, a nettó tanítási idő pedig a töredékére tud csökkenni.

A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD, Attention Deficit Hyperactivity Disorder) az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai tünetegyüttes, amely gyermekkortól végigkíséri az érintettek életét. 3 fő tünete: figyelemzavar, impulzivitás valamint hiperaktivitás. Általánosan jellemző továbbá a tervező-szervező agyi funkciók gyengébb működése. (Forrás: adhdkozpont.hu)

Osztályonként hány gyereket érint az ADHD?

Akár kettőt-hármat is, akiknek a tanulási nehézségekből eredő frusztráció mellett az tetézi a problémát, hogy ők sokszor mintha egymást licitálnák túl a figyelemfelkeltésben. Ennek ellenére én imádom őket, a spontaneitásuk ugyanis nagyon sok váratlan dolgot tud produkálni. Mindig meglepnek valamivel. Olykor rendkívül tájékozottak olyan témákban, amelyeknél a saját személyiségük, érdeklődésük a fő motiváció. Hallottam már például bukdácsoló ADHD-s gyereket beszélgetni az ötödik dimenzióról.

Ilyen az iskola Emese hatodikos nagyfia, Bendegúz szavaival:

„Mama, ahol én egy ideig vagyok, ott előbb-utóbb történik valami…”

„A legjobb az volt, amikor meg tudtam védeni Bódogot, az öcsémet a nagyobb gyerekek bántalmazásaitól. A legrosszabb pedig az, amikor megaláz egy tanár az osztály előtt. Ilyenből már több is előfordult. És amikor lapulnom kell, hogy ne kerüljek a középpontba amiatt, ami nehezen megy.”
„Amúgy a jó is és a rossz is ugyanaz benne, hogy különleges vagyok, más, mint a legtöbb gyerek.”

 Sokszor nincs jelen az órákon pedagógus asszisztens. Mit lehet ilyenkor tenni?

Ott, ahol én tanítok, bármikor kérhető segítség az órán. Ennek ellenére én még nem voltam olyan helyzetben, hogy pedagógiai asszisztensre lett volna szükségem, őszintén szólva úgy gondolom, hogy kudarcként élném ezt meg. Ez talán kissé önérzetes megközelítés, de én minden erőmmel próbálom lekötni a legizgágább diákokat is, és ha nem sikerül, kikísérletezem a huszadik módszert is, hátha az beválik. Ha viszont bejön az órára egy asszisztens, muszáj a többi gyerek felé is nyíltan kommunikálni a miérteket és a játékszabályokat. Különben az történhet, ami a fiam osztályában, ahol a kommunikáció hiánya és ügyetlensége miatt csak tovább mélyültek a konfliktusok, mert teret adott a gyerekek közötti piszkálódásra, gúnyolódásra.

Melyik korosztállyal a legnehezebb?

A felsőtagozatosokkal.  Ebben a korban még viszonylag kevés a kontroll a viselkedésben, még sok mindent az érzelmek vezérelnek. Nehéz a felnőtt félnek is, például a dührohamokat kezelni. Az ADHD-s gyerekek igazságérzete is hatalmas, és sajnos hajlamosak a depresszióra is. Igaz, ez utóbbi később jön elő, amikor már azért beépülnek a fékek, és megtanulják a kezelni a gyengeségeiket. Próbálják lecsillapítani magukat, például zenét hallgatnak, elvonulnak, hogy kevesebb inger érje őket. Ilyenkor úgy tűnhet, hogy bezárkóznak, hogy nincsenek jelen, de ez nem igaz. Amint előjön egy téma, ami őket is felvillanyozza, azonnal bekapcsolódnak.

Vagyis az sem árt, ha képben van a felnőtt, hogy mi az, ami igazán képes lekötni egy ADHD-s gyereket. Mondjuk, ezt ideális esetben minden gyerekről tudja a tanára.

Igen, de náluk ennek lényegesen nagyobb a jelentősége. Ráadásul nem csak az óravezetés szempontjából. Legtöbbször kicsi az önbizalmuk, hiszen sok hátrányos megkülönböztetés éri őket, sokat számít, ha valamiről ők tudnak mindenkinél többet mondani.

Az ADHD-s gyerekekkel ideális esetben terápiára járnak a szülők. Ez tudtommal egyfajta viselkedésterápia. Te mint tanár hogyan tudod ezt megtámogatni?

Nem hiszem, hogy lennének csodamódszerek. Mert az első alkalommal még elküldöd krétáért, hogy kicsit mozogjon, de aztán? A segítőkészségükre mondjuk szinte mindig lehet támaszkodni illetve vannak apró trükkök, amikor például testnevelés órán őket kéri meg a tanár, hogy mutassák be a gyakorlatot. A lényeg mégis a viszonyunk egymáshoz. Nem tudod megspórolni, hogy megismerd, megkedveld őket.  Ha érzik, hogy bízol bennük, és elfogadod őket a nehézségeikkel együtt, nyert ügyed van. Sokszor már az is elég, ha jelentőségteljesen rájuk nézel.

Említetted már a kommunikáció jelentőségét a többi diák felé. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

Nyíltan kell kezelni az egész problémát, meg kell értetni velük, milyen nehézségekkel jár az ADHD, és meg kell nyerni őket szövetségesnek. Amúgy is valami ilyesmit jelentene az iskolai nevelés, nem? Milyen a személyiségünk? Mik a nehézségeink, és mit tudunk egymástól tanulni? Hogyan tudunk egymásnak segíteni? Ezek nem csak az ADHD-s gyerekek szempontjából jelentős kérdések. 

Miben tudnak segíteni az osztálytársak?

Például abban, hogy mentorálják a náluk gyengébbeket, ami ugye már egyáltalán nem csak az ADHD-s gyerekeket érinti. A fiamnak kitaláltunk az iskolában egy diákmentori rendszert, ami nagyon jól működik. Minden nap 2 és 3 óra között segített neki két nagyobb fiú a legnehezebb tantárgyakban. Eddig tőlük fogadta el leginkább a segítséget.

A szakvélemények adhatnak a tanároknak konkrét tippeket?

Természetesen, ilyen a több idő, a másfajta házi feladat, illetve a feladatok variálása az órán. Önmagában már az is segíthet egy kicsit, ha betartjuk ezeket.

Ezek az ajánlások gigantikus pluszmunkát jelentenek a tanárnak.

Valóban, a kollégák egy része is ezzel érvel, de enélkül egyszerűen nem megy. Egy ADHD-s gyerek nem képes három teljesen egyforma matematika feladatot megcsinálni egymás után. Neki se kezd, pedig nyilvánvalóan nem a képességeivel van baj. A már említett pluszmunkára részben megoldást jelent a tudásmegosztás az adott tanári közösségen belül.

Régóta szívügyed az ADHD-s gyerekek oktatása, milyen változásnak örülnél a legjobban a jövőben?

Annak, ha kevesebb lenne a skatulya. Ha lenne az iskolában időnk és forrásunk a tanárok képzésére, esetmegbeszélésekre, jó gyakorlatok megosztására. Ha sikerülne megértetnem a kollégákkal, hogy ezek a gyerekek nem kezelhetetlenek, csak energiát kell a velük való munkába tenni. A szülőkkel való kommunikáció is gyerekcipőben jár, előfordul, hogy vagy a tanár, vagy a szülő érezteti a szellemi fölényét a másikkal, mondván, hogy ő sokkal többet tud az ADHD-ról. Holott az együttműködés lenne itt is a cél.

Öt alapelv, amit Lendvai Emese szerint minden ADHD-s gyerekkel foglalkozó szakembernek be kell tartania:

1. Vedd figyelembe a szakvéleményt!
2. Gondoskodj róla, hogy minél kevesebb inger legyen a gyerek körül!
3. Lehetőleg legyen minél többet az érintett gyerek a közeledben.
4. Legyél következetes, mint egy jó szülő. Tudja a gyerek, mikor mire számíthat, melyik viselkedésnek mi lesz a következménye.
5. Dicsérd sokat, vedd észre benne a jót. Amikor csak lehet, adj neki lehetőséget, hogy megmutathassa, mi mindenre képes.

Mi az, amit szülőként megváltoztatott benned az ADHD?

Kicsit összemosódik bennem, hogy mit változtatott meg bennem az, hogy szülő lettem és mit az, hogy ADHD-sak a gyerekeim. Az biztos, hogy a mindentudó énemnek búcsút kellett mondanom. Megtanultam kimondani, hogy „nem tudom, majd utánanézek”, vagy egyszerűen azt válaszolni, hogy nincs nálam a bölcsek köve, én is elbizonytalanodhatok. Úgy érzem, a gyerekek nemhogy nem várják tőlem, hogy tökéletes legyek, de megnyugtatja őket, hogy nem vagyok az. Ettől mernek ők is esendők lenni.

Címlapké: istock / KatrzynaBialasiewicz

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!