„Minél jobban kiszolgálja egy család a tüneteket, annál jobban fokozódik a stressz!” – Tippek ADHD-s gyerekek szüleinek

Nem neveletlen, nem engedetlen, nem rosszindulatú. ADHD-s. Sok családban évek telnek el, mire elviszik a gyereket szakemberhez. Mi történik a diagnózis után? Hogyan „kell” viselkedni egy ADHD tüneteit hordozó gyerekkel? Jó-e, ha más szabályok vonatkoznak rá, mint a testvéreire? És lehet-e túlságosan alkalmazkodni hozzá? Dr. Nagy Pétert gyermek-és ifjúsági pszichiátert, a Vadaskert kórházigazgatóját kérdeztem.

2020.09.04 Bakóczy Szilvia

Mik a legtipikusabb tévhitek a szülők részéről az ADHD-val kapcsolatban?

Dr. Nagy Péter: Többségükben fel sem merül, hogy a gyermekük tüneteinek szervi oka van. A tágabb környezetben is könnyen rásütik az ADHD-s gyerekekre, hogy szófogadatlanok és neveletlenek, holott egy gyerek nem azért szól bele például mindig a beszélgetésbe, mert nem tudja, hogy ilyet nem illik csinálni, hanem azért, mert az ADHD-val együtt jár az impulzivitás is, vagyis nehezen megy a késleltetés, várakozás.

Az ADHD az idegrendszer egyik velünk született zavara. Jellemző tünetei: a gyerek nem tud sokáig egy helyben lenni, nehezen marad sokáig csöndben, és könnyen elterelődik a figyelme. Feledékeny, a részletek könnyen elsikkadnak, mindez sorozatos konfliktusokhoz vezet a családban.

Magyarországon a gyerekek öt százaléka érintett ADHD-ben, ami hetvenezer gyereket jelent. Közülük legfeljebb ötezer gyerek kap segítséget. Pedig kétféle terápia is hatékony lehet: a viselkedésterápia, illetve a modern gyógyszerek. (Forrás: Vadaskert Gyermek-és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia)

Tapasztalatai szerint a szülők többsége képes elfogadni a diagnózist?

Többségük talán igen. És ez egy nagyon fontos első lépés. Muszáj gyereknek is, szülőnek is tudnia, hogy egyikük sem tehet arról, hogy a gyerek az átlagtól eltérő nehézségekkel küzd. A gyereknek és a szülőnek, illetve a pedagógusoknak is meg kell érteniük, hogy a gyerek reakciói mögött nincs rossz szándék. A gyerek pontosan tudja a szabályokat, ám nem képes azokat betartani.

Legkésőbb mikor kell egy gyereket szakemberhez vinni ahhoz, hogy a lehető legjobb eséllyel tudjon megtanulni együtt élni az ADHD-val?

Nincs az a szakember, aki egy 1-2 éves gyerekről biztosan meg tudja állapítani, hogy ADHD-ban érintett. Ugyanakkor nálunk, a Vadaskertben, a szülőkkel folytatott beszélgetésekben utólag gyakran összeáll a kép, és kiderül, hogy a gyerek már a várandósság alatt is feltűnően mozgékony volt, tízhónapos pedig megtanult járni. Az óvoda középső és felső csoportjában már nagyobb eséllyel ismerik fel a tüneteket a pedagógusok. A legfeltűnőbb viselkedés az lehet, ha a gyerek egyfolytában és céltalanul rohangál, motorozik „ész nélkül”, bele-belekap mindenbe, és nem köti le semmilyen foglalkozás néhány percnél tovább.

Tételezzük fel, hogy egy gyerek időben szakemberhez kerül. Elmúlhatnak a tünetek?

Az idő sokat segít, de a tünetek teljesen nem múlnak el. Meg lehet viszont tanulni együtt élni velük.

A sokat emlegetett viselkedésterápiát mennyire fontos időben elkezdeni? Egyáltalán, mit jelent az, hogy időben?

A legújabb kutatások szerint az óvodáskorban elkezdett viselkedésterápia a leghasznosabb. Később, főleg felső tagozattól kezdve a viselkedésterápia az ADHD alapvető tüneteit kevéssé módosítja, habár egyéb előnyei azért lehetnek. 

Gondolom a terápián számos hasznos tanácsot kapnak a szülők. Említene néhány példát?

Az ADHD-s gyerekek felé rövid és egyszerű kéréseket kell megfogalmaznunk. Azt, hogy szedd össze a cuccaid, utána legközelebb megmosakodva és felöltözve szeretnélek látni, számukra nehezen követhető. Helyette elsőnek mondjunk csak annyit, hogy szedd össze kérlek az edzéshez a cuccaid. Szintén el szoktuk mondani a szülőknek, hogy jutalmazzák meg egy-egy szabály betartását ahelyett, hogy a szabályszegést büntetik.

Kell-e, hogy az ADHD-s gyerekre más szabályok vonatkozzanak, mint a nem ADHD-s testvéreire?

Én az egységes szabályokban hiszek.

Vagyis semmi leckeírás például, csupa jószándékból, könnyítésnek?

Általában azt tapasztaljuk, és ezt kutatások is alátámasztják, hogy minél jobban kiszolgálja egy család a tüneteket (pl. emiatt kevesebb otthoni feladatot kap, megcsinálják helyette a leckét stb.), annál jobban fokozódik a stressz a családban, a tünetek pedig nem enyhülnek.

Ez egy nagyon vékony határ lehet, hiszen az előbb említett egy példát arra, hogy az ADHD-s gyerekekkel bizony másképp kell kommunikálni.

Egy-egy kivételes alkalommal nyilván fel lehet menteni a gyerekeket, így az ADHD-s gyerekeket is a feladatok alól, de ez ne legyen általános, mindennapos megoldás. A gyerekeket segítő családi alkalmazkodás az, ha a kérések, instrukciók rövidek, egyértelműek; ha a keretek határozottak, világosak és következetesek; ha a szülők igyekeznek a sok nehézséget és esetleges iskolai kudarcot rengeteg bátorítással és dicsérettel ellensúlyozni. akkor is, ha ez nem mindig ilyen egyszerű. 

 

Címkék

adhd szülőknek