Száraz november – személyes történetek több hónap távlatából

Egy férfi és egy nő. Mindketten megfogadták, hogy egy hónapig nem isznak. Robinak az első józansági fogadalma nem sikerült, Orsi – ha nehezen is –, de abszolválta az egész hónapot. Közös bennük az is, hogy azóta rendszeresen megismétlik a száraz heteket, hónapokat, és közös a tanulságaik egy része is. Mert vajon az alkohol ízétől függ az ember, vagy a mámortól, amit a pia okoz? És mi az, amit könnyebb kibírni, ha csak egy-két sört engedélyezünk magunknak, vagy ha egy hónapig teljesen absztinensek vagyunk?

2018.03.13 Bakóczy Szilvia

Magyarországon tavaly is elindult a „száraz november” kampány és programsorozat, ami egy brit mintára épülő kezdeményezés. A cél világos volt: segíteni az embereknek abban, hogy jobban megismerjék az alkoholhoz, és ezen keresztül önmagukhoz fűződő viszonyukat. A részvételt azoknak ajánlották, akik hetente egyszer-kétszer masszívan isznak, de akik nem napi szintű „nagyivók”. Ebbe a kategóriába tartozik Robi is, aki a kezdetektől ki akarta próbálni a „száraz novembert”, mert „mindig is kapható volt az ilyesmire”. A családjában több alkoholfüggő ember van, a minta tehát erősen jelen volt az életében, ráadásul Robi magán is diagnosztizálta a függés bizonyos jeleit. Nemcsak az ivás gyakorisága miatt.

Egy-két sör nem ok arra, hogy igyak, így az ivás nálam gyakran jár kontrollvesztéssel. Az egyik ilyen esetből rendőrségi ügy is lett – meséli. – Az történt, hogy egyszer sikerült annyit innom, hogy elájultam az utcán, mire a többiek kihívták a mentőt, ők pedig a rendőrséget. Amikor magamhoz tértem, és láttam a felhajtást, eszem ágába sem volt beszállni a mentőautóba, a rendőrök azonban ragaszkodtak ehhez. Kialakult egy kisebb csetepaté. Nemrég zárult le a tárgyalás. Nos, több ehhez hasonló esetet nem szeretnék.”

Valahogy mindig megtaláltam azokat, akik isznak!

Ami a kezdeteket illeti, a jelenleg húszas évei végén járó férfi már kamaszkorában iszogatott. „Tizenhárom-tizennégy éves koromtól sodródtam az árral. A Balatonon a haverjaim szüleinek a pincéjében titokban már rendszeresen ittunk. A pesti lakásunk környékén pedig volt egy éjjel-nappali, ahol a két srác folyton vodkát vedelt. Engem is rendszeresen megkínáltak, szóval, valahogy mindig megtaláltam ezeket az embereket.” Mire Robi felnőtt, a sörözések mindennaposak lettek. Amikor egy belvárosi hostelben kezdett el dolgozni, a vendégekkel való ivás is komoly csábítást jelentett, ehhez jött a visszaeső alkoholista főnök rendszeres meghívása. Az egyetlen hosszabb időszakot az alkohol nélkül az a korszak jelentette, amikor Robi sofőrként dolgozott egy fuvarozócégnél. A sör helyét átvette a fű.

A száraz novembernek Robi többször is nekifutott. Először kevés sikerrel. Pedig az előtte levő félév már csak „óvatos iszogatással telt.” A hétvégi bulikban persze Robi azért masszívan alkoholizált. „Egészen addig nem volt semmi baj, amíg egy hét után el nem mentem egy buliba. Borzasztó volt az egész, nagyon szarul éreztem magam. Gondoltam, vagy haza megyek, vagy elkezdek inni. Végül az utóbbit választottam. Utána szinte azonnal hatalmába kerített a szégyenérzet. Tanulságos volt, rájöttem, hogy egyszerűen nem bírom magam jól érezni egy buliban pia nélkül, és arra is, hogy nem is az alkohol íze az, ami hiányzik, hanem maga az alkoholizálással járó mámor.”

Néhány hónappal később, a második józan hónapra Robi jobban rákészült, nem volt több zavaró tényező. Ugyanis kiiktatta a bulikat az életéből. Ismét eltelt pár hónap, harmadszor is kedvet kapott a józansághoz, de az első kísérlethez hasonlóan itt is az lett a vége, hogy a közepén feladta. „Akkoriban jött haza az egyik barátom, akivel korábban rendszeresen ittunk. Amikor elmondtam neki, hogy mit vállaltam, először értetlenkedett, végül elfogadta, hogy csak alkoholmentes sört iszom. Nem rajta múlt, hogy nem csináltam végig. A második találkozáson már nem tudtam türtőztetni magam, hiányzott a régi közös berúgás, ez a nagy igazság.”

Közösségi média vs applikáció

Robinak a „száraz november” köré szerveződő közösség egyáltalán nem segített. „Nem akartam leírni a Facebookra az érzéseimet, számomra vadidegen embereknek. Rátaláltam viszont egy alkalmazásra, a Sober-re, ami lökést adott, többek között azzal, hogy számolta helyettem az alkohol nélkül eltöltött napokat. Amikor túl voltam rajta, kifejezetten büszkeséggel töltött el, hogy megcsináltam.

Ez a harminc nap arra jó, hogy rájössz, hogy mik a gyenge pontok.
 

Robi

Nálam például az esti műszak a hostelben, a bár, ami estére kinyit, a kedvenc sörömmel, a haverok, akikkel korábban is folyton ittunk. Azt is jó volt végiggondolni, hogy hogyan állok a függéssel, egy munkafüggő anyával és egy alkoholista apával a hátam mögött. Szerintem kicsit én is függő vagyok, de ettől nem esem kétségbe. Mutass nekem egy embert, aki nem függ valamitől! Valaki csak a tévére tud elaludni, mások egyetlen napot sem bírnak ki édesség nélkül, megint másoknak teljesen kicsúszik a talaj a lábuk alól, ha szinglik lesznek.”

Robi szerint teljesen absztinens ő biztosan sosem lesz, de ez nem aggasztja különösebben. „Vállalom, hogy én úgy érzem jól magam, ha rendszeresen berúgok, persze meg kell húzni a határokat. A lényeg, hogy az én kezemben legyen az irányítás. Úgy érzem, ezt már nem veszítem el.”

Pia nélkül az egyetemen nincs barátság!”

Orsi egy budapesti egyetem média-kommunikáció szakán tanul. Viszonya az alkohollal nem sok mindenben különbözik egy átlag egyetemista szokásaitól. Hetente háromszor biztosan sörözik, beleértve a hétvégéket is. Pénteken és szombaton buli, ha pedig buli, akkor a sör és a tömény vegyesen jöhet, utána pedig már nincs megállás, a jól ismert, mámoros állapotig.

A fiatal lány idegenvezetőként is dolgozik, így előfordul, hogy az iszogatás egy-egy hétköznapot is érint. De miért kell a turistákkal kötelezően inni? Miért nem lehet alkoholmentes sört rendelni, ne adj’ isten teát szürcsölni?

Lehet. De a közös ivás valahogy munkaköri követelmény, ráadásul, bevallom, könnyebb elviselni egyes csoportokat, ha becsiccsentek” – mondja erről Orsi nevetve.

A száraz novembert Orsi is kísérletnek szánta, bár eleinte szkeptikus volt. Végül a „personal input” döntött: egy barátja győzte meg a Kék Pont Alapítványnál.  „Fecó azt mondta, és ebben teljesen igaza volt, hogy ő is tudja, hogy jó inni, de ésszel kell csinálni, és ehhez nem árt megvizsgálni a viszonyunkat az italhoz. Igaza volt, tizenkilenc éves korom óta fogyasztok rendszeresen alkoholt, kíváncsi lettem, mennyire bírom ki pia nélkül egy hónapig.”

Orsinak az első két hét nagyon nehéz volt. „Rögtön szerdán volt egy meeting, ahol mindenki sörözött. Utána pénteken és szombaton csoportokat kísérgettem bárokba, ehhez jöttek a programok a barátokkal. Az alkoholmentes sörrel igyekeztem kitölteni az űrt, így nem volt olyan feltűnő, hogy kimaradok a buliból.”

Bulizás józanul?!

A barátok értetlenkedését szintén a nehézségek között említi. „Két közeli barátnőmet leszámítva, alig akadt valaki, aki támogatott a fogadalmamban. Folyton magyarázkodnom kellett, hogy miért nem iszom. Főleg a fiúk gondolták, hogy hülyeség az egész. Megkaptam, hogy álszent vagyok, szóval, tényleg nem értettek egyetlen szót sem az egészből. Én pedig kettőkor leléptem a bulikból, mert alkohol nélkül szinte élvezhetetlen volt minden. Az agyamra mentek a részegek, képtelen voltam lazítani, teljesen be voltam végig feszülve. Végül azt találtam ki, hogy kiválasztok valakit, aki már szarul van a piától, és rá fókuszálok, neki igyekszem segíteni. Így bírtam ki kettőig.”

Nehézségek ide-oda, Orsi kibírta, amit vállalt, sőt, januárban megismételte a józansági fogadalmát. Másodszor azonban változtatott a terven, a bulik számát minimumra csökkentette, igyekezett inkább más programokat csinálni.

Társasoztunk, ami nagyon jó volt, és több időt fektettem a kreatívabb munkáimba is – említ példákat. – Baromira élveztem, hogy több energiám maradt a rádióműsorokra, egy csomó ötletem született, főként azért, mert nem mentek el a hétvégék a másnaposságra. Előjött a komolyabb énem is. Arra az időszakra következetesebb lettem mindenben. Magam is meglepődtem, mennyire jó volt lenyugodni, egyfolytában értékes dolgokkal foglalkozni.”

Ami a kísérletek konklúzióit illeti, Orsi rájött, hogy elsősorban az alkoholnak köszönhetően élvezi a bulikat. „A pia nélkül egyszerűen nem működtek. Önmagában a társaság nem volt elég a jó hangulathoz. Szerintem mindenki pontosan ugyanígy van ezzel. Nem ismerek olyan diákot az egyetemen, aki ne inna rendszeresen. Ráadásul délután négy után már a büfében is vásárolhatunk piát. Ha nem iszol együtt a többiekkel, képtelenség barátokat szerezni. A bulikban pláne kínosan érzed magad. Ilyenkor két opció van, vagy levéded magad a flegmasággal, vagy gyorsan ellazulsz a piától. Mindig vannak idősebbek is a bulikban, harmincasok, na, ők a buli királyai. Nem mintha nem lenne vákuum az életük.”

A jövőről Orsi azt mondja, neki inkább hetekre kellene bontania a józansági kihívást, egy hónap azért kicsit hosszú… Ami biztos, hogy a „kicsit iszom” nála sem sikerült, csak a teljes absztinencia.

Címlapfotó forrása: istock / mediaphotos

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!