„Magas Cé és jobbhorog” – Egy könyv, amit el kell olvasnod a gyerekeddel!

Gyakran kapom magam azon, hogy olyan könyveket hozok haza a fiamnak, amikről azt gondolom hallomás alapján, hogy kötelező elolvasnunk vagy én magam olvastam gyerekként, és úgy emlékeztem, hogy nagyon tetszett. Aztán belekezdünk – esténként ezekből én olvasok neki, magának ő választ könyvet – és azt látom, hogy unja, kínlódik, és az a helyzet, hogy én is. Rájövök, hogy hiába intem türelemre, egyszerűen nem akar kibontakozni számomra sem a történet, akkor pedig minek olvasunk egyáltalán, ha nincs benne élvezet? Kárpáti Judit könyvajánlója

2018.06.29 Kárpáti Judit

Több ilyen fiaskó után hoztam haza találomra a könyvtárból egy norvég szerző könyvét, ami aztán annyira magával ragadott mindkettőnket, hogy pont annyira vártuk az esti közös olvasást, mint anno a Harry Potternél. Pedig a könyv története nem is állhatna messzebb a varázslatos mesevilágtól, sőt, egy norvég kisfiú mindennapjairól, iskolás életéről szól, és nagyon is a valóság talaján áll. Olyannyira, hogy a könyvet jegyző Kolibri Kiadó Magasfeszültség-sorozatában jelent meg. Ennek a sorozatnak a darabjai kifejezetten társadalmi problémákat feszegetnek, amikről beszélgetni kell a gyerekekkel, akár otthon, akár az iskolában. Arne Svingen könyvének, a Magas Cé és jobbhorognak a főszereplője, Bart maga meséli el a történetét, amitől csak még szívszorítóbb lesz az olvasás.

Az első oldalaktól lassanként áll össze a kép; ez a kisfiú egy alkoholista anyával él egy szociális bérlakásban, és saját magát látja el. Bart bár bokszolni jár, mert anyja úgy gondolja, nem árt, ha megtanulja magát megvédeni, miközben valójában csak az operák érdeklik és az éneklés. Minden kudarc ellenére szorgalmasan jár a bokszedzésekre, de a fürdőszobában áriákat énekel, nem is akárhogyan. Bár ez így végtelenül szomorúnak tűnik, és valóban sokszor sírtunk is olvasás közben, például azon, hogy a kisfiúnak ropit ad vacsorára az ittas anya. De humorral és iróniával van tele minden oldal, ráadásul úgy, hogy nem érzi sem a gyerek, sem a felnőtt azt, amit sok könyvnél, hogy nem valószerű a megfogalmazás vagy a gyerek gondolatmenete.

Kiderül az is, hogyan próbál úgy létezni az osztályában ez a kisfiú, hogy ne derüljön ki, mennyire kiszolgáltatott helyzetben él, és talán azok a legerősebb részek, ahol leírja az osztály hierarchiáját, meg azt, hogyan igyekszik mozogni ebben a menő gyerekektől kezdve a beilleszkedni nem tudókig mindenki. Számomra a legnagyobb élményt az jelentette, hogy ez a szerző egyáltalán nem feledkezett meg arról, milyen érzései vannak egy gyereknek, és pont ezért imádta a fiam is ezt a könyvet. Tőle nagyon gyakran hallom, amikor elmeséli, mi történt vele aznap, hogy egy tanár vagy egy felnőtt egyáltalán nem tudja, milyen gyereknek lenni. Szerintem ezért, és nem csak a csavaros történet miatt tudott a Harry Potter is olyan sikeres lenni, mert olyasvalaki írta, aki ebből a szempontból gyerek tudott maradni, és fel tudta idézni az akkori érzéseit.

A kiadó törekvését és a Magasfeszültség-sorozatot azért is nagyon fontosnak tartom, mert azoknak a gyerekeknek is hitelesen tudja megmutatni, milyen nehéz helyzetekben élnek a társaik, akik egyébként szerencsések. Úgy gondolom, hogy minden gyerek megküzd ilyen-olyan nehézségekkel különböző családi élethelyzetekből adódóan, mégis egy szerető családban, jólétben élő, ráadásul az iskolai közegében is javarészt hasonló gyerekekkel találkozó iskolásnak is találkozniuk kell más mintákkal.  Erre számos lehetőséget teremthet az ember, de ebből a szempontból a könyvélmények nagyon jelentősek tudnak lenni és a Magas Cé és jobbhorog is ilyen. Ha pedig egy olyan gyereknek kerül a kezébe a könyv, mondjuk, egy jó pedagógusnak vagy ismerős felnőttnek köszönhetően, aki maga is hasonló problémákkal küzd, akkor életmentő is lehet megtapasztalni, hogy még ebből a helyzetből is akadhat kiút.

 

Címlapfotó forrása: istock / Jason Doiy

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!