Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket

Csaba vagyok és alkoholista. Körülbelül tíz évvel ezelőtt tettem meg az AA 12 lépését, és azóta is töretlen támogatója vagyok a lépés-munkának. Tapasztalatom szerint ez a leghatékonyabb módja a lelki fejlődésnek és így a felépülésnek. Azóta többen is kérték szponzori segítségemet a saját lépéseik megtételéhez. Megosztom veletek, hogy hogyan tettem meg a tizenkét lépést, illetve találtok hozzá segédleteket is, amelyek szerintem megkönnyíthetik a munkát azok számára, akiknek jelenleg éppen nincs szponzora, de szeretnének a lépéseken dolgozni.

2020.09.29 Hogyan mondjam el neked

Felismertem, hogy a világban rajtam kívül más erők is hatnak.

 

Amint azt korábban már leírtam, az első lépés második felében:

  • Tudatosult bennem, hogy az életem ritkán alakul úgy, ahogy elterveztem.
  • Ráébredtem arra, hogy sem a saját, sem mások életét nem irányíthatom.
  • Tudatosult bennem, hogy a múlton nem tudok változtatni.
  • Tudatosult bennem, hogy a jövő nem olyan lesz, amilyennek gondolom.
  • Elfogadhatóvá vált számomra, hogy a jelen pillanat mindig olyan, amilyen.

Be kellett tehát látnom, hogy tehetetlen vagyok dolgokkal, emberekkel, helyzetekkel kapcsolatban, és hogy nem én vagyok a világ irányítója. Be kellett látnom, hogy kevés vagyok, mint ... (ide helyettesítsetek be olyan gondolatot, amilyen eszetekbe jut...). Elkezdtem felismerni, hogy a világban rajtam kívül más erők is hatnak, például:

  • Emberi erők (mások szándékai, törekvései, viselkedése, szokásai)
  • Társadalmi erők (politikai törekvések, társas kapcsolatok, csoportos tevékenységek)
  • Felsőbb erők (megmagyarázhatatlan "véletlenek", érdekes egybeesések, csodák)
  • Univerzális erők (Lét, Karma, Isten, Legfőbb Valóság)

Egyre többször fedeztem fel, hogy nem feltétlenül rossz dolog az, ami rajtam kívül álló erők következtében történt a világban, vagy bennem. Nem feltétlenül rossz az, amit mások akarnak, amire mások törekszenek, ami körülöttem történik, ami a világban zajlik.

Elkezdtem kizárni a látókörömből az olyan információkat, amelyek azt sugallták, hogy a világ rossz. Például elkezdtem nem nézni a híradót. Kezdetnek ez is megteszi... 

 

Ráébredtem, hogy léteznek nálam hatalmasabb erők

 

Ahogy elkezdtem felismerni, hogy a világban rajtam kívül más erők is hatnak (például más emberek törekvései, csoport-érdekek, társadalmi erők, természeti erők), egyre inkább ráébredtem, hogy ezek rendszerint nálam erősebb, hatalmasabb erők.

Be kellett ismernem magamnak, hogy léteznek olyan – nálam hatalmasabb – erők, amelyek nélkül nehéz lenne magyarázatot találnom az események többségére, a világ történéseire, sőt magára a világ (Univerzum) létezésére és törvényeire sem. Hallottam, hogy mások ezeket Felsőbb Erő-nek nevezik. Megtetszett ez az elnevezés, mert nekem az "Isten" szóról mindig a vallások jutottak az eszembe, és – ateista lévén – óvakodtam a vallásoktól és az Isten szó használatától.

Arra már korábban ráébredtem, hogy ha egyedül akarom irányítani az életemet, akkor ismételten zsákutcába fogok jutni, és vissza fogok térni az alkoholhoz. (Lásd 1. Lépés!)

Tudtam, hogy alkoholos, én-központú gondolkodásom helyrebillentése egyedül nem fog menni. Segítségre volt szükségem. Az AA csoportba kapaszkodtam. Jártam gyűlésekre, figyeltem a megosztásokat. Figyeltem, hogy ki mit mond a nála hatalmasabb erőkről, a Felsőbb Erőről. Észrevettem, hogy azok érzik jobban magukat, akik hisznek egy Felsőbb Erőben, még ha az nem is egy Univerzális (Isten) Erő, hanem csak egy AA csoport – nálam hatalmasabb – ereje.

Kezdetnek ez is megteszi.

 

Észrevettem, hogy azoknak jobb a lelki egészsége, akik hisznek egy Felsőbb Erőben

 

A gyűlésekre járva, társaim megosztásait hallgatva nagyon érdekes összefüggésre figyeltem fel:

  • Akik arról beszéltek, hogy eljutottak a hitre, hogy el tudnak képzelni egy Felsőbb Erőt, vagy arról, hogy kezd kialakulni az Isten-képük, azok általában beszámoltak még arról is, hogy időnként hálát éreznek, hogy időnként lelki békét tapasztalnak, hogy kezdik érteni mi az alázat, hogy úgy érzik, elindultak a lelki fejlődés útján.
  • Akik arról beszéltek, hogy – ugyan nem isznak, mert megtették az 1. lépést, de – nem tudják, vagy nem akarják megtenni a 2. lépést, illetőleg azt hangoztatták, hogy nem csinálják a lépéseket, azok általában nem számoltak be sem háláról, sem lelki békéről, sem lelki fejlődésről. Leginkább arról beszéltek, hogy olyan szívesen meginnának még valamit, de hát nem teszik, mert tudják, hogy az hová vezetne. Egy idő után elkezdtem azt gondolni, hogy jobb lenne az első csoporthoz tartozni. „Tarts a győztesekkel” – ezt is gyűlésen hallottam.

 

Hajlandóvá váltam elképzelni, hogy létezhet olyan erő, amely visszaadja elmém épségét

 

Az Anonim Alkoholisták Nagykönyvének az 50. oldalán van két nagyon súlyos gondolat:

1. bekezdés: "Amikor láttuk, hogy mások megoldják problémáikat egyszerűen rábízva magukat egy felsőbb Hatalomra, fel kellett adnunk Istennel kapcsolatos kételyeinket. Elképzeléseink nem váltak be. De az istenfogalom igen."

4. bekezdés: "Alkoholista létünk során elkerülhetetlenül elérkeztünk egy döntő pillanathoz, amikor magunkat porig alázva, de félelem nélkül szembe kellett néznünk Isten létezésének dilemmájával. Vagy van Isten, vagy nincsen. Mit válasszunk?"

És végül az egész 12 lépéses program lényege, amit szinte minden gyűlés elején hallottam (a könyv 57. oldaláról): "A lényeg az, hogy hajlandók vagyunk lelkiekben fejlődni."

Végül is hajlandóvá váltam azt gondolni, hogy létezhet olyan felsőbb erő, ami segít nekem helyreállítani lelki egészségemet, elmém épségét. Segít a lelki fejlődésben. Miért ne?

 

Akartam azt gondolni, hogy létezik olyan erő, amely visszaadja elmém épségét

 

A Nagykönyv 48. oldal 2. bekezdésében ezt olvastam:

"Itt van több ezer, igazán világias lelkületű férfi és nő. Kereken kijelentik, hogy amióta eljutottak egy náluk erősebb Hatalomba vetett hithez, amióta megváltozott felfogásuk Róla, és amióta megtesznek bizonyos egyszerű dolgokat, azóta forradalmi változások álltak be életükben és gondolkodásukban."

OK, gondoltam. Legyen így. Hajlandó vagyok azt gondolni, hogy ha eljutok egy nálam erősebb Hatalomba vetett hithez, akkor megváltozik az életem és a gondolkodásom. De hogyan kell ezt csinálni?

A Nagykönyv a 45. oldalon meg is adta erre a választ:

"Csupán egyetlen rövid kérdést kellett föltennünk magunknak: Hiszem-e vagy akarom-e hinni, hogy létezik egy nálam magasabb Hatalom? Nyomatékosan hangsúlyozzuk: amint valaki kimondja, hogy hisz vagy hajlandó hinni, már jó úton jár. Körünkben többször is bebizonyosodott, hogy erre az egyszerű tényre csodálatosan erős spirituális építményt lehet alapozni."

Ez jó hír: Nem kell hinnem rögtön az elején. Elég az is, ha csak akarok hinni. Hát, ennyit igazán megkockáztathatok....

 

Elkezdtem gyakorolni a hitet. Elkezdtem hinni.

 

Az eddigi lépkedéseim alapján úgy döntöttem tehát, hogy akarok hinni egy nálam magasabb Hatalomban. Az AA-ban azt mondták, hogy hasznos hozzáállás a „tégy úgy, mintha”. Ha elég sokáig úgy teszek, mintha hinnék, akkor a végén hinni fogok. Csak gyakorlás kérdése. Így is tettem:

  • Elkezdtem figyelni a világ dolgaiban megjelenő Felsőbb Erőt. Próbáltam felhagyni a panaszkodással, sajnálkozással, felháborodással, drámázással. Próbáltam észrevenni minél több jót (szeretetet, örömöt, békét) a világ eseményeiben, történéseiben. Elkezdtem gyakorolni a saját kis szlogenemet: "Itt most jó!" Bármi történt körülöttem, próbáltam arra gondolni: ITT MOST JÓ!
  • Elkezdtem figyelni az embertársaimban megjelenő Felsőbb Erőt. Próbáltam felhagyni az ítélkezéssel, minősítgetéssel, címkézéssel. Próbáltam észrevenni minél több jót (megértést, szeretetet, derűt) az emberekben. Elkezdtem gyakorolni a saját kis szlogenemet: "Ő jó!", hiszen mindenki jó. Bárkivel találkoztam, próbáltam arra gondolni: Ő JÓ!
  • Elkezdtem figyelni a saját életemben megmutatkozó Felsőbb Erőt. Próbáltam felhagyni a bűntudattal, az önsajnálattal, a megbánással, a szenvedéssel. Próbáltam észrevenni minél több jót (önzetlenséget, szeretet, örömöt, békét) saját magamban. Elkezdtem gyakorolni a saját kis szlogenemet: "Jó vagyok!" Bármikor elbizonytalanodtam, próbáltam arra gondolni: JÓ VAGYOK!
  • Elkezdtem hálát érezni mindazért a jóért, amit a Felsőbb Erőnek köszönhetek a világban, embertársaimban és magamban. Elkezdtem gyakorolni a hálaimámat. Uram, hálás vagyok:
    • hogy élek,
    • hogy nem kell innom,
    • hogy rátaláltam az AA-ra,
    • hogy lelkileg fejlődhetek.

És gyakoroltam, és gyakoroltam, és programoztam, és gyakoroltam...

Címlapkép: istock / fizkes