A tökéletes anyák versenye

Anyának lenni komplex kihívás. Kiváló szakács, fáradhatatlan házvezetőnő, vicces játszópajtás, pedáns beszerző, figyelmes tanár, precíz gazdasági vezető és controller, sőt még raktáros, sofőr, pszichológus, dietetikus, fejlesztőpedagógus is egy személyben. Folyamatos mentális és érzelmi megterhelés, amit legtöbben elképzelni sem tudtunk, amikor még csak előttünk állt mindez. Lehetetlen minden fronton teljesíteni, de ezt nem akarjuk elhinni, inkább irreálisan magas elvárásokat támasztunk magunk felé. Pethő Orsolya, az Anyaszerviz pszichológusának írása.

2017.12.26 Hogyan mondjam el neked

A tökéletességre való törekvés nemcsak csökkenti a gyereknevelés – néha amúgy sem túl magas élvezeti értékét, de a hatékonyságát is csökkenti. Minél több külső elvárásnak akarunk megfelelni, annál inkább el fogunk bizonytalanodni.

 

De honnan ez a magas sztenderd?

Ahogy a társadalom egyre gyerekcentrikusabbá válik, a szülők egyre inkább úgy érzik, hogy a gyerekeiket ki kell szolgálniuk. Egyre több a nyomás, hogy jól csináljuk, és túl sokat tudunk a hosszú távú hatásokról. Olyan sokat, hogy az már inkább szorongást okoz, mint segít eligazodni a világban. Kulcsfontosságú a gyerek fejlődése szempontjából, hogy milyen vitaminokat eszel a terhesség alatt, és az is, hogy kimondod-e pont azt az öt mondatot, amit a szakemberek szerint „sosem” mondhatsz a gyerekednek. A gyereknevelés ösztönös tevékenységből tudományos fokozatot igénylő szakterületté avanzsált.

És persze – mint mindig – a média tehet sok mindenről, hiszen rengeteg terméket el lehet adni, ha a szülők inkompetensnek érzik magukat. Ám a mi fülünk mögött is van vaj. Ugyanis, ha nem pont a megfelelő gombokat nyomogatnák rajtunk, akkor jottányit sem engednénk szülői magabiztosságunkból, és pont úgy nevelnénk a gyerekeket, ahogy akarjuk. De azok a bizonyos gombok léteznek, és nem nehéz egy anyát elbizonytalanítani.

Állandóan összehasonlítjuk magunkat a többi anyukával, és ha csak halovány esély is van rá, alulmaradunk. A szó valódi értelmében már nem élünk együtt. Mire egy nő gyermeket szül, szinte alig látott más nőket gyereket nevelni, pelenkázni, szoptatni. Talán alkalomszerűen elképzelhető, de nincs igazi tapasztalatunk. Szülés után is alig érintkezünk egymással, ám követjük egymás posztjait a szupercuki gyereket, aki mindent „megfelelő” időben csinál, a tökéletes családot, sminkben, pózolva. Ahelyett, hogy mi nők, anyák támogatnánk egymást, arcozunk, versengünk, még jobban elbizonytalanítjuk egymást. „Még csak kétéves, és már nem szoptatod? Jesszusom! De bátor vagy! Nem félsz, hogy nem lesz immunrendszere?” „Hű, csokis kekszet adsz neki reggelire? Én csakis 100% „szupernatúrbio” kaját adok a kicsinek.”

A szülői feladatokat alapvetően teljesítményorientáltan közelítjük meg, azon belül is szélsőségesen gondolkodunk. Valami vagy tökéletes, vagy szánalmas kudarc. A kettő között nincs átmenet. Ez a fajta hozzáállás biztosan zsákutcába visz. A szülővé válás nem vizsgához kötött, hanem maga a tanulási folyamat. Épp ez a lényege, hogy az elején még semmit sem tudunk, saját tapasztalatainkból és a gyerekünktől tanulunk. A folyamathoz természetesen hozzátartozik az is, ha nem megy minden elsőre. Sőt, rengeteg emberkísérlet, próba-szerencse is szükségeltetik hozzá. Ugyanis, ami a múltkor hatott, az most már nem elég. Ami az első gyereknél bejött, az a másodiknál juszt se. Így tanulunk róluk, magunkról, mindannyiunkról. Nem lustulhatunk el, nem hagyhatjuk abba, hogy folyamatosan figyeljük is őket, ne csak végre akarjuk hajtani a könyvekből tanult különböző nevelési módszereket.

 

Az irreális elvárások bűntudathoz vezetnek

 „Rossz anya vagyok, ha nem szoptatom egyéves koráig. Rossz anya vagyok, ha vágyom vissza dolgozni. Rossz anya vagyok, ha veszettül unom már az autótologatást. Rossz anya vagyok, ha kiabáltam vele. Rossz anya vagyok, ha csak egészségtelen kaját tudtam neki adni”. A bűntudat evolúciós zsákutca. Nem jó semmire. A nevelésben pedig kifejezetten veszélyes, hiszen a lehető legrosszabb viselkedésünket aktiválja: elbizonytalanít. „Bár nem akarom, megveszem még azt a játékot is. Miután az ötödik étel sem ízlett, amivel megkínáltam, megkapja a gyümölcsjoghurtot. Nem merek szólni, hogy elég legyen a netezésből. Hagyom, hogy a gyerekem marionett-bábuként irányítson, érzelmileg libikókáztasson.” Ettől persze a gyerek rettenetesen szorongani is kezd, amit további zsarnokoskodással és hisztivel kompenzál. A bűntudat elbizonytalanít, elveszi a józan ítélőképességünket, és ha valamitől, hát ettől valóban rossz szülők leszünk.

Amiatt is lelkiismeret-furdalásunk van, ha nem élvezzük ezt az egészet. Ha kimerültek vagyunk, ha másra is vágyunk. Ugyanis senki nem tanította meg, hogy a személyes szükségleteinket vétek háttérbe szorítani. Azt tanultuk, hogy örömmel fel kell áldoznunk magunkat. Senki nem mondta, hogy egy anyának még inkább oda kell figyelnie magára, és muszáj ahhoz feltöltődnie, hogy adni tudjon. A jó szülő – ha létezik egyáltalán ez a kategória – érzékeny a gyereke jelzéseire.

Csak az az anya tud igazán odafigyelni másra, aki magára is figyel eléggé. A fizikailag és érzelmileg „éhes” anya mindent a saját szükségletei szemüvegén keresztül néz.

– Meg kéne tanulnunk nőként, anyaként valódi, támogató közösséget alkotni, ahelyett, hogy versenyeznénk. Nagyon nagy szükségünk van más nők empátiájára, valódi jelenlétére, arra, hogy elfogadjuk: mindenki máshogy csinálja, és ehhez joga van.

– El kéne hinnünk, hogy a szülő ismeri a legjobban a gyerekét, igenis jók a megérzéseink. A jó szülőség nem a könyveken alapszik, hanem szívből jön.

– Bele kéne nyugodnunk, hogy nem vizsgázunk, hanem tanulunk. És a tapasztalataink alapján folyamatosan újratervezünk. Vállaljuk a felelősséget és kijavítjuk, ha úgy érezzük, hibáztunk. Nem lenne nagyszerű, ha ezt a szemléletet adnánk át a következő generációnak?

– Minden anyának volt-, van- és lesz lelkiismeret-furdalása. Tán nem is lehet tőle megszabadulni teljesen. De tilos túl komolyan venni, sőt, akár még nevethetünk is rajta.

Címlapfotó forrása: istock / jossdim

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!