Mindennapos történet, mégis szíven üt – Ajánló az Egy nap című filmről

Erről a filmről már nagyon sokan írtak, és sokfelé díjazták az alkotókat, abszolút nem érdemtelenül. Rég készült már olyan magyar film, ami ilyen sokrétűen, mégis egyszerűen mutatja be az úgynevezett „mai magyar valóságot”.

2018.12.16 Both Gabi

Szilágyi Zsófia rendező, aki – Mán-Várhegyi Rékával együtt – a forgatókönyvet is írta, szándékosan olyan mozit szeretett volna létrehozni, ami a hétköznapokat mutatja meg a maguk teljes valójában. Egy háromgyerekes család életét láthatjuk egészen közelről, szinte már zavarba ejtően intim titkokat tudhatunk meg róluk.

Épp azt a napot kísérhetjük végig, amikor a háromgyerekes házaspár életébe belép egy harmadik, méghozzá a feleség egyik barátnője, aki nagyjából egykorú a párral, de egyedülálló. Ő tesz kísérletet arra, hogy elcsavarja a barátnője férjének fejét. Szörnyülködhetünk ugyan, hogy „ez milyen rettenetes”, de ez valóban teljesen hétköznapi történet, és félelmetesen hiteles.

A három gyerekszereplő is tökéletesen adja magát. Szándékosan nem azt írom, hogy szerepet játszik, hisz a legkisebb talán fel sem fogta, mi történik vele a forgatás idején: amikor sír, igazi könnyeket látunk, és konstatálhatjuk, hogy bizony a kicsik élete sem mindig „fenékig tejfel”.

A főszerepet Szamosi Zsófia játssza lehengerlő erővel, és olyan hitelesen, amit ritkán láthatunk a filmvásznon. Pedig a forgatás idején még nem is volt gyereke, mégis zsigerileg láttatja a háromgyerekes – mindennek és mindenkinek megfelelő akaró – anya figuráját.

Ezt onnan tudom, hogy nekem is van három gyerekem, és nálunk is ugyanez történt. Belépett az életünkbe egy harmadik, és el is váltunk. Mondom, mindennapos ez a történet. Sok hasonlóról tudok amellett, hogy a magam életét is láttam tükröződni a filmvásznon. Épp ezért annyira mellbevágó. Mégsem mondanám tragikusnak, hiszen rengeteget lehet nevetni saját magunkon, a hétköznapiságba nagyon is belefér a humor, a forgatókönyvírók, a színészek és az operatőr is, ahol csak lehetett, humort csempészett ebbe cseppet sem fekete-fehér történetbe.

Azok a nagyon nehéz szerepek, amelyeket a társadalom elvár egy anyától – legyen akárhány gyereke is – teljes valójukban megmutatkoznak a filmben.

Légy mindig csinos!

A lakásod ragyogjon!

A gyerekeid legyenek kiválóak valamiben, természetesen azon kívül, hogy jólneveltek!

A munkahelyeden vállald be a leglehetetlenebb feladatokat is, mert különben másnak adják a melót, és kirúgnak, ha nem teljesítesz mindig mindent… minden körülmények között!

Semmiképp nem szólhatsz rá a gyerekeidre hangosan!

Mindig tudnod kell, melyik napon milyen különóra van, és ki mit szeretne enni!

Fizesd be időben a számlákat, gazdálkodd ki a semmiből is a háztartási pénzt!

Ha beteg a gyerek, akkor is oldd meg azt, hogy minden menjen a szokásos kerékvágásban!

Légy a férjednek kívánatos, odaadó szeretője!

Alkalmazkodj az anyósodhoz! Akkor is, ha a pokolba kívánod a segítségével együtt…

Nem hagyhatsz ki egyetlen pillanatra sem, mert ha igen, akkor fenekestül felfordul a világ…

Ennek a felfordulásnak a közepébe csöppenünk bele a film elején. A feleség találkozik férje csábítójával, megpróbálják tisztázni, hogy történt-e bármi is néhány ártatlan üzenetváltáson kívül. Bár mindketten tagadnak, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ez több egy ártatlan flörtnél.

A gyerekek

A legnagyobb (kisiskolás) gyerekre marad a legkevesebb figyelem, az ő vágyai, gondolatai egyenesen a semmibe kerülnek, nem érnek el a szüleihez, állandóan csak a feladataira figyelmeztetik, különórákra jár, versenyre és vizsgára készül, de a túlterheltség megbosszulja magát. Mindig mindent elfelejt és elhagy, amikor pedig az anya kiborul, kőkemény tükröt tart neki a fia arról, hogyan is érinti őt mindez. A magányos kiskamasz egyre inkább elmerül a saját világában. Senkinek nincs rá ideje.

A középső, óvodás kislány még mesevilágban él, balettre jár, szeret vitatkozni, képtelen megérteni, miért kell állandóan rohanni, elpakolni a játékokat, időben lefeküdni, az időjárásnak megfelelően felöltözni, ráadásul elég féltékeny a testvéreire, sokkal több figyelmet szeretne. De nem kap. Nincs idő. Semmire és senkire.

A kicsi még bölcsődés, állandóan beteg, egyik náthából esik a másikba, folyamatosan szörcsög, nyűgös, nem tud aludni, sokat sír éjszakánként, mindig másfelé szeretne menni, képtelen megállni a kismotorjával, szeretné, ha az anyukája vagy az apukája csak az övé lenne, de hiába… Nincs rá idő. Rá sincs idő. Semmire nincs idő.

Az anyós

Nélkülözhetetlenné teszi magát azzal, hogy sokat segít anyagilag és fizikailag a családon. Vigyáz a gyerekekre, süt-főz, összehajtogatja a ruhákat, jön-megy a lakásban, ha pedig nincs ott, akkor folyton telefonál, üzenget, ellenőriz, és mindenképp szeretné „megmenteni a fiát”. Mániásan Gyulára akarja küldeni a menyét és a fiát, hogy pihenjenek, (akik persze semmiképp nem akarnak ilyen ódivatú helyre menni). Ha kell, megelőlegezi a hiteltörlesztést, de állandó jelenléte inkább frusztrálja a szülőket, semhogy segítene nekik. Az anyós azzal gyötri Annát, a gyerekek anyját, hogy a nagyfiú szerinte figyelemzavaros, hiperaktív, és pszichológushoz kellene vinni. Segít a mosogatásban is, de egyáltalán nem figyel arra, hogy csöpög a csap, és egy vödörbe gyűlik a víz, ezért elárasztja a konyhát vízzel. Ráadásul úgy egyeztet időpontot a szerelővel, hogy meg sem kérdezi, mikor lenne alkalmas ez a családnak.

A férj

Forgács Kristóf – aki csak „kreatív humanoidnak” aposztrofálja önmagát – játssza a férj, Füredi Leó figuráját. Ő is kiváló figura, abszolút nem derül ki róla, hogy nem profi színész. A pocakot eresztett, egykor snájdig ügyvédtanonc ma már belefásult az apaságba csakúgy, mint a folyamatos munkába, otthon is hívogatják az ügyfelei, állandóan dolgozik, mégsem tudja megadni a családjának a felhőtlen anyagi biztonságot. Ráadásul Anna barátnője, a gyerektelen, csinoska nő szemet vetett rá, és neki annyira elege van a családfenntartó szerepéből, akinek élete a három gyerek és a munka miatt egy soha nem szűnő rohanás, hogy könnyen enged a csábításnak. Az, hogy mit okozhat ezzel, fel sem merül benne. És egyébként is inkább nem mond ki semmit, sunyi módon próbálja megúszni a helyzeteket, bár látszólag besegít a feleségének, valójában minden feladatot és felelősséget leráz magáról. Elege van mindenből, nincs ideje semmire. Kiábrándult, dühös és értetlen.

Anna, a feleség

Már írtam korábban, hányféle társadalmi elvárással és kihívással kell szembenéznie a hétköznapokban Annának. Nem mintha az a sok minden nem volna elég önmagában, de mégis a legelső és legnagyobb gond, az az idő. A másik pedig a pénztelenség. De leginkább az, hogy úgy érzi, nincs is szerepe a saját életében. Őrületes energiát öl bele abba, hogy fenntartsa a látszatot, és legalább kívülről megfeleljen az elvárásoknak, de akkor is lekurvázza őt a gyereke előtt egy bunkó alak, amikor rossz helyen parkol. Az is előfordul vele a rohanásban, hogy nem a saját autójába akar beülni, mert már erre sincs ereje figyelni. Le akarja zavarni gyorsan a mesét, az orrszívást, a takarítást, az öltözködést mindent. Enni is csak akkor tud, ha már mindenkit kiszolgált, természetesen csak állva, miközben sietve takarítja el a maradékokat. Nincs ideje. Semmire nincs ideje. És azon az éjszakán, amikor a férje nem ér haza időben a legkisebbnek való lázcsillapítóval, mert épp az ő barátnőjével randizik, nem bírja abbahagyni az autózást. Bejárja a várost, gyönyörű képeket láthatunk a fővárosról, (Domokos Balázs operatőrnek köszönhetően), tükröződéseket, sejtelmes fényeket és keserves csalódást. Bár rengeteg felemelő és humoros pillanata is van a filmnek, mégis elég reménytelen a végkicsengése, noha semmit nem tudunk meg arról, hogyan zajlik tovább nélkülünk ez a történet. És hogy miért érzem olyan szomorúnak? Mert másnap kezdődik minden elölről…

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!