Elavult elképzelés, hogy a családtervezés a nők dolga. Interjú Léder Lászlóval 1. rész

Kritikus mértékben váltak apátlanná a magyar családok és a neveléssel foglalkozó intézményrendszer. Hogyan tudjuk megállítani ezeket a trendeket? Léder László, az Apa Akadémia alapítója, coach, édesapa. A csendes apaforradalom egyik kirobbantójával, motorjával készítettünk interjút.

2018.05.10 Szabó Előd

Mi volt a személyes motivációd az Apa Akadémia alapításában?

Nekem nagyon jó, modern, aktív, szerető édesapám volt. Fel sem merült bennem soha, hogy valakinek ez hiány lehet. Amikor apává váltam – viszonylag későn, 41 éves koromban – akkor az apaság érzései, kérdései elérték engem. Elkezdtem beszélgetni a férfiakkal erről. Például a munkám során, a szervezetfejlesztésben. Én főképpen vezetőknek tartok coachingot, fejlesztőtréningeket, és teljesen megdöbbentem a reakciótól. Dőlt belőlük a szó! Megpendítettem nekik ezt a témát, és egyszerűen nem tudtuk a coaching kereteit betartani. Kérdések, panaszok, szép történetek, büszkeség…! Azt láttam, hogy ez egy izgalmas, és teljesen kibeszéletlen dolog. Annyira izgalmasnak tartottam emberileg és pszichológiailag is, hogy megpróbáltam utánaolvasni, és egyre inkább beszippantott ez a téma.

Ahogy a szakirodalommal elkezdtem foglalkozni, engem is megdöbbentett, hogy az apák a modern társadalmakban, a XX. század elejétől kerültek ki a családokból. Ezt megelőzően sokkal inkább benne voltak a családok életében Az a fals kép, hogy az apa elment vadászni a medvére vagy az oroszlánra, az anyák meg ellátták a gyerekeket, egyszerűen nem igaz. Gondoljunk bele, a XIX. században az Egyesült Államok és Európa lakosságának 90 százaléka mezőgazdaságból élt. Tehát ezek mind-mind kisebb termelőegységek voltak. A gyerekek az első pillanattól kezdve részesei lehettek ennek. Vitték magukkal őket, nem váltak külön. Nagyon sok országban a XIX. század második felében kezdődött el a kötelező iskolai oktatás. Tehát még iskolába se mentek a gyerekek hanem, ott voltak az apa és anya mellett. A XX. század elejétől, az urbanizációval, az iparosodással alakult ki ez a buta modell, hogy „az apa keresi a pénzt, jól elmegy hazulról, az anya pedig a háztartásban dolgozik”. Mindkettő számára hamis és nehéz szerep. A modern apaság nem egy XXI. századi posztmodern, skandináv őrület, hanem igazából visszatérés oda, ahonnan lecsúsztunk.

Jelenleg azt látom, hogy sokan sokféleképpen közelítik meg az apaság kérdését. Nincs konszenzus ebben a pillanatban, hogy hová szeretnénk eljutni, vagy hová szeretnénk visszanyúlni.

Ebben a pillanatban hiányzik ez a tudás. Az nagyon jó, hogy sokan, sokféleképpen foglalkozunk ezzel a témával. Az apaság az egyik legdemokratikusabb dolog: ahány férfi, annyiféle apaság van. Nincsenek receptek. Vannak természetesen pszichológiai törvényszerűségek, vannak jó megoldások, amire oda kell figyelni, vannak „apa-csapdák”, amiket érdemes elkerülni. De nem baj, ha többen, többfélét látunk ebben.

Az én vonalam egyértelműen a férfi-nő egyenlőségre épülő modell. A macsó értékrendet egy pszichológiailag is hamis elképzelésnek tartom. Minden pszichológiai kutatás azt mutatja, hogy az apák nem macsóként nevelik a gyermekeiket, és a macsós nevelés teher. Nagyon sok apa számára ez egy leküzdendő, érthetetlen dolog.

Miből fakad ez a mentalitás?

Biztosan nagyon sok összetevője van, de szerintem nagyon nagy szerepe van ebben Hollywoodnak. És a nőkről kialakított negatív sztereotípiákat is rendesen formálta Hollywood.

Biztosan összefügg azzal is, hogy kiemelték az apát a családból és ő lett az „egzisztenciát megteremtő kemény csávó”. Míg az anya „jó háziasszony, aki tündi-bündi, érzelmes, empatikus”, ami megint nem igaz. Most kezdik felfedezni, hogy van férfiérzékenység. Ez pszichológiailag trivialitás! A pszichológia az olyan fogalmakat, mint az agresszió vagy az empátia nem nemek szerint osztja fel, hanem személyiség szerint. Tehát semmivel nem agresszívebbek a férfiak, mint a nők, csak másképpen agresszívek. Semmivel nem empatikusabbak a nők, mint a férfiak, csak másképpen empatikusak.

Az apaság a családtervezéssel kezdődik. A gyermek tervezésével kapcsolatosan az apának az anyával egyenrangú szerepe van. Ezt megint csak kutatások támasztják alá. Elavult az az elképzelés, hogy a családtervezés a nők dolga. A tapasztalataim is azt mutatják, hogy a férfiak nagyon sokszor nem tudják, hogy ez is az apaszerepük része. Sőt, néha a nők sem! Nagyon sok férfi tulajdonképpen rejtegeti, hogy ő is akar gyereket. Azt gondolja, hogy ez nem férfias. Amikor rákérdezek, akkor viszont szégyenkezve elmondja, hogy „igazából én szeretném, de a párom valamiért még nem”.

Mindannyian mások vagyunk, mindenkinek más az élethelyzete, másképp érik meg erre. Teljesen normális, ha egy apa hamarabb akar gyereket, mint egy nő, és fordítva is lehet. Az a legritkább, hogy mind a ketten egyszerre akarják. Sok férfi azt gondolja, hogy vele „valami probléma van”, mert gyereket akar. Ha rákérdezel, akkor kiderül, hogy a férfiak elképesztő számban szeretnének gyereket. Erre is vannak kutatások. A huszonéves férfiak többsége gyermeket szeretne az elkövetkezendő években. Tehát ez megint egy hollywoodi utópia, hogy a férfi megtudja, hogy gyermeket vár a felesége, és elmegy a kocsmába leinni magát, mert „vége van a világnak”.

Hogyan lehetne szerinted a családtervezés hiányát pótolni? Honnan kellene ezt a srácoknak megtanulni?

Kicsit a hajunknál fogva kell kihúzni magunkat. Most már generációk nőnek fel apamodell nélkül. Hozzáteszem egyébként, hogy anyamodell nélkül is. Tehát nemcsak az apai, hanem általánosságban a szülői modellek is nagyon elkoptak. Amit én pozitívumnak látok, – és ezt nevezem én csendes apaforradalomnak –, hogy elindult egyfajta szemléletváltás, ami a mostani családalapítás előtt álló generációt megérintette. Ez egyértelműen az angolszász, skandináv országokból indult. Erről egy mai huszonéves férfi vagy nő már másképpen gondolkodik, mint tíz évvel ezelőtt.  Egyre inkább elfogadott, aktívan keresik ezt a szerepet, szeretnének apák lenni. Az anya-gyerekcentrikus család már nem annyira egyértelmű, mint korábban. Tehát valamiért elindult a szemléletváltás! Ennek is sok oka lehet.

Egyrészt az életmódunk! Valószínűleg eljutottunk oda, hogy ez az eddig megszokott formában nem tartható fent. Nem tartható például a válások elképesztő mennyisége. Nem tartható az apák életmódja, a fiatal férfiak nem akarnak úgy élni, mint az apjuk. Hogy reggeltől estig gürizik és nincs a családdal. Pont a hiányból született meg, hogy „én nem akarok ilyen lenni”!

A másik, hogy a modern technológiai életmód több lehetőséget biztosít erre. Sok a távmunka, az interneten keresztüli munkavégzés, a rugalmas munkavégzés, csökken a gyár- típusú működésen alapuló gazdaság. Tehát például egy tervezőmérnök, építész nagyon sokat dolgozhat otthonról, nem muszáj neki nyolctól négyig bent lennie az irodában. Szerintem ez is benne van.

A másik nagyon fontos dolog, ami megint csak pszichológiai kísérletekkel bizonyítható az apai ösztön. Tehát ez egy bennünk élő ösztön. Én nagyon szeretem a modern, biológiai megközelítéseket. Az apaság biológiája az elmúlt 15 évnek a szenzációja. Körülbelül 15 évvel ezelőtt bizonyították, hogy ha várandós a párod, és te apa vagy, olyan hormonális változások indulnak el a szervezetedben, ami egyébként máskor soha nem történik meg az életed során. Talán még a kamaszkorban és az időskorban történik velünk hasonló, de akkor sem ilyen drasztikus mértékben. Maga az, hogy apa leszel, a tudat, a társad változása áthangolja biológiailag a szervezeted. Az összes olyan hormonszint, amiről úgy tudjuk, hogy a gondoskodást segíti, elkezd emelkedni a férfiban, a tesztoszteron pedig csökken. Nagyon izgalmasak az apai agy működését feltérképező vizsgálatok. Jól bizonyítható, hogy az apai agy rendkívül finoman, empatikusan reagál a gyerekekre. Kísérletek vannak arra, hogy az apa agya hat hét után ugyanolyan finomsággal különbözteti meg a gyereksírást, mint az anyáé. A szülők közötti képesség egyszerűen kiegyenlítődik! Az apai agyban más területek aktiválódnak, mint az anyai agyban. Az apáknál kimutatták, hogy az agykéreg területén szemmel látható különbségek alakulnak ki. Bizonyos régióban több millimétert nő a szürkeállomány az apaság alatt. Ez mind azt mutatja, hogy másképpen kell gondolkodnunk az apaságról. Az apaság nem egy másodlagos dolog, hanem egy pszichológiailag, biológiailag nagyon erősen kódolt folyamat, velünk született szerep.

Szerinted az apáknak hány százalékát érinti ez az általad említett „csendes apaforradalom? Az apai ösztönök feltételezem –, mindenkinél jelen vannak, azonban például a távmunka kevesek kiváltsága. Nem teheti meg ezt egy több műszakban dolgozó édesapa.

Itt a forradalom egy másik fontos részletére tapintottál rá. Az csupán egy dolog, hogy az egyénnel (tudás, attitűd, szokások) foglalkozunk. Sok esetben azonban a rendszereinket kell megváltoztatni. Mindkettőről szó van. Én azt gondolom, hogy a feladat könnyebbik része az emberek attitűdjét megváltoztatni. A nehezebb a rendszereink átalakítása. Például a munkakultúránk megváltoztatása, főleg az, hogy ezt a munkáltatók, a vállalatok megértsék, és elfogadják. Itt forradalmi lépésekre lesz szükség, akár szabályozói szinten! Szerintem például a jövőben szankcionálni kell azt a munkáltatót, aki nem ad ki apai szabadságot. Szülési szabadságot az apáknak, ami, ugye, bizonyos országokban már létezik. Tehát ezeket kellene rendbe rakni, és a többi rendszerünket is. Az iskolarendszert, a szülészeti kultúrát – mert az is nagyon anya-gyerek centrikus, az összes nevelési intézményrendszerünkben igazából alig van férfi.

Valóban most néztem a statisztikákat, hogy az óvodai gondozók között szinte egyetlen férfi sincs. Az általános iskolákban tanítók között szintén hasonló a helyzet, lasszóval kell a férfiakat vadászni.

Igen, ez megint egy nagyon komoly probléma. Erről a Philip Zimbardo is ír: a férfiak kiestek a nevelési rendszerből, a családból, a neveléssel foglalkozó intézményekből. Évről évre egyre kevesebb férfi vezet felsőfokú intézményt, eltolódik a női-férfi arány, és ez egész egyszerűen azért van, mert a férfiak nem érzik magukat jól az iskolarendszerben. Ennek egyik fő oka, hogy nincsenek férfitanárok. Holott egy német kutatás szerint a fiúk teljesítménye nő azokban az iskolákban, ahol több a férfi.

Ennek szerinted milyen okai lehetnek? Kulturális hagyomány, hogy eddig az anyákhoz kötöttük a neveléssel kapcsolatos dolgokat? Vagy később érik be a fiúk feje lágya? Te is azzal kezdted a beszélgetésünket, hogy 41 évesen vállalatál gyereket. Egész egyszerűen a férfiaknak 18 éves korukban, amikor pályát választanak, nem erre a rugóra jár az agyuk, hogy gyerekekről kelljen gondoskodni…

Itt megint rendszerszintű problémáról van szó. Régen főképpen férfiak voltak a tanárok, az oktatók. Ez megint csak XX. századi, második világháború utáni dolog, hogy kikerültek az oktatásból a férfiak. Ez hatalmas gond! Épp olvastam egy Sexton nevű amerikai feminista hölgynek az 1969-es könyvét. Ő vezető feministaként arra figyelmeztetett, hogy nagy baj lesz ebből, hogy nem lesznek férfitanárok az iskolában. Sőt, ő annyira radikálisan fogalmazott, hogy azt mondta, hogy „az az amerikai fiú, aki végigjárja az amerikai középiskolát, tulajdonképpen elnőiesedik”. Ezt egy vezető femista nő mondta! Egy könyvet szentelt ennek, az a címe, hogy „Elnőiesedett férfiak, elnőiesedett osztálytermek”. Ez megint a rendszer problémája. Gondold végig! Bekerül egy gyerek az oktatásba. Végigszenvedi, mert nincs előtte férfiminta. Miért lenne neki vonzó, hogy ebben részt vegyen? Alig várja, hogy onnan kikerüljön. És ennek látjuk az ellenpéldáit is. Egy példakép férfitanár nagyon sok férfit elindít akár valamilyen humán irányba is. A humán tárgyat oktató férfitanár nagy hatással van a gyerekekre, mert a tanuló azt látja, hogy „attól még nem lesz nő”, ha irodalommal vagy történelemmel foglalkozik. És ez nagyon fontos, főleg kiskamasznak, kamasznak, a nemi modell alapvető modell a tájékozódásban! Maga az iskolarendszer termeli újra az elnőiesedést. Én azt gondolom, hogyha másképp nem, akkor kvótákkal bele kellene nyúlni a rendszerbe. Vannak olyan területek, ahol a nők vannak hátrányban. Ott női kvótákra lenne szükség, itt pedig férfikvótát kellene bevezetni. Ez egy nemzetstratégiai program lehetne, hogy visszaférfiasítsuk” az óvodákat és az iskolát. Mindenkinek jó lenne! Ez nem a nők hibája, nem a nők összeesküvése, a nők ugyanúgy áldozatai ennek a rendszernek...

Cikksorozatunk következő részben a modern szemléletű édesapákról és édesanyákról írunk, akik a gyermek születése után visszazuhannak általuk is kritikusan szemlélt tradicionális mintákba. Hogyan lehet innen kitörni?

Léder László, az Apa akadémia alapítója

Az Apa Akadémia egy teljesen új kezdeményezés a modern apaság legfontosabb kérdéseinek megvitatására. Az Apa Akadémia előadásokkal, tréningekkel és egyéni tanácsadással segíti az apákat és anyákat abban, hogy az apák minél többet és "elég jó apaként" vehessenek részt gyermekeik nevelésében és a családi élet alakításában.

Címlapfotó: istock / laflor

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!