A kislány, aki nem kellett senkinek - Beszélgetés a Kontroll nélkül című filmről 1. rész

A néző torkát egyre súlyosabban fojtogatja valami nagyon összetett érzés: szánalom, féltés és félelem. Nézi tehetetlenül egy kislány egyre szélsőségesebb vergődését és tombolását a filmvásznon. A felnőttek, akik segíteni szeretnének neki, sorra dőlnek ki mellőle, és adják föl. Így marad végképp magára önkontroll és kontroll nélkül. Pedig még csak kilenc éves. Uray Gergely gyermekvédelmi szakemberrel beszélgettünk arról, miféle csapdák leselkednek azokra, akik segítőként foglalkoznak családjukból kiemelt gyerekekkel. És arról, hogyan lehet egy problémára tűpontosan célozni.

2019.11.09 Mihalicz Csilla

Van itt egy kislány, aki rettenetesen viselkedik, és így egyre távolabb kerül attól, amire mindennél jobban vágyik: hogy hazakerülhessen az anyukájához. Amikor először látta a filmet, szakértő szemmel, mi volt az érzése, felmerül Benni esetében valami komolyabb pszichiátriai probléma?

Konkrétan és utalásszinten is sok minden kiolvasható arról, hogy milyen problémák lehetnek a háttérben, de a családról közvetlenül keveset tudunk meg. Nagyon valószínű, hogy bántalmazói közegből kerül ki ez a kilenc éves gyermek, erre enged következtetni az anya aktuális párjának a viselkedése is, valószínűsíthető, hogy a gyermek anyja is bántalmazás áldozata. Fölmerülhet Benni esetében az abúzus gyanúja is. Az anya abban őrlődik, hogy szeretne valamit adni a gyermekének, részben azért is, hogy a saját önképének megfeleljen, ugyanakkor gyenge, képtelen képviselni az érdekeit, fél a kudarctól. Nagy valószínűséggel hasonló gyerekkor jutott neki, mint amilyen vágányon a kislány halad. Nagyon sok a hasonlóság a magyarországi helyzettel: nálunk is sok problémát jelent az ilyen gyerekek ellátása, elhelyezése.

Azért itt egy idegrendszeri érintettség is felmerül, nem? Szélsőséges dühkitörései vannak, agresszív, és emiatt hamar kikerül a közösségekből.

A dühkitöréseinek lehet pszichiátriai háttere, illetve levezethető a családi közegből ahonnan érkezik. Diagnózis nem hangzik el, és én sem mondanék, épp elég, hogy súlyos kötődési sérülései vannak, amit csak tovább fokoz a rendszerabúzus, abból fakadóan, hogy nem tudnak neki megfelelő ellátást nyújtani. Minden korábbi gondozási helyéről tovább kellett mennie, mert nem tudták őt jól kezelni, sem a nevelőszülőnél, sem a lakásotthonban, illetve a problémái egy idő után megoldhatatlan feladat elé állították őket.

A filmben többször is fölmerül, hogy a gyerek dühkitöréseit esetleg gyógyszerrel kellene kezelni. Aztán ez a gyógyszer vagy nem hat, vagy a gyerek nem szedi, ez nem pontosan látható.

A gyógyszeres kezelés akkor használ, ha pszichoterápia egészíti ki, ez pedig szakember és finanszírozás kérdése. Sajnos a szakellátásban élő gyerekeknél tényleges terápiára nagyon ritkán van lehetőség. Hiába jelenik meg heti egyszer egy pszichiáter, 30 gyerekkel nem tud foglalkozni. Vannak viszont olyan helyek Magyarországon is, ahol komoly terápiás munka folyik, például súlyos szerhasználattal küzdő fiatalokkal.

A filmben nem is látunk a gyermek közelében pszichológust.

Nem, de azért, gondolom, hogy kapott ilyen segítséget. Olyan illúzióink ne legyenek, hogy attól, hogy valakivel pszichológus foglalkozik, meg fog oldódni a problémája. Minden terápiát felülír és semmissé tehet, ha megjelenik az anya, megígéri, hogy hazaviszi, aztán mégsem, inkább kilép a helyzetből.

Ne haragudjon, de nekem az jutott eszembe a film láttán, hogy egy német gyereknek sem könnyű, de mi lenne vele Magyarországon!?

Hát, úgy tűnik Németországban is van szakember- és férőhelyhiány. A magyar rendszerben is az ilyen speciális szükségletű gyerekek elhelyezése jelenti a legnagyobb problémát. Ők már gyakorlatilag önveszélyesek, meg kell védeni őket saját maguktól, és sokszor a környezetüket is súlyosan veszélyeztetik. Orvosi és pszichológiai vizsgálat történik minden új a rendszerbe bekerülő gyermek esetében, az úgynevezett speciális szükségletű gyermeknél ez gyógypedagógia és pszichiátriai véleménnyel is kiegészül. Ha más megoldás nincs, szegregált környezetben kell őket elhelyezni, biztosítani kell a szükségletüknek megfelelő ellátást, de nagyon kevés a férőhely. Az ilyen ellátásba nagyon szigorú kritériumok mentén lehet bekerülni. Elsődlegesen, ameddig lehet, a problémásabb gyermekeket is a normál szükségletű gyerekek közt integráltan helyezzük el, kivéve azt, akinél ez nem lehetséges, annyira komolyak a problémái. A filmben is van szegregált elhelyezésre való utalás, de az is elhangzik, hogy Benni még nagyon kicsi hozzá. Magyarországon is ez a gyakorlat, 12 éves kor alatt nem szoktak – vagy csak egész szélsőséges esetekben – gyermeket szegregált körülmények közé elhelyezni.

Ez valami olyasmi, mint a javító-nevelő intézmény?

Nem, oda azok a gyerekek kerülnek, akik valamilyen bűncselekményt követtek el, és átlépték a büntethetőség korhatárát. A gyermekvédelmi szakellátás tud integráltan is befogadni speciális szükségletű gyerekeket, speciális gyermekotthonokban. Illetve vannak központi speciális gyermekotthonok - ilyenből három van az országban – a negyediket, a fótit most zárják be –, fiúknak Zalaegerszegen és Kalocsán, lányoknak Esztergomban. Ezekben olyan gyerekeket helyezünk el, akiket súlyos pszichés betegségük, disszociális viselkedésük, súlyos szerhasználatuk miatt nem lehet integráltan nevelni.

Találkozik azzal, hogy ezeknél a gyerekeknél kamaszkorban már szinte meglepő, ha nincs a háttérben valamilyen szerhasználati zavar?

Persze. Ezeknek a gyerekeknek nincs sok örömforrásuk, és ha a szer betalál, az a rövid idő, amikor ki tudnak kapcsolni, és nem gondolni az életükben tornyosuló hiányokra, mindent megér. Abban, hogy valaki ebbe ne csússzon bele, nagy szerepe van annak, hogy milyen a háttere: hogy időben észrevegyük a bajt, hogy jó minőségű oktatást kapjon, hogy sikerélményekhez jusson, hogy álljon mellette valaki, ha baj van. Nagyon sok múlik azon is, milyen szert használ. Van, amiről le lehet jönni, más meg szétroncsolja testileg-lelkileg-szellemileg, visszafordíthatatlan károkat okozva. Nyilván nem a kokain fogyasztása jellemző az ő közegükben, hanem a „vacakabb cuccok”, dizájner drogok. Megszerzik rá a pénzt, akár úgy is, hogy ezáltal szexuális visszaélés áldozatává válnak.

Magyarországon a gyermekvédelmi rendszer fő célja az, hogy a család megsegítésével próbálja megoldani a problémákat, és ne kerüljön sor kiemelésre. Ez, gondolom, Németországban is így működik, csak a filmből nem derülnek ki az előzmények? Például az sem, hogy a gyereknek súlyos viselkedészavara van, ami miatt az anya kérte a kiemelését, vagy inkább a környezetével van baj, és a gyermekvédelem emelte ki, és erre a gyerek reakciója - úgymond - normális?

Az kiderül, hogy az anya két másik gyereket is nevel…

Az egyik már kezd is „megfertőződni”, legalábbis az anya így mondja….

Igen, hát bizonyos életkor elérésével a problémák egyre markánsabban jelennek meg. Ez az anya nem rendelkezik hatásos megoldókulccsal a gyerekeihez. Valószínűleg azért, mert ő maga is hasonló közegben nevelkedhetett, és fogalma sincs, hogy a gyerek problémájára miként reagáljon. Azt is lehet látni, hogy ez egy mozaikcsalád, ahol a vérszerinti apa nem is kerül be a képbe, csak egy élettárs, aki meglehetősen agresszíven reagál a gyerek problémájára - például bezárja egy szekrénybe, az anya meg nem tud, nem akar ez ellen fellépni. Nem nehéz belegondolni, hogy ez egy olyan gyereknek, aki – feltehetően valamilyen korábbi bántalmazás következtében - nem bírja elviselni, hogy hozzáérjenek az arcához, mit jelenthetett.

Annyit látunk ebből a pasasból, hogy belép az ajtón, és az első mozdulatával a tévékapcsolóhoz nyúl. A kicsi gyerekek pedig mindent néznek vele együtt. Láthatóan nem is szeretne velük foglalkozni.

Sokszor az „ép”, teljes családokban sem jobb a helyzet, aminek nyilván sok összetevője van: neveltetés, rossz szociokulturális háttér, az iskolázottság hiánya, családi minta, stb. Ha olyan fokú a veszélyeztetettség, a családdal foglalkozó szakember javaslatot tehet a családból történő kiemelésre, de nemegyszer fordul elő az is, hogy a szülő kéri a gyermekotthoni elhelyezést, mivel képtelen a gyermeke problémáját kezelni, sokszor pont a hiányzó, illetve hiányos szülői kompetenciák miatt.

Nagyon megüti a nézőt az anya mondata, hogy „félek a gyerekemtől”. Az a tragikus, hogy ez a kislány valóban csak szeretetre és kötődésre vágyik, és akinek volnának kompetenciái ahhoz, hogyan bánjon vele, az nem engedheti őt közel magához. Hogyan lehet ezt szakmaisággal áthidalni?

Ez a kislány egyre kritikátlanabbul kötődne bárkihez, aki megszólítja. Ez abszolút jellemző az ilyen gyerekekre, és nekünk nagyon óvatosan kell ezeket a helyzeteket kezelni.

Az a férfi, akit azért rendeltek ki mellé, hogy elkísérje az iskolába, egyre jobban bevonódik. A gyerek sorsáról tanácskozó szakmai értekezleten azt javasolja, hogy elviszi őt egy háromhetes nomád „nyaralásra”. A gyerek elkezd hozzá kötődni, és amikor egy éjszaka bebújik a férfi mellé, az álmából ébredve erős indulattal löki el magától. Nyilván attól a zsigeri parancstól vezérelve, hogy még olyan helyzetet sem teremthet, amelyben ez a kötődés megerősödhet. Aztán amikor a gyerek nem képes elviselni az elválást, hazaviszi magához. Ön mit tett volna a helyében?

A filmbeli szakemberek sok hibát elkövetnek, még ha segíteni is szeretnének Benninek. Ezeknek a gyerekeknek óriási gondjuk az, hogy nincsenek, illetve képlékenyek a határok, a keretek az életükben. Ugyanez jellemző a családjaikra is. Úgy gondolom, hogy szakmailag nehezen indokolható, hogy ez a férfi elviszi a kislányt egy erdei házba három hétre egyedül, sok etikai és szakmai határt átlépve ezzel. Ahogy ez a filmben is elhangzik, ehhez túl fiatal ez a gyerek. Más a befogadóképessége egy 16 éves kamasz fiúnak, másképp lehet dolgozni vele. Hozzáteszem, számomra az is kérdéses, hogy egy tizenhat éves fiúnál ez jó eszköz-e. Magyarországon is van arra példa – hasonlóan a film végén megjelenő afrikai utazás lehetőségéhez -, hogy távolkeleti országba visznek problémás, sokszor szerhasználó fiatalokat élményterápiás foglalkozásra, akár több hónapra is, ahol egy másfajta, elfogadóbb közegben nevelkedhettek együtt. Ezekkel nekem az a bajom, hogy ugyan más környezetbe, kontextusba helyezik a a gyermeket, de visszakerülve ismét jelentkeznek a korábbi problémák, mivel ugyanoda kerülnek vissza. Ez olyan, mint amikor a büntetését letöltött elítélt ugyanabba a közegbe érkezik vissza, mint ahonnan bekerült. Vajon mi fogja visszatartani attól, hogy ugyanazok a problémák ne taszítsák megint valami bűncselekmény elkövetésébe? Nem mondom, hogy teljesen hatástalan – Benni esetében is lehetett volna pozitív hozadéka –, de sokszor nem több egy „svédasztalnál”, ahol kostolót kaphatunk olyan élményekből, amilyenekben máskor nem részesülhetünk.

A filmbeli segítő gondosan ügyel arra, hogy tartsa a határokat: következetes szigorral bánik Bennivel…

Igen, ez igaz. Csakhogy ő hiába nem érezteti vele, hogy majd apja helyett apja lesz, a gyereknek óhatatlanul lehetnek ilyen fantáziái. Azt vetít bele ebbe a helyzetbe, amire vágyik. Nyilván arra vágyik, hogy végre szeresse valaki. Teljes joggal háborodik föl azon, hogy ennek nem lehet folytatása. Egy gyereknek nem lehet elmagyarázni, hogy szakmai szempontok miatt most el kell válni. Másfelől nyilván sokat adhat egy kétszemélyes helyzet, amelyben a gyermek kötődni tud. Ez egyébként megvalósulhat egy gyermekotthoni közegben is, de ideálisan inkább egy nevelőszülőnél. Magyarországon minden 12 év alatti gyermeket, akit kiemeltek a családjából, nevelőszülői családban kell elhelyezni. Ettől csak rendkívül indokolt esetben lehet eltérni. Arról most ne beszéljünk, hogy van-e ennyi nevelőszülő és férőhely. Egy családközeli ellátási formában a gyerek meg tudja kapni azokat a kötődési mintákat, amelyeket gyermekotthoni elhelyezésben csak hiányosan, vagy egyáltalán nem, hiszen sokan nevelkednek egy csoportban, gyakran változik a gondozók személye is, hiányzik az intimitás. Viszont ilyen gyermekeket – még ha az ő kötődési- és indulatkezelési problémáik elég szélsőségesek is, szinte megoldhatatlan feladat nevelőszülő családban ellátni. Nagyon kevés az olyan nevelőszülő, aki speciális szükségletű gyerekek nevelését is vállalni tudja.

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!