„Hiányolnak a diákok, amikor nem vagyok ott” – Csak boldog pedagógus nevelhet boldog gyereket

Miért fontos, hogy a pedagógusok boldogok legyenek? Ez legfeljebb nekik fontos – gondolhatnánk. Kun Ágota és Szabó Anett kutatása arra világít rá, hogy ez messze nem így van; sokkal több múlik rajta mindannyiunk számára.

2018.04.27 KZ

„Ön mikor érez/él át boldogságot a munkájában?” – példamondatok a válaszok közül:

  • „Amikor egyértelműen kimutatható, kézzel fogható eredményeket érek el.”
  • „Amikor a rám bízott feladatokat elvégzem.”
  • „Amikor egy nap után végiggondolva az eredményeket, azt mondom, jobban nem lehetett volna.”
  • „Amikor egy tanóra után »ez igen« érzésem van.”
  • „Amikor megfelelő feladatot kapok.”
  • „Ha jól sikerül egy-egy dolgozat.”
  • „Ha egy versenyen jól szerepelnek a diákjaim.”
  • „Ha a gyereket sikerül eljuttatnom olyan szintre, hogy a képességeinek megfelelő legjobb eredményt hozza ki magából.”
  • „Amikor a gyengébb képességűt sikerül elmozdítani a holtpontról.”
  • „Ha a kollégáktól, vezetőtől, szülőktől elismerést kapok.”
  • „Ha a kollégák megbecsülnek, mint kollégát, és mint embert.”
  • „Ha megdicsérnek, hogy jó órát tartottam.”
  • „Ha fontosnak tartják a munkámat, és éreztetik velem, hogy amit csinálok, az jó és szükség van rá.”
  • „Ha megkérdezik a véleményemet.”
  • „Ha számítanak rám.”
  • „Hazudnék, ha az anyagi megbecsültségről azt mondanám, hogy nem okoz boldogságot, de nem ez az első.”
  • „Ha a gyerekek jól érzik magukat az órámon.”
  • „Nagyon boldog vagyok, ha megértik a tananyagot, és meg tudják oldani a feladatokat.”
  • „Szinte minden alkalommal, amikor a gyerekek örömmel szaladnak felém az udvaron, mosolyogva üdvözölnek.”
  • „Ha hiányolnak a diákok, amikor nem vagyok ott.”

A pedagógusok munkahelyi jóllétét és boldogságtényezőit vizsgáló kutatás 2017-ben jelent meg a Magyar Pszichológiai Szemlében. Készítői: Kun Ágota egyetemi adjunktus (BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék) és Szabó Anett MA-hallgató (BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék) kvalitatív és kvantitatív módszerekkel egyaránt dolgoztak. A vizsgálatban 297 résztvevő adott választ nyitott végű kérdésekre illetve az úgynevezett Szubjektív Boldogság Skála segítségével. A kérdések elsősorban arra irányultak, hogy a kérdezettek mikor élnek át boldogságot munkájuk során.

Mi is az a boldogság? Ha könnyen meghatározható, netán mérhető fogalom lenne, az emberiség talán már egészen máshol tartana. Azonban a boldogság – talán nem véletlenül – meglehetősen talányos, nehezen körülírható érzés, amiről filmek, regények tízezrei szólnak. Ha meghatározni nehezen tudjuk is, a meglétét – vagy még inkább a hiányát – általában nagyon is jól érezzük. Persze más a laikus ember boldogságfogalma, és más a pszichológus kutatóé. A szakirodalomban is számtalan értelmezés létezik, de a boldogságot a leggyakrabban a szubjektív jólléttel azonosítják. „A boldogság pozitív érzelmek gyakori átélését, a negatív érzelmek kisebb arányú megtapasztalását, és az élettel való elégedettséget jelenti” – írja Diener. Mások (például Csíkszentmihályi) az aktivitási szinttel hozták összefüggésbe, vagyis boldogok vagyunk akkor, ha csak úgy árad bennünk a tettvágy, és hatalmas örömmel vetjük bele magunkat abba, amit éppen csinálunk. Sokak szerint nincs boldogság célok nélkül, számít az is, hogy milyen életesemények történnek velünk, vagy milyenek a pénzügyi lehetőségeink.

Sonja Lyubomirsky kutatásai szerint a boldogságot alapvetően három tényező befolyásolja: a genetikailag meghatározott alapérték 50 százalékban, a környezeti tényezők (például a nem, a kultúra, a képzettség) 10 százalékban, a személyes aktivitás (például, hogy milyen tevékenységekben, foglalatosságokban vesz részt az egyén) pedig 40 százalékban. Ebből sokan vonták le azt a következtetést, hogy „a boldogságot nem keresni kell, hanem tenni érte” – vagyis nagyban felelősek vagyunk saját létállapotunkért.

Mint Kun Ágotáék kutatási beszámolójában is olvasható, blogokból kigyűjtött, 12 millió érzelmi tartalmú mondat elemzése során azt találták, hogy a boldogság jelentéstartalma nem állandó; egyfajta elmozdulás figyelhető meg a kor függvényében (Mogilner, Kamvar & Aaker, 2011). Míg a fiatalabbak számára a boldogság az izgalomhoz (és a jövőhöz) kapcsolódik, az idősebbeknél sokkal inkább a nyugalommal és békességgel társul (a jelenben).

Mindez érdekes lehet nekünk, magánembereknek, de miért érdekelje bármely munkáltató vezetőjét az, hogy az alkalmazottai hogyan érzik magukat? Nos, nem csupán emberbaráti szeretetből. Azt már számos tudományos munka igazolta, hogy a dolgozói jóllét nem önmagáért való dolog, hanem kulcstényező a munkateljesítmény, a minőség és a produktivitás szempontjából. Ez persze fordítva is igaz: a kevésbé elégedett dolgozók kevesebbet termelnek, gyengébb minőségű döntéseket hoznak, gyakrabban hiányoznak, ráadásul teljesítményük folyamatosan romlik (Price és Hooijberg, 1992). A boldogabb munkavállalók nemcsak kreatívabbak és produktívabbak (Wright és Cropanzano, 2000), de jobban keresnek, és magasabb pozíciókba kerülnek (Diener és Biswas-Diener, 2002), valamint segítőkészebbek a munkatársaikkal szemben (George, 1991). Nem égnek ki, és jobban megküzdenek a stresszel (Iverson, Olekalns és Erwin, 1998) – hivatkozza Kun Ágota és Szabó Anett.

Ezek alapján szinte érthetetlen, hogy a munkaadók miért nem foglalkoznak többet ezzel a – mindenki számára meghatározó, és minden szinten csak jót hozó – tényezővel…

A legtöbb szervezetben ugyanis elsősorban a problémák, hiányosságok esetén figyelnek oda a munkavállalókra (a kutatások is főként a kiégést, stresszt célozzák). Ritka az, hogy kifejezetten a pozitív tényezőkre, belső pszichológiai erőforrásokra koncentrálnának, és azokat igyekeznének kihasználni.

Már csak azért is furcsa ez, mivel a tanárok jólléte hatással van a tanulók eredményeire. Az egyik legnagyobb volumenű kutatás (Briner és Dewberry, 2007) során 246 általános és 182 középiskola 24 200 alkalmazottjának jóllétét vizsgálták. Az eredmények pedig erős, pozitív korrelációt mutattak az ott dolgozók jólléte és a diákok eredményei között. A diákok jogszabályban előírt felmérő tesztjében (Statutory Assessment Tests) elért eredmények 8 százaléka a tanárok jóllétének volt tulajdonítható! – írja Kun Ágota. A nem megfelelő jóllét viszont elégedetlenséghez, és gyakran a munkahely- vagy akár a pálya elhagyásához is vezethet (Singh és Billingsley, 1996).

De lássuk, hogyan is érzik magukat a magyar pedagógusok az intézményeinkben, és egyáltalán, mi mindentől függ ez!

A minta

A munkahelyi jóllét és boldogság kérdőívcsomagot 297 fő – általános és középiskolai pedagógusok, óvodapedagógusok, szakszolgálatoknál dolgozó gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok, és a különböző művészeti ágakban oktató pedagógusok  – töltötte ki, 201 nő és 93 férfi (három fő nem jelölte a nemét). Az átlagéletkor 41,4 év volt (szórás 7,81), és a legtöbben a 36 és 45 év közöttiek voltak (133 fő). A vizsgálati személyek mindegyike felsőfokú végzettséggel (főiskolai vagy egyetemi szintű diplomával) rendelkezett. A családi állapotot tekintve 207 fő házas kapcsolatban, ötvenen egyedül, míg 36 válaszadó elváltan vagy özvegyként él (négyen nem válaszoltak). A gyerekek számát tekintve a legtöbb pedagógusnak, 123 főnek két gyereke, 40 főnek három, 65 főnek csak egy gyereke van, 60 fő pedig gyermektelen. Hat megkérdezettnek négy, míg egy főnek pedig öt gyermeke van.

1. dimenzió: Eredményesség és siker

Vagyis egyszerű megfogalmazással: boldog az a tanár, aki eredményes és sikeres. De mitől függ az eredményesség? Mint a kutatásból kiderül, ez a dimenzió a már megvalósult, lezárult eredményeket takarja, amelyek visszaigazolják a jól végzett munkát, ami nemcsak jó érzéssel tölti el a pedagógust, de motiválja is arra, hogy tovább dolgozzon a következő sikerekért.

Emellett fontos az úgynevezett kompetencia- és énhatékonyság-érzet, ami annyit jelent, hogy az egyén a képességeinek, motivációjának megfelelő feladatokat végez, azokat nagyon jól teljesíti, tehát a munka és az egyéni jellemzők illeszkednek. Tanárok, tanítók esetében a siker kategórián belül külön aldimenzióként jelenik meg a kifejezetten a gyerekekhez köthető sikerélmény. Az ide sorolható válaszok átfogják a múlt, a jelen és a jövő síkját, vagyis lényeges lehet a régebbi tanítványoktól kapott visszajelzés, vagy az a remény is, hogy a mai diákok sikeresek lesznek az életben. Emellett elégedettséggel tölthet el egy felnőttet, ha fejlődést ér el a rá bízott, esetleg gyengébb képességű gyereknél. Ott vannak ezen túl az iskolai élethez kapcsolódó eredmények (rendezvények, pályázatok, versenyek), vagyis a személyes jóllét-érzetnek fontos eleme a közösség is. „Az egyéni boldogulás csak olyan szervezetben képzelhető el, amely támogató” – jegyzik meg a kutatók. A siker közvetlen mutatója még a célok, tervek megvalósulása, amelyek az illető hozzáértését, erőfeszítéseit, és elkötelezettségét igazolják.

2. dimenzió: Értékelés és visszajelzés

Sok szó esett mindig is arról, hogy a tanárok alulfizetettek. Talán meglepő lehet, de nem ez az elsődleges tényező abban, hogy valaki elégedett-e a munkahelyével. Bizony, a jó szó sokszor többet ér (érne) a pénznél, csak sok munkáltató még mindig nem tudja ezt, vagy nem érzi a súlyát. Rengeteg ember maradna az akár szerény díjazást kínáló állásában, ha időnként valaki azt mondaná neki: köszönöm. Erkölcsi elismerés, dicséret nélkül ugyanis a munka gépiessé válik, az ember pedig lecserélhetőnek érzi magát. „Ha az ide rendelt válaszok számát nézzük (79), összességében is kiemelkedő arányú, hiszen a válaszok össz-számának (140) több mint a felét teszik ki” – írja összefoglalójában Kun Ágota és Szabó Anett. „Ezen belül, míg az erkölcsi elismeréshez 29 válaszegységet soroltunk, a pénzügyihez összesen hat darabot. Visszajelzés hiányában „magára marad”, nem lesznek viszonyítási pontjai, mely hosszú távon nemcsak a munka értelmének elvesztését, de akár a kilépési szándékot is megalapozhatja” – vallják a kutatók.

A pedagógusok egyébként a diákoktól, a szülőktől, a kollégáktól és a vezetőktől való visszajelzés fontosságát egyaránt megemlítik, vagyis mindegyikre szükségük van ahhoz, hogy motiváltak legyenek. Alapfogalom még az elégedettség – mégpedig a válaszadók nemcsak azt igényli, hogy feletteseik elégedettek legyenek velük, de lényeges számukra, hogy saját magukkal is azok legyenek. Itt is felbukkan a közösségi dimenzió: kell, hogy az ember érezze: a csapat tagja, akire számítanak – az anyagi elismerés is ezt erősíti.

3. dimenzió: Munkaélmény

Amikor igazán jón dolgozni, amikor élmény a munka – körülbelül így fejezhetnénk ki ezt a tényezőt. Gördülékenyen, szinte észrevétlenül zajlik minden, repül az idő, jó a hangulat. Egyfajta áramlatba, flow-ba kerülünk, lelkesít, amit csinálunk – már csak azért is, mert látjuk mások örömét. A kicsik élvezik az órát, a feladatokat, és izgalmuk a felnőttekre is átragad. A pedagógusok munkájában az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a gyerekek érdeklődését, kíváncsiságát felkeltsék, illetve fenntartsák náluk a tanulási kedvet. Ha ez sikerül, az bizony boldoggá teszi a tanerőt, akinek eleve fontos, hogy a társadalom számára hasznos, értelmes munkát végezzen a sok adminisztráció helyett. Amikor pedig a gyermek megérti az anyagot, vagyis sikerül a tudásátadás, az egy tanár számára nem más, mint magának a küldetésnek a teljesítése.

4. dimenzió: Társas kapcsolatok

Bár a tanító egyedül áll a tábla előtt, ez bizony csapatmunka. Nemcsak olyan értelemben, hogy minden eredmény közös a fiatalokkal, de olyanban is, hogy a tanár mögött – jó esetben – ott áll az egész kollektíva. Az még nem minden, ha a tanítványai is szeretik az embert, muszáj, hogy a kollégáival is kijöjjön. A nekik nyújtott segítség, támogatás – vagy épp a tőlük kapott együttérzés, elfogadás egyaránt része ennek a kategóriának. A bizalomteli miliő a szubjektív jóllét-érzet fontos építőköve.

A résztvevők az úgynevezett boldogságmérő skála (SHS) kérdőívét is kitöltötték. Ez alapján elmondható, hogy a magyar pedagógusok 87 százaléka legalább átlagos mértékben boldognak tartja magát a munkájában, ami – a kutatók értékelése szerint is - örvendetesen magas arány. Kiderült az is, hogy a nők boldogabbak a férfiaknál, a kettő vagy többgyermekes szülők boldogabbak, mint azok, akiknek nincsen gyermeke, vagy csak egy gyermeke van, a házasságban élők boldogabbak, mint az egyedül élők, elváltak és özvegyek.

„Ha a vezetők és az emberi erőforrás gazdálkodással foglalkozó szakemberek tudatosan odafigyelnek erre a területre, és olyan intézkedéseket hoznak, melyek a szubjektív jóllét pozitív irányú változtatását, fejlesztését célozzák – akár a pozitív pszichológia eszközeivel –, akkor ennek rövid és hosszú távon is számtalan hozadéka lehet úgy a munkaadó szervezetek, mint a munkavállalók számára” – vallja Kun Ágota és Szabó Anett. „A boldogabb, motivált pedagógusok jobb kapcsolatot alakítanak ki a gyerekekkel, és így őket is boldogabbá, motiválttá és elégedetté teszik.”

 

Ilyen eszközökkel lehet a pozitív pszichológiai személetet alkalmazni egy munkahelyen:

  • pozitív érzelmi átélések támogatása
  • pozitív kapcsolatok erősítése
  • a munka értelme megtalálásának segítése
  • egyéni erősségek és a pozitív hozzáállás fejlesztése
  • pozitív kommunikáció támogatása
  • a belső pszichológiai erőforrások (optimizmus, remény, énhatékonyság, megküzdési készség) fejlesztése
  • visszajelzés

 

Címlapfotó forrása: istock / Squaredpixels

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!