Boldogság: miért állunk még mindig hadilábon veled?

Soha ennyi könyv, újságcikk, előadás nem volt elérhető a boldogság témájában, a kutatások szerint mégsem boldog az emberek jelentős része. Pedig az életszínvonalunk is folyamatosan emelkedik. (Legalábbis a nyugati társadalmakban.) Miért vagyunk mégis folyton elégedetlenek? Miért nem tudunk tenni azért, hogy boldogabbak legyünk? A téma szakértőjét, Rubin Gretchent New York-i otthonában értem utol. Boldogságterv című könyve kapcsán beszélgettem vele.

2018.07.10 Bakóczy Szilvia

Soha nem kísérte ekkora figyelem a boldogságot, illetve a boldogságkeresést. Ön szerint mi lehet ennek az oka?

Gretchen Rubin: Rengeteg információt lehet a boldogságról olvasni, hallgatni. Ezek jelentős része nagyon figyelemfelkeltő, így könnyen beindítja a fantáziánkat, hiszen valóban mindenkinek központi téma a saját boldogsága. Ugyanakkor jóval több ma bennünk a bizonytalanság, ezért gyakran érezhetjük úgy: annak ellenére, hogy körülöttünk béke van és prosperáló gazdaság, nem tudjuk teljesen kontroll alatt tartani a saját életünket.

  12 kép

Forrás: Sam Interrante

Gretchen Rubin jogi egyetemet végzett, de hosszú ideje író, előadó, a boldogságtéma egyik világszerte elismert szakértője.
Könyvei: The Happiness Project, Better than ever és a Four tendencies (közülük az első kettő magyar nyelven is megjelent: Boldogságterv és Jobban, mint valaha címmel.) A The Happiness Project (Boldogságterv című) könyve két évet töltött a New York Times bestseller listáján.
Happier with Gretchen Rubin nevű alkalmazását több mint negyven millióan töltötték le eddig le. Milliók olvassák a könyveit.
New Yorkban él a férjével és két lányával.

Sokan sokféleképpen definiálták már a boldogságot. Mi az ön definíciója?

A jogi egyetemen hosszú hónapokat töltöttünk egy-egy fogalom meghatározásával. Azóta nem szeretnék ilyesmivel foglalkozni. Bárhogy is fogalmazza meg valaki azt, hogy mit jelent számára a boldogság, biztosan helyes magyarázat lesz. Engem a kezdetektől fogva az érdekelt inkább, hogyan lehetünk boldogabbak. Illetve van egy kedvenc mondásom, mely szerint „A nappalok hosszúak, ám az élet rövid”. Azt hiszem, az én boldogságkeresésemet ez a gondolkodásmód határozta meg.

Miért van az, hogy valaki viszonylag könnyebben boldogul, akár a problémái, nehézségei ellenére, másoknak pedig kifejezetten nehéz az útkeresés?

Kutatások szerint a boldogságunkért ötven százalékban a gének felelősek, tíz-húsz százalékban a körülmények, és a maradék harminc-negyven százalék az, amit mi magunk tudunk befolyásolni. A kérdés épp ezért szerintem helyesen az, hogy figyelembe véve a helyzetemet, mi az, amit én magam tudok tenni azért, hogy boldogabb legyek?

Könyvében nagyon szemléletesen írja le, hogy mi volt az a pillanat, amikor elkezdte intenzíven foglalkoztatni a saját boldogsága. Hadd olvassam fel: „Két alakot pillantottam meg a foltos ablaküvegen keresztül: épp átkeltek az úton – egy korombeli nő egyszerre próbálja tartani az esernyőjét, megnézni a mobilját, és előrelökdösni a babakocsit, amiben egy sárga esőköpenyes gyerek ül.” Mit gondol, miért épp ez a kép hatott önre ilyen elementárisan?

(Gondolkodik.) Nehéz erre válaszolni. Akkoriban ugyanis én meglehetősen boldog voltam. Szerettem a munkám, a családom, a helyet, ahol élek, mégsem tudtam igazán örülni. Valószínűleg ezért hasíthatott belém a felismerés, hogy az a nő ott én vagyok, ez az én életem is, de soha nem foglalkoztam vele.

Később azt írja, azért akart „boldogságtanár” lenni, hogy leküzdje a saját korlátait, hibáit. Mik voltak ezek pontosan?

Teljesen átlagos dolgok, a hirtelen természetem, a felcsattanásom a gyerekeim viselkedésére. Az egyre gyakoribb rosszkedvem, elégedetlenségem, a zsörtölődéseim a férjemmel. Hogy hagytam egyre távolabb sodródni magam a barátaimtól.

Egy áprilisi reggelen, ami ugyanolyan volt, mint a többi, hirtelen ráeszméltem: az a veszély fenyeget, hogy elpazarolom az életem. Kibámultam az autóbusz esőáztatta ablakán, és szinte láttam, hogy elsuhannak mellettem az évek. Egyáltalán, mit várok az élettől? – kérdeztem magamtól. Hát… boldog akarok lenni. De még sosem gondolkoztam azon, hogy mitől vagyok boldog, vagy hogyan lehetnék boldogabb.” (Részlet a Boldogságterv című könyvből)

A Boldogságtervben tizenkét részre osztja a boldogságkeresést. Minden egyes hónapban másra helyezi a fókuszát. A január például az energia növeléséről szól, a február a szerelemről, a március az ambíciókról, és így tovább. Ugyanakkor sok helyen hangsúlyozza, hogy ez az ön boldogságterve, nem muszáj ennek az évnek a kronológiáját hónapról-hónapra követni.

Így van! Ez a könyv arról szól, hogy mi az, amit én próbáltam ki, mi az, amire én jöttem rá. Ettől függetlenül hasznos lehet mindenki számára, ha másért nem, azért, hogy a saját boldogságtervének elkészítésére ösztönözzön! Ami mindenképp közös lehet bennünk, az az első néhány lépés: a felkészülési szakasz, amely során azonosítjuk, hogy minek örülünk, és mi az, ami bosszant minket, a második szakasz a fogadalomtétel, és végül a legizgalmasabb, a fogadalmak betartása.

(…) nem akartam hátat fordítani az életemnek. Úgy akartam változtatni, hogy nem változik, a saját konyhámban akartam boldogabb lenni. Tudtam, hogy nem egy távoli, ismeretlen világban vár rám a boldogság, hanem itt, ebben a pillanatban – mint „A kék madár” című feledhetetlen színdarabban, ahol két gyerek egy évig keresi a nagyvilágban a boldogság kék madarát, majd amikor végre hazaérnek, kiderül, hogy otthon várja őket.” (Részlet Gretchen Rubin: Boldogságterv című könyvéből)

A környezete, beleértve a férjét, meglehetősen szkeptikusan fogadta a könyv ötletét. Ez később változott?

A férjem esetében mindenképp. Azóta azt tapasztalom, ugyanúgy jellemző, hogy egyre több embert érdekel a boldogság, mint az, hogy hisznek-e egy ilyen könyv sikerében. De ez nem baj. Valaki egyébként máshogy nevezi a boldogságot, azt mondja például rá, hogy öröm vagy elégedettség, ez is érthető. A lényeg, hogy mindenki, akit a téma érdekel, feltegye magának a kérdést: „Hogyan lehetnék holnap egy kicsit boldogabb? Mire van szükségem ehhez? Többet szeretnék olvasni? Hiányzik az alvás? Hiányzik a szerelem? Mitől érzem rosszul magam? Mi az, amit unok? Amitől bűntudatom van?” Könnyen bele lehet feledkezni a saját útvesztőinkbe, és bizonyos szempontból könnyebb elkerülni ezeket a kérdéseket, pedig tényleg nagyon fontosak.

Számít, hogy amit megváltoztatunk az életünkön, egy egészen kicsi lépés, vagy kifejezetten egy nagy váltás? Az utószóban ön például fontosnak találja megemlíteni, hogy fél hát helyett negyed hétkor kelt fel, hogy zökkenőmentesebbek legyenek a reggelek.

Természetesen nem számít, azért is írtam le ezt a példát a saját életemből. Valakit jó érzéssel tölt el, hogy ha nem dob ki több műanyagpalackot a szemetesbe, ezért átvált a csapvízre. Vagy elkezd egy tanfolyamot, amit régóta halogatott. Netán énekelni kezd reggelente, mint én is. Ezek a látszólag apró változtatások nagyon is erőteljes pozitív hatásokat generálhatnak bennünk.

Sokakat visszahúz a közvetlen környezetük reakciója. Én több embert ismerek, akik például elkezdtek sportolni, ettől teljesen kivirultak, ám ez a párkapcsolatban sok feszültséghez vezetett.

Elhiszem, de ha belegondolsz, nem függhet másoktól az, hogy mi okoz örömöt nekünk. Nem szabad mások jóváhagyására, támogatására várnunk ehhez.

Önnek könnyű volt elvonatkoztatni a környezete reakcióitól? Hiszen az ön férje is kételkedett a projektjében eleinte.

Nálunk ez a következőképpen nézett ki. Az én férjem nem állt az utamba, igaz, nem különösebben villanyozta fel a Boldogságterv-projektem. (Nevet.) De hagyott érvényesülni, ha tetszik, kiteljesedni.

Szintén a könyvében utal arra, hogy a boldog emberek több időt töltenek munkával. Nincs ebben némi ellentmondás? Úgy képzelem, – bár nagyon fontos, hogy szeressük a munkánkat – azért alapvetően nem az tesz minket igazán boldoggá, hanem az emberi kapcsolataink.

Nem akarok általánosítani, de tény, hogy rengeteg időt töltünk munkával, ezért a boldogságunk jelentős része is ebből ered. Bizonyos értelemben ez is értelmet ad az életünknek. A boldog ember energikusabb, lelkesebb a munkahelyén is, több ötlettel áll elő, illetve jobban végzi a munkáját. Mindezért sokkal több pozitív visszajelzést kap, akkor is, ha mindössze egy pici láncszem egy nagy gépezetben.

Rengeteg emberrel találkozott mostanáig, milyen visszajelzéseknek örült a legjobban?

Azoknak, amikben azt mondták vagy írták: „a könyv elgondolkodtatott a saját életemmel kapcsolatban”.

Rengetegen adnak tanácsot manapság arra vonatkozóan, hogyan élhetünk teljesebb, ha tetszik, boldogabb életet. Valami mégsem teljesen kerek ezekkel, mert újabb és újabb könyvek jelennek meg, vagyis a régi receptek az emberek többségénél már nem válnak be.

Távol álljon tőlem, hogy másokat kritizáljak, de tény, hogy ezeknek a könyveknek, előadásoknak a többsége egyetlen megoldást ajánl. „Változtass a rossz szokásokon harminc nap alatt, kezdd a reggeleket tornával, hagyd el a cukrot, a lisztet örökre, és sokkal jobban fogod érezni magad”. Ezek az emberek egy részénél jól hatnak, másoknál viszont egyáltalán nem. Én például nagyon édesszájú vagyok, ezért nálam az vált be, hogy valóban teljesen elhagytam a cukrot, de ugyanezt más lehet, hogy nem tudja megtenni. És könnyen lehet, hogy nála semmilyen problémát nem okoz, ha időnként bekap egy-egy süteményt, szelet csokit. A reggeli sporttal ugyanez a helyzet. Valaki kifejezetten át tud állni a korai kelésre, mások este szeretnek edzeni. Tényleg nem lehet univerzális recepteket osztogatni. Ezért biztatok mindenkit arra, hogy a megfelelő kérdések megválaszolása után, keresse meg ki-ki a saját maga boldogságát.

Az olvasó boldogságterve

Minden ember boldogságterve egyedi, de ritka az olyan, akinek nem használ, ha belekezd a sajátjába. Az én boldogságtervem januárban kezdődött, egy évig tartott – és remélem, életem végéig folytatom –, de te bármikor elkezdheted, és addig folytatod, ameddig csak akarod. Kezdheted kis lépésekkel (minden este ugyanoda teszed a kulcsodat) vagy nagyvonalúan (rendbe hozod a kapcsolatodat a családoddal). Rajtad múlik.

Mielőtt eldöntenéd, milyen fogadalmakat teszel, (…) válaszolj a következő kérdésekre:

– Mitől érzed jól magad? Mi az a tevékenység, amit szórakoztatónak, megnyugtatónak, lelkesítőnek tartasz?

– Mitől érzed rosszul magad? Mi okoz haragot, bosszúságot, unalmat, csalódottságot, szorongást az életedben?

– Van valami, amit nem érzel helyénvalónak az életedben? Szeretnél munkát, családi állapotot, lakóhelyet vagy valami egyebet megváltozatni? Megfelelsz a magadról alkotott elvárásoknak? Érvényesül az életedben az értékrended?

– Mi teremti meg a fejlődés légkörét az életedben? Életed melyik elemében találod meg a haladást, a tanulást, a kihívást, a javulást és a tökéletesedő tudást?

 

(részlet a Boldogságterv című könyvből)

A Boldogságterv című könyv ITT kapható.

Címlapfotó forrása: Peter Garritano (2017)

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!