„Időnként felteszem a kérdést magamnak, hogy nem követelek-e túl sokat!” – Interjú Hais Barnabással, Hais Dorottya élsportoló, gyerekszínész édesapjával

Versenyszerű sportolás, kitűnő bizonyítvány, ambiciózus továbbtanulási tervek, rendszeres szinkron, reklám-és filmszerepek. Mi felnőttek nem vagyunk annyira elfoglaltak, mint Hais Dorottya, a Mindenki című Oscar-díjas rövidfilm egyik főszereplője. Édesapját arról kérdeztük, szülői és edzői tapasztalatai alapján hogyan lehet mindebben egyensúlyt tartani? Milyen elvárásokat „illik” otthon támasztani egy kimagaslóan tehetséges gyerek felé? A szülői elbizonytalanodástól a testvérek közötti rivalizálásig sok minden más is szóba került…Bakóczy Szilvia írása

2017.09.10 Bakóczy Szilvia

Dorka többszörös országos bajnok RSG-ben, tornában, úszásban, az utóbbi években műugrásban is. A Mindenki című film, amiben szerepelt, Oscar-díjat kapott. Melyik teljesítményére a legbüszkébb apaként?

Mindegyikre nagyon büszke vagyok. De ami számomra az igazi boldogságot okozza, az az út, amelyik ideáig vezetett, és ami nem volt könnyű, nem volt diadalmenet. Ennek következményeként lett belőle ez az okos és gyönyörű ifjú „hölgy”, akiről mi itt ma beszélgetünk.

Dorka gyakorlatilag mindenben a legjobb eredményt érte el, ami meglehetősen siker-orientált hozzáállásra vall.

Valóban. Elmesélek egy történetet. Három évvel ezelőtt síelni mentünk. Ő ott tanult meg síelni. Megtudta, hogy a végén lesz egy házi verseny, eldöntötte, hogy ő is indul. Pontosabban, nemcsak indul, hanem megnyeri. Le is síelt szépen a pályán, de a célvonal előtt három méterrel elesett. Erre ő lecsatolta a sílécét, és visszament, hogy megcsinálja még egyszer. Első nem lett, de kapott egy különdíjat, amiért nem adta fel. De felidézhetnem azt is, amikor 11 éves korában megsérült, de ő szó nélkül folytatta a torna edzéseket. Otthon láttuk, hogy bedagadt a lábfeje, az orvosnál derült ki, hogy két csontja is törött.

Ön szerint a kitartással születünk, vagy ez tanulható?

Szerintem ennek a nagy része tanulási folyamat eredménye. Én magam is ilyen vagyok, nem így születtem, ilyen lettem. Amikor elbuktam, mindig sikerült felállni. Szerintem a gyerekeim ezt látták. Ezt a mintát próbálom tudatosan is átadni nekik.

Amikor egy gyerek ilyen sok aranyat nyer, óhatatlanul felmerül az emberben, hogy vajon hogyan kezeli a kudarcokat?

A legjobbkor kérdezi, most aktuálisan éppen ez a helyzet van. Az ide műugró EB-n ugyanis mindkét versenyszámában utolsó lett. Annak ellenére, hogy egy héttel korábban még nagyon jókat ugrott, a versenyen nem tudta hozni a formáját.

Mit szóltak hozzá?

Ő sírt, én dühöngtem. Magamban persze. Legfőképp azért, mert sajnáltam őt, hiszen rengeteg munkát tett bele. Ezen a versenyén nem voltam ott, így telefonon próbáltam megvigasztalni. Mondtam neki, hogy semmi baj, hogy ugyanúgy szeretem. Ettől függetlenül, nyilván majd kielemzik az edzővel a történteket. Én tudtam, hogy ő mindent megtett, és nekem ez volt a legfontosabb. Az ember nem egy gép, ez nem úgy működik, hogy megnyomunk egy gombot, és jön a teljesítmény.

Ebben egyetértettek a feleségével?

Nagyjából igen, bár ő jóval teljesítmény-orientáltabb, mint én. Ő is edző, de nekem több edzői tapasztalatom van, ezért én mindezt árnyaltabban látom. Tudom, hogy mindenkinél vannak holtpontok, és ez teljesen természetes.

Mennyit edz Dorka egy héten?

16-17 órát. Két kora reggeli edzése van, délutánonként pedig 2,5-3 órát tölt az uszodában, vagy a tornateremben.

Mikor tanul?

Régebben az uszodában csinálta meg a leckét, mostanra hozzá szokott, hogy figyeljen az órán, és az edzés után tanuljon. Szerencsére így is szinte kitűnő lett a bizonyítványa.

  12 kép

Forrás: Bellai László

Nem érzi úgy néha, hogy sok ez egy gyereknek?

Időnként felteszem a kérdést, hogy nem követelek-e túl sokat, illetve a feleségemmel szoktunk arról beszélni, hogy vajon tényleg olyan jó szülők vagyunk-e, mint amilyenek lenni szeretnénk.

Mi ezekre a kérdésekre a válasz?

Viszonylag nyugodtak vagyunk, bár nincs az a szülő, aki ne kételkedne magában olykor. Mi sosem mondtuk Dorkának, hogy meg kell nyernie az aktuális versenyt, hogy meg kell nyernie az EB-t. Nem mi követelünk sokat, hanem az élet manapság. Dorka orvos akar lenni, ez egy jó gimnázium nélkül, sok tanulás nélkül nem fog menni. Ezt pontosan tudja ő is. Valahol azt is nyilatkozta a továbbtanulásról, hogy „ha nem a Berzsenyi, akkor a halál”. (Nevet.) Ebben persze nemcsak az van benne, hogy a Berzsenyi egy jó gimnázium, hanem az is, hogy három percre van tőlünk, egyszerűen úgy tudjuk megoldani az életünket, hogyha a két kisebb gyerekünk is oda jár.

Milyen konkrét elvárásaik vannak Dorka felé?

Én az összes gyerekemnek mindig ugyanazt mondom, semmit nem kötelező csinálni, de ha csinálsz, valamit, tegyél meg mindent azért, hogy az jó legyen! Akkor legyél csak magaddal szemben kritikus, ha nem tettél meg mindent a sikerért.

Önnek mit jelent a siker?

Nekem a siker a fejlődéssel egyenlő. Sikernek tartom, ha jobb tudok lenni, mint eddig voltam, legyen szó az élet bármelyik területéről.

Hogyan kezeli Dorka a versenyek okozta stresszt?

Szerintem a biztatások segítenek neki ebben is. Az edzője és a mi támogatásunk. Dorka egyébként elég zárkózott, én is legfeljebb a pótcselekvéseiből látom, hogy ideges. Később bizonyosan szükség lesz sportpszichológusra, de egyelőre ezt még korainak találjuk.

Másféle támogatásra van szüksége Dorkának ma, mint amikor négyéves volt?

Nem igazán. Egy valami változott meg, most már tudomásul kell vennem, hogy először a barátnőjét hívja fel egy-egy verseny után, és csak utána engem. De ez az élet rendje.

Gyerekeknél viszonylag gyakori, hogy a jó teljesítményükkel a szüleik kimondott vagy ki nem mondott elvárásainak akarnak megfelelni. Ön érzett valaha ilyesmit?

Persze, de azt hiszem, ez egy gyereknél természetes. Ezért is mondom el neki sokszor, hogy nem nekem, nem nekünk csinálja. Ha úgy érzi, hogy a műugrás már nem róla szól, hogy már nem motivált, bármikor abba hagyhatja. Mert nem az számít, hogy mi mit gondolunk a sikereiről, hogy nekünk mik az álmaink vele kapcsolatban, hanem az, hogy neki mik az álmai.

Dorka hároméves korában kezdett el sportolni, azóta tíz év telt el. Biztosan akadtak mélypontok.

Akadtak, persze. Miután eltört a lába, és visszaesett a tornában, majd az úszásban sem jöttek az eredmények, ő maga mondta ki, „apa, nem megy”. Mi is így láttuk, ezért nem volt nehéz tudomásul venni, hogy váltani akar. A műugrásban elért sikerei szerencsére túl lendítették ezen a nehéz időszakon.

Pszichológusok gyakran hangsúlyozzák, hogy nincs fontosabb, mint az, hogy egy gyereknek jusson ideje a szó klasszikus értelmében gyereknek lenni. Mi erről a véleménye?

Nézze, a sport is egyfajta játék. Az sem mellékes, hogy egy olyan klubba jár, amit nagyon szeret, és ahol őt is viszont szeretik. Ez egyébként az iskolára is igaz, kifejezetten szívesen jár be nap mint nap oda is, nagyon kötődik az osztályközösséghez. Visszatérve a sportra, az élsportnak egy sor egyéb hozadéka van, fegyelmet tanít például, ebből is rengeteget profitál az ember később.

  12 kép

Forrás: Bellai László

Ez azt jelenti, hogy a sport a fegyelmezés terhét teljesen le is vette a vállukról?

Teljesen. Szóba sem jöhetett például, hogy Dorka a tv előtt vagy a számítógép előtt üljön órákig.

Facebook?

Egy éve regisztrált, de öt percnél többet nem tölt el a Facebook előtt sem. Igaz, ha társaságra vágyik, és nem tud a barátnőivel személyesen találkozni, csetel.

Most nyári szünet van, hogy néz ki Dorka egy napja?

Gyakorlatilag azt csinál, amit csak akar. Ki is használja. Barátnők, fagyi, könyv, a szokásos dolgok, amiket ennyi idősen egy fiatal kamaszlány csinál.

Mennyi ideig van ilyen jó dolga?

Másfél hétig. Utána hat hétre kimegy Amerikába, az egyik családtaghoz, elsősorban nyelvet tanulni, de abban már lesz edzés is az egyik helyi uszodában.

Dorkának három testvére is van, ők is biztosan nagyon tehetségesek valamiben.

A fiam remekül síel, a nagylányom maratont fut, ultramaratont is, mellesleg országos bajnok taekwondo-ban. Mindketten felnőttek már, egyetemet végeztek, igazán büszke lehetek rájuk. Dorka 11 éves húga, Fruzsi az úszásban nagyon tehetséges. Valósággal siklik a vízen. Szerettük volna, ha kéttusázik, vagy öttusázik, de ő az úszást ambicionálja. Lehet, hogy részben azért, mert az anyja is úszott, én is úsztam. Az egyetlen „baj” az, hogy kicsi, a többiek a testalkatuk miatt jóval nagyobb előnyben vannak.

Nem probléma a testvérek között a rivalizálás?

Az biztos, hogy ezzel foglalkozni kell. A kicsi meg is mondta nemrég, hogy „rám sosem lesztek ilyen büszkék”. Szeretném ezt a mondatot kitörölni a fejéből, hiszen a tőle telhető legtökéletesebben csinálja az úszást. A gyerekek közötti rivalizáláson szülőként megállás nélkül dolgozni kell, rengeteg biztatásra van otthon szükség. Szoktam is Fruzsinak mondani, amikor elkeseredik egy-egy elmaradt eredményért, hogy kislányom, magadat kell legyőzni! Amikor javít egy-egy korábbi eredményén, hihetetlenül büszke vagyok rá.

Dorka rengeteget szerepelt a tévében, rádióban, újságokban. Valósággal sztár lett. Ezt szintén nem sínylette meg a testvéri kapcsolat?

Szerencsére nem, épp ugyanúgy imádják egymást, mint ezelőtt. Ettől függetlenül fontos, hogy a kicsi ne érezze úgy, Dorka az, aki a sikerre született.  Fruzsina ugyanolyan tehetséges, hihetetlen verseket ír, sokat forgat ő is, sőt, mostanában többet, mint a nővére.

Hogyan kezdődött a filmezés Dorka életében?

A barátaink mondták, hogy próbáljuk meg. Emlékszem, az első válogatáson még mögém bújt. Négy éves lehetett, amikor megkapta az első, kisebb filmes szerepét, később a Társasjáték második évadjában játszott. A Mindenki című filmbe nehéz volt bekerülni, sok körön kellett végigmennie.

Ez nem volt kimerítő?

Inkább nekünk szülőknek volt az. (Nevet.) Ott ülni a castingokon órákig, hurcolni a gyereket ide-oda, minden szempontból embert próbáló kihívások. A legviccesebb ezzel kapcsolatban az volt, hogy eredetileg a mi Dorkánk lett volna az elesett kislány és a másik Dorka a szókimondó. Amikor a forgatókönyvet olvastuk, éreztük, hogy neki habitusánál fogva a másik karakter való. Végül így is lett. Örültem, mert Dorka az életben is ilyen, kifejezetten szereti a konfliktusokat felvállalni.

Örül ennek?

Igen. (Nevet.) Van, amikor megnyeri ezeket a csatákat, akár az iskolában is, bár a magatartása ezek miatt csak négyes.

Mi volt a legjobb az Oscar-díjban?

Az, hogy együtt lehettem a lányommal sülve-főve három hétig, a második, harmadik héten már kizárólag csak kettesben.

Ha mi, felnőttek ennyit dolgozunk, mint Dorka, nekünk is létszükséglet a pihenés, a feltöltődés. Ő év közben hogyan töltődik fel?

Esténként mindig van arra egy kis ideje, hogy azt csináljon, amit akar, ilyenkor azzal csetelhet, akivel csak akar. A hétvégék nagy része is szabad. A szabadidejében még benne van az otthoni közös vacsora és a közös beszélgetés is, amikből nem engedek. Ahogy abból sem, hogy elalvás előtt valaki meséljen hármunk közül. Ez az én saját szertartásom a lányokkal. Vagy én mesélek nekik, vagy ők nekem, ők mindig fejből. Van egy vers is, amit felváltva mondok el nekik. Haláli, ahogy számon tartják, hogy ki következik, hogy melyiküknek kell elmondanom aznap este. Szintén az elalvás előtti egyik téma, hogy kivel milyen jó dolgok történtek aznap. Ilyenkor szóba kerülnek a vágyaik. Szerintem ennek van a legnagyobb jelentősége a gyereknevelésben. Semmit nem szabad ráerőltetnünk a gyerekeinkre. A legfontosabb szem előtt tartani, hogy nekik is megvannak a saját maguk vágyai, álmai.

Címlapfotó forrása: Bellai László

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!