Ma is tanultam valamit - te hány ember vagy?

Egy meghatározó pszichológiai elmélet szerint mindannyiunknak legalább három személyisége van. Persze ezek nem egyszerre jelentkeznek, minden élethelyzetben másik „énünk” dominál.

2017.10.04 Aeffect

Sigmund Freud óta az emberi viselkedéssel foglalkozó tudományokat áthatja az a vélekedés, hogy az ember személyisége több alkotóelemből tevődik össze, amelyek különböző élethelyzetekben eltérő arányban törnek a felszínre. A huszadik század közepének pszichológiai vitáit különösen meghatározták az emberi személyiség alkotóelemeit taglaló elméletek, amelyek közül egyszerűsége és közérthetősége miatt kiemelkedik Eric Berne kanadai pszichiáter „három énállapot” modellje, amely az ún. tranzakció analízis keretrendszerén belül született (1957). Utóbbi az emberek közötti kapcsolatfelvétel és az ennek során adott reakciók alapján határozza meg a résztvevők énállapotát.

Berne három énállapotot különböztet meg, amelyek egyszerre élnek mindannyiunkban: a gyermek, a felnőtt és a szülő állapotot.

A gyermek

Amikor gyermeki állapotban vagyunk, akkor úgy cselekszünk, érzünk, gondolkodunk, és reagálunk különböző helyzetekre, ahogyan azt gyermekkorunkban tettük – foglalja össze egy angol nyelvű tanulmány. A gyermeki énünk a legkreatívabb, a legspontánabb, és a leginkább érzelem-vezérelt – ebben az énállapotban tetteinket szubjektív, személyes motivációk vezérlik. Mivel ez a személyiségrétegünk már egészen korai gyerekkorunkban kialakul, ezért Berne szerint ez személyiségünk legősibb, egyben legértékesebb része is. Amikor egy szituációban gyermeki énünk kerekedik felül, hajlamosak vagyunk indulatosan viselkedni, de az életörömöt is ebben az állapotban tudjuk leginkább megélni.

A felnőtt

Kontroll, számítás, észszerűség, gyors alkalmazkodókészség, kompromisszumkészség – Berne modellje szerint ezek az attitűdök jellemzik leginkább a felnőtt énállapotot, ez a személyiségünk „computere”. A felnőtt képes objektíven, tárgyilagosan értékelni a környezetét, felméri a lehetőségeket, és ezek fényében a lehető legcéltudatosabban, hatékonyan cselekszik. Felnőtt énünk kialakulása már egészen korán, tíz hónapos korunk körül megkezdődik: ekkortájt tapasztaljuk meg először, hogy képesek vagyunk saját mozgásunk felett ellenőrzést gyakorolni, amely kontrollérzet később más tevékenységekre is kivetül. Felnőtt énünk feladata egyben az is, hogy kordában tartsa, illetve közvetítsen másik két énállapotunk között.

A szülő

Ugye mindannyian rajtakaptuk már magunkat azon, hogy hiába nem bírtuk elviselni szüleink bizonyos gesztusait, éppen ugyanezeket sikerül reprodukálnunk bizonyos élethelyzetekben? Szülői énünk olyan előírásokat, szabályokat tárol és hív elő gyermekkorunkból, amelyek bizonyos szituációk helyes kezelésére, illetve más magatartásformák kategorikus tilalmára irányulnak. Szülői énünk tilt, fegyelmez és ítélkezik, ezért ez személyiségünk legmerevebb, következésképpen legkevésbé alkalmazkodóképes rétege. A szülői énállapot védelmében megjegyzendő, hogy egyben gondoskodó énünket is ez az állapot hordozza (ezáltal jobb szülővé téve minket), a sokszor negatívnak ítélt „berögzült reflexek” pedig olyan automatikus cselekvési tervekkel látnak el minket, amelyekre máskülönben csak hosszú és sok egyéni döntést igénylő folyamatok révén juthatnánk.

Mindazonáltal szakmai karrierünk során a felnőtt-felnőtt tranzakciókkal járunk legjobban, ugyanakkor a családi életben elengedhetetlen a szülő szerep, mint ahogy hobbijainkban sem nélkülözhető a bennünk rejlő gyerek.

X Kommunikációs Ügynökség írása

Címlapfotó forrása: istock / LightFieldStudios

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!