Milyen rehabon járhatott Curtis?

Sokan ünneplik a rendkívül népszerű Majka-Curtis páros utótagját, amiért a nagy szakítás után 5 hónappal beismerte függőségét és bevonult elvonóra, hogy „újra az igazi Curtis” legyen. Még szakértő is akadt, aki azért üdvözölte a bejelentést, mert Curtis hatalmas rajongótáborában esetleg ebben is követőkre talál.

2019.03.11 Mihalicz Csilla

„Sajnos idő kellett ahhoz, hogy belássam a betegségem... – írta január 7-én egyik közösségi oldalán Curtis. - Bocsánatot kérek mindenkitől mindenért !!! Ezen a héten befekszem egy rehabilitációs központba, hogy újra az igazi Curtist kapjátok.”

Beismerés, megbánás, elhatározás. Így kezdődik. A másodig lépés a megfelelő hely kiválasztása, ahol segítenek. Nem mintha egy drogelvonást otthon nem lehetne végigcsinálni – az elvonási tünetek kibírhatósága szempontjából. Ellentétben az alkohollal, amelynek hirtelen elvonásába akár bele is lehet halni - figyelmeztetett az ATV műsorában Zacher Gábor toxikológus - az olyan „nem a legolcsóbb stimulálószer” elhagyása, amilyent Curtis használhatott, nem jár ennyire komoly veszéllyel. A legnagyobb visszahúzó erő a szerhasználatot erősítő környezet, a mindennapi rutinba beépült drogos életforma – főként ezért érdemes rehabra elvonulni. A siker elsősorban azon múlik, mennyire komoly az elszánás, továbbá, hogy mennyire szakszerű, alapos, megalkuvásoktól mentes a hely, ahol a szenvedélybeteg segítséget keres, talál-e benne új, a leszokást támogató közösséget. A harmadik igen fontos tényező: az idő. Egy valódi rehab legalább másfél év, szögezte le Zacher.

Ezen a ponton nyilván komoly kétségek merülnek föl Curtis rehabjának eredményességét illetően. Egy hónappal az „elvonóra” vonulás után már üzent a híveinek, hogy hamarosan buli lesz. Egy héttel később pedig bejelentette:

„Sziasztok! A mai nappal befejeztem a méregtelenítő programot. Egy teljesen új ember lettem! Ez idő alatt sikerült mindent átértékelnem, teljesen elzárva a külvilágtól, a szeretteim nélkül... sokszor borzasztó volt, de megérte! Ha ez volt az ára annak, hogy végre magam lehessek, bármikor szó nélkül újból nekivágnék! Nagyon sokat hibáztam, azt éreztem, ez az utolsó lehetőségem... a karrieremben, a magánéletemben egyaránt. Eszem ágában sincs szentbeszédet tartani, viszont ha egy tanácsot megfogad tőlem az a rengeteg ember, aki írt nekem, hogy akár ilyen, akár másfajta problémával, szenvedélybetegséggel küzd: merje felismerni magában, és ne féljen lépni! Addig tegye meg, amíg nem késő! Ezúton is, köszönöm azoknak, akik hittek bennem és kitartottak mellettem!

Nemcsak a szakértők hümmögtek erre, de még a rajongók közt is sokan. Nem kevés híve intette kitartásra Curtist – köztük Majka is.

„Hmmm ez gyors volt. Az ilyen kezelések 6-9 hónaposak. De ne értsd félre, csak aggódok, ilyenkor még hatalmas a visszaesés esélye. Vedd magad körül olyan emberekkel, akik erőt adnak, akik segítenek. Sok sikert, kitartást!”

„6 hét alatt pajti ugyan ki nem lehet ebből a mély gödörből lábalni, legalább magadnak ne hazudj. Társaságot váltasz-e ?”

„Ha igaz,hogy párod is csinálja, nehéz lesz! Légy túl rajta, gondolom, még nincs vége, sok sikert neked a gyógyuláshoz, ne használd azt a szart!”

„Gratulálok báttya!!!! Hidd el, tudom min mentél keresztül az elvonón, én 1 évet voltam és köszönönöm a jó Istennek az a sok erőt, amit adott nekem!!! De jóból mondom: a neheze csak most kezdődik sajnos!!!! Az Isten adjon neked erőt hozzá!!!

„Én örülnék a legjobban, ha azt a Curtist kapnám vissza, akivel megismerkedtem, mert nagyon jó barátom volt, és olyan társam, akit elvesztettem emiatt.- így fogalmazott Majka, aki azt is elmondta, hogy Curtis már többször volt elvonón. – Engem ez már nem nyugtat meg. Nekem az nem elégtétel, hogy az emberek előtt azt mondta, hogy igazam volt, mert én mindig tudtam, hogy igazam volt, és nem érdekelt, mit gondolnak az emberek. Nekem az a lényeg, hogy ő meggyógyuljon, teljen el egy-másfél év, és ő tartsa magát. Csináljon egy csomó dolgot, hogy a jelleme visszaformálódjon olyan acélossá, mint amikor megismertem"

Mi az amit nem lehet megspórolnia annak, aki tényleg le akar szokni?

A sajtó egyenesen kamurehabnak nevezi a helyet, ahol Curtis kibekkelte az alig hat hetet.A „méregtelenítő program” tartalma: sportolás, vitaminbevitel és szaunázás lehetett – pszichológus, úgy hírlik, a közelébe sem ment. A magam részéről erős visszafogottsággal ünnepelném Curtis „gyógyulását”. De szakadjunk el attól, laikusként mit gondolok én arról, hogyan lehet alig hat hét alatt „teljesen új emberré” lenni, aztán visszatérni a régi rutinba. Lássuk, mit mondanak a jó rehabról tapasztalt „felépülők”.

Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és különböző rehabokon eltöltött 40 hónap után 17 éve él szer- és alkoholmentesen. Ilyen múlttal nem csak annak szakértője, hogyan lehet haladni a felépülés útján, hanem annak is, hogy a szerhasználói gondolkodás miként keres kibúvókat, hogyan csapja be önmagát azzal, hogy „jó úton jár”. Mindaddig, míg csak „alibiből” szeretett volna leszokni, a szüleinek meg a rendőrségnek való megfelelési kényszerből, azokat a rehabokat találta szimpatikusnak, amelyekről azt hallotta a spanoktól, hogy „egyesek szoktak ott füvezni, közel van, adnak gyógyszert, lehet tévézni, sokat és kontrollálatlanul gyúrni, ahol hamar kimenőre lehet menni, ahol le lehet hétköznap munka után és hétvégén bármikor feküdni, ahol nem, vagy csak keveset nyomasztanak hülye csoportokkal, ahol keveset kell dolgozni, ahol adnak cigit, ahol nem szabják meg, mennyi pénzt költhetek, ami persze a szüleimtől jön. Röviden összefoglalva, ahol továbbra is hereként létezhetek.” ()

Mindezzel szemben a jó rehab Bajzáth szerint ott található, ahol nem spórolhatjuk meg az önmagunkon való munkát. Neki az a rehab segített, ahol „nem”-ek egész sorozatát kapta, ahol hozzányúltak a családi kapcsolataihoz, mivel a függőség családi betegség. Ahol „nem hagytak az ágyban dögleni, nem zabálhattam nyakra-főre az édességet, nem szedhettem indokolatlanul gyógyszert, nem járhattam orvoshoz mindenféle ürügyekkel, nem bambulhattam a tévé előtt, nem menekülhettem az olvasásba, és ahol el kellett kezdenem sportolni. Ahol közösség volt, az elkülönülés nem volt lehetséges. A terápia része volt a szigorúan megtervezett napirend, a szigorú keretek, a színházterápia, a zeneterápia és a sok, igen erős csoport. Ezen a helyen rendszeresen visszajártak a régi kliensek, akik megosztják az új életük tapasztalatait a még terápiában lévőkkel. Egy jól működő rehabon ösztönzik a klienseket az önsegítő csoportok látogatására, így mire vége a kezelésnek, komoly kinti józan kapcsolatrendszer várja őket. A jó rehabnak van működő félutas programja. A fokozatosan történő leválás jegyében ez egy olyan lakást jelent, ami az intézeté, nem kell albérleti díjat fizetni, csak rezsit, és a fizetés egy részét előtakarékosság gyanánt félre kell tenni, így lesz pénz a későbbiekben a teljes leválásra, aki albérletbe megy, annak pl. a kaució kifizetésére. Még az intézetből kezdődik el a munkakeresés, és ha megtalálták, akkor az első időben onnan járnak ki. Ha ez a munkahely stabillá vált, akkor kiköltöznek, persze ebben is van fokozatosság, mivel az első hétvégéken még vissza kell jönni és az intézetben tölteni, és tartani kell bizonyos kereteket kint is. Hetente többször kell járni önsegítő közösségbe, később, ha már elhagyták az intézetet, ez lesz az a közösség, akire majd támaszkodhatnak.”

Nyilván nehezebb dolga van egy olyan embernek, akinek nagy számú közönség szurkol és vár vissza repesve, de ilyen utakat is tapostak már ki előtte sokan mások.

Hogy mikor fog erre az útra lépni, nem tudjuk. Az is lehet, hogy már rajta van, de hogy nem lesz ez rövid, az biztos. Bajzáth szerint akkor jut el az igazi rehabra, akinek arra szüksége van, amikor már megvolt minden: „szerváltás, kuruzslók, pszichiáterek, csodaszerek, pótszerek kipróbálása, lakhelyváltoztatás, párkapcsolat-váltások, rendőrségi ügyek, házkutatások, felfüggesztett börtönbüntetések, a sok pénz vagy épp annak a teljes hiánya”. Vagyis amikor már önmaga és a függősége elől nem menekülhet. Addig csak az idő, meg a bizalom fogy abban, hogy van segítség.

Pedig van, csak jól kell keresni. E tekintetben Curtis vállát valóban nagy teher nyomja. Az, hogy – miként Zacher Gábor fogalmazott – ki mert állni a nyilvánosság elé, és példát tud mutatni esetleg másoknak, hogy ő is képes megcsinálni, sajnos visszájára is tud fordulni, ha ezzel a hat hetes elvonónak nevezett „méregtelenítő programmal” most kudarcot vall. Curtis ugyan azt üzente a világnak: hurrá, megcsináltam, ki lehet bírni ezt a hat hetet! Csakhogy csodák nincsenek - hosszú évek drogozását nem lehet hat hét méregtelenítéssel kihajtani. Ha Curtis mostantól tiszta marad, a mögött igen kemény munkának kell lennie. Reméljük, erről is beszámol, hogy ne érezzék mások úgy, hogy lám, így is lehet, hogy beugrunk egyet rehabolni, csak nekik nem sikerül.

Címlapkép: Pexels

Címkék

démonaink drog

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!