Látogatás a színes zónában

Az elektronikus partikultúrában van egy szcéna, ahol a pszichedelikus élményeket keresők gyűlnek össze hétvégeken, lehetőleg a szabad ég alatt. A partikellékek között az első: a goa/psytrance alapokra ültetett szférák zenéje, illetve megjelenhetnek tudatmódosító szerek is. Az utazás néha nehéz, olykor egészen lidérces, és életmentő lehet, ha van a közelben valaki, aki maga is „játékos”, tudja, mi történik, és azt is, hogyan lehet jól segíteni. Erről gondoskodik 2013 óta a Psyhelp, a pszichedelikus goa partik ártalomcsökkentő csapata. Nincs olyan esemény, ahol ne lenne jelen néhány önkéntes, aki aznap éjjel tiszta fejjel bulizik, mert „bevetésen” van.

2019.12.29 Mihalicz Csilla

A pszichedelikus bulik megszokott látványa a meztelenül rohangáló figura, aki egyik pillanatban zokog, a másikban mindenkit magához ölelve boldogan vigyorog, a harmadikban „lefagyva” bámul egy pontra, ahol látszólag semmi érdekes nincsen – izzad veszettül, miközben belső filmet néz, amit csak neki vetítenek.

A segítők csapata ebben a szférában nem abban különbözik a klienseiktől, hogy megtévedt bárányoknak tartanák őket, akik most sajnálatos módon szétcsapatják magukat, de majd kinövik ezt is, mint érettségiző a zakóját, és rendes adófizető állampolgárokká válnak. Itt a segítők is azt gondolják, hogy a valódi élet az ego halálán túl kezdődik, és az ilyen-olyan kellékekkel módosított tudatállapotban megélt tapasztalásokat kellene a „való világra” vonatkoztatni. A segítés tehát egy olyan plusz szolgáltatás, amelyet egymásért szeretetből és szolidaritásból vállalnak, „velem is történhet ilyen” alapon.

Egyikük lakásán gyülekeznek, és erre az estére lapunk képviseletében én is meghívást kaptam, hogy míg összerakják a kellékeket, és egy kancsó zöld tea mellett mentálisan rákészülnek a tennivalókra, kicsit meséljenek magukról. Van időnk, hiszen 11-nél előbb nem érdemes menni, éjfél után kezd csak sűrűsödni a buli. Eleinte kettesben beszélgetünk a Psyhelp koordinátorával, Gabával, aki másfél éve vette át ezt a szerepet.

A Psyhelpet Dr. Móró Levente alapította, még a korai Ozora és Sun fesztiválok idején, 2013-ban. Akkor önállósult ezen a néven, de az alapjai visszanyúlnak a 2000-es évek elejére, amikor a Magyar Pszichedelikus Közösség elkezdett működni. 65-70 önkéntesre lehet számítani, ez a kör számában viszonylag állandó, személyekben nem, viszont van egy stabil mag, olyan 20-25 ember. Nem kell különösebben toborozni, mondja Gaba, a bulikon mindig vannak jelentkezők, akiknek megtetszik a dolog, eljárnak képzésre, aztán vagy maradnak, vagy nem. Beltéri bulikon – ilyenkor, télvíz idején csak az van -, reggel 6-ig tart a „bevetés”, természetesen teljesen józanul.

- A kezdők sokszor meglepve kérdezik – mondja Gaba -, hogy egy sör sem fér bele? Amire az a válaszunk: „nem, te azért vagy ott, hogy segíts! Mehetsz bulizni, ha éppen nincs semmi esemény, de nem fogyaszthatsz közben semmit.” Sokan azért csatlakoznak, mert maguk is kerültek már bajba, és hálásak, hogy a nehéz órákban volt mellettük valaki. De olyanok is vannak köztünk, akik sosem fogyasztottak még alkoholon kívül semmi mást, egyszerűen csak segíteni akarnak. Nem feltétel, hogy a segítő kipróbáljon szereket. Nyilván, aki már tapasztalt hasonlót, az jobban átérzi annak a helyzetét, akinek épp problémája van. De azok is nagyon hatékonyan tudnak segíteni, akiknek nincs saját tapasztalatuk.

A psytrance (pszichedelikus goa transz) szcénához erősen kötődik a pszichedelikus szerek használata. A hajdani „virágfiúk és -lányok” nyomdokaiban lépkedve a hippikultúrából származtatják magukat ennek a zenei és életérzésbeli közösséget alkotó csoportnak a tagjai. A pszichedelikus élmény elsősorban a szerek hatására jön, bár sokak szerint a zene is elég hozzá. A szertől épp a zenei percepció változik: az érzékek összefonódva kapják azt a speciális zenei és vizuális szinesztéziát, amitől a módosult tudatállapot létrejön. Laikusoknak ezt úgy szokták leírni, hogy a szerek hatása alatt az ember látja a hangokat és hallja a színeket, érzi a zenét az egész testével, eggyé válik vele és az egész univerzummal. A zenét épp ennek szolgálatába állítva írták meg, azért, hogy még jobb legyen az utazás.

Mindez nem jelenti azt, hogy a psytrance közösséget a pszichedelikus szerek használata kötné össze, állítja Gaba, hozzátéve, hogy például ő már tíz Ozora Fesztivált megjárt, mire alkoholon és cigin kívül mást fogyasztott volna.

- Én a zenét imádom, a társaságot, ezt a szubkultúrát… Van összehasonlítási alapom: voltam előtte mindenféle bulikban - technós, hiphopos, drum and bass társaságokban -, de ez a közösség, ez az összetartás különleges. A Psyhelp létezése is ezt mutatja - semmilyen más szcénában nincs ilyen csapat.

Mi is az a „spirit”?

Közben gyülekezni kezdenek körülöttünk. Előbb egy fiatal fiú érkezik, aki újoncnak számít, hisz még csak egy éve van a közösségben. Az első buli után két héttel már jelentkezett is képzésre, rendszeresen jár „bevetésekre”, segítőként volt jelen két nyári fesztiválon is. Gaba szerint ő az egyik látványosabban fejlődő ember.

Aztán egy lány is jön, majd fölugrik Dr. Móró Levente. Ő ugyan nem készül ma éjjel bulizni, csak épp erre járt. Levente – lehet így mondani – tudományos oldalról közelítette meg annak idején a goa bulikat, PhD dolgozatában. (Hallucinációs módosult tudatállapotok, mint virtuális valóságok) Megerősíti, hogy ebben a szférában erősebbek és más tartalommal telítettek a társas kapcsolatok.

- Olvastam egy szakdolgozatot, amelynek azt volt a tárgya, hogy a különböző szubkultúrák mennyire tartanak össze, és hát az derült ki belőle, hogy a psytrance szcéna ebben a legjobb. Nehéz ezt kívülállónak megmagyarázni: de egyértelműen a „spirit” felől tudnám megközelíteni. Ide nem magamutogatni, egót feszíteni jönnek az emberek, hanem, hogy táncoljanak es jól érezzék magukat együtt, és akik csatlakoznak hozzánk, azok ennek a közösségnek akarnak valamit visszaadni. Ez tartja fenn a Psyhelp-et is. Nagyon értékelik az emberek, hogy mi azért vagyunk jelen, hogy az ő bulizásuk biztonságosabb legyen.

De mi is ez a spirit?

Külsőségekben a goa indiai hagyományaihoz visszanyúló vizuális világ jeleníti meg azt az indázó, burjánzó, élénk színekből, természeti motívumokból építkező univerzumot, amelyben az egóból kiszabaduló tudatok 10-12 órás utazást tesznek. Gaba szerint az ezek közben megélt élmények nem múlnak el nyom nélkül.

- Aki belecsöppen a társaságunkba, hamar észreveszi, hogy ezekben a bulikban másfélék az emberek: kedvesek, segítőkészek, mosolygósak. Nálunk nincs elviselhetetlen tömeg, nem engedünk be reklámokat. A nyári fesztiválokra sokan gyerekekkel, kutyákkal jönnek. Ha elveszíted a pénztárcádat, utánad hozzák. Ha látják, hogy rosszul vagy, nem hagynak magadra. Az van e mögött, hogy a pszichedelikus élmények hatására az emberek megváltoznak: nő bennük az empátia, érzékenyebbek lesznek más bajára, a természet szépségére. Az univerzum tágasságának élményével egyidejűleg az ego halálát élik meg: azt az érzést, amikor a hétköznapi éntudat szertefoszlik. Az egómentes megközelítés nyilvánul meg abban is, hogy segítőként elmenj egy ilyen buliba, ölelgesd a késznél készebb embereket, akik le fognak hányni, levetkőznek, dobálják egymást… Bármi megtörténhet, én mégis segíteni fogok neki, mert nem tehet róla, és legközelebb én is kerülhetek ilyen helyzetbe. Mindenkinek becsúszhat olyan tapasztalás, amelyet mi nem „bad trip”-nek hívunk, hanem nehéz élménynek. De minél nehezebb egy élmény, annál értékesebb lehet. Az utazásnak három fázisa van: a felkészülés, maga az élmény, és az integráció.

Nem mindegy, mit és abból mennyit tolsz magadba

Egyik szer sem veszélyes önmagában, azonban felkészülés nélküli fogyasztásuk, túladagolásuk vagy más szerekkel való keverésük kockázatos lehet. Ugyanez vonatkozik az alkoholra is.

A fű után a legnépszerűbb partikellék az MDMA, és annak tablettás változata, az ecstasy. Azok a bizonyos „nehéz élmények” fakadhatnak abból is, hogy sosem lehet egészen biztosan tudni, hogy amikor valaki alkalmilag itt-ott beszerez valamit, akkor voltaképpen mit vásárolt.

- Léteznek gyorstesztek, amelyekre csak rá kell csöppenteni és a színváltozás megmutatja, hogy van-e benne MDMA vagy nincs – hangsúlyozza Gaba. - Ezek Magyarországon is legálisan beszerezhetők, Budapesten két helyen is lehet ilyet venni két-háromezer forintért. Mivel maga a szer feleannyiba kerül, egy diák, aki nehezen szedi össze magának a bulira valót, nem fogja megvenni, inkább kockáztat. Angliában a bulikba be lehet vinni mobil labort, spektrométert is, amelyek segítségével bárki kérheti, hogy vizsgálják meg a beszerzett cucc összetételét. Ezeket a teszteket finanszírozza az egészségbiztosító, mert életeket lehet velük menteni. Ausztriában vannak laborok, ahová be lehet küldeni szermintát, ahol szétszedik, lemérik és megállapítják, mennyi és hatóanyag van benne, és visszaküldik az eredményt. Az ilyen információkat föl lehet tölteni a neten található adatbázisokba, fényképekkel együtt. (Több információ itt: https://wearetheloop.org/  https://www.daath.hu/eki.php https://checkit.wien https://energycontrol-international.org/ https://www.ecstasydata.org/ ) Mivel bizonyos szerek illegálisak, a helyszínen nehéz ellenőrizni, hogy mi van bennük. Sokéves tapasztalatunk az, hogy ritkán fordul elő, hogy nem az a hatóanyag, aminek lennie kell. Sokaknak ad hamis biztonságérzetet az a gondolat, hogy „ha goa-bulin kaptam, akkor nem lehet vele baj”. Pedig hát tartottam már a karomban szerotonin szindrómás embert, akinek habzott a szája. Valóban MDMA volt benne, csak éppen túl sok. Ilyenkor az a feladatunk, hogy eldöntsük: viszonylag könnyebb túladagolás vagy fizikai veszélyhelyzet esete forog fenn. Ha az utóbbi, akkor mentőt hívunk - ez szerencsére ritkán történik meg. De előfordulhat, hiszen egy fél grammos tablettában is lehet halálos dózis. De aki a várt 100 mg helyett mondjuk 300 mg hatóanyaghoz jutott, az is nagyon rosszul fogja érezni magát: izzad, habzik a szája, harcol a szer ellen, ami még csak ront az állapotán. Más szereknél, ha szerencséje van, akkor csak egy harminchatórás élményt kap egy hatórás helyett, úgy, hogy közben teljesen beparázik attól, hogy pokoli a közérzete, és azt hiszi, már nem is fog elmúlni. Mivel tilosban jár, sokszor nem mer segítséget kérni. Nem egyszer történt olyan, hogy kihívták a mentőt, és az orvos, miután segített az illetőn, feljelentette. Nekünk mernek szólni a klienseink, mert közülük valók vagyunk, és fölépítettük magunk iránt a bizalmat. Ha mégsem szólnak, mi megyünk oda azokhoz, akik láthatóan rosszul vannak.

Nemcsak a szer összetétele merő kockázat, hanem az is, hogy fogyasztóik nem tájékozottak abban, mit mivel lehet együtt használni. Nem tudják például, hogy az alkoholt semmivel sem ajánlatos keverni. Sok szerrel pedig nem hogy fokoznák, de gyakorlatilag kioltják egymás hatását. Értelmetlen ezeket együtt fogyasztani, mondja Gaba, de hát az alkohol – ami a kemény drogok közé tartozik - annyira benne van a kultúránkban, hiszen legális, hogy a fogyasztása alap minden buliban. A fű után az MDMA fogyasztása a leggyakoribb.

Aki nem tudja, hogy a mértéktelen szerfogyasztással járó felelőtlenség valamilyen szinten életkori sajátosság is – és elfelejtette, milyen volt ő maga húszévesen -, elcsodálkozik azon, hogyan mernek a fiatalok tudatmódosító szereket bevenni, megfelelő felkészülés nélkül. A magyarázat pedig nagyon egyszerű: kíváncsiak.

A fiatal önkéntes emlékszik még, hiszen nem is volt olyan régen, amikor vidékről jött fiúként izzadó tenyérrel először toppant be goa-buliba.

- Nagyon izgultam, de mindenre nyitott voltam. Viccesnek éreztem, hogy olyasmit csinálok, ami nem megengedett. Nem is nagyon olvastam róla előtte, hogy mi történhet. Egy mesterképzésre járó sráccal mentem, az volt bennem, hogy ő komoly ember, tudja, mit csinál, velem sem történhet baj. Felelőtlenség volt. Szerencsére nem lett semmi baj, de lehetett volna. Végül jól éreztem magam, és itt ragadtam.

Egy utazás = hónapokra való élmény

Szedelőzködünk, idő van. Gyülekeznek a hajón a bulizók, lassan a segítőknek is lehet dolguk. Gaba mellett kicsit rám is hull a szeretetfelhőből, ami a Psyhelp önkénteseit fogadja - elsősorban mint „játékosokat”, másodsorban, mint „bevetésen” szolgálatot teljesítőket. Be kell vallanom, a zene engem nem nyűgöz le. Elsőként a „dark” terembe támolygok be. Az agycsavaró észveszejtően gyors és monoton „utaztató” ritmusok engem akkor sem sodornának transzállapotba, ha reggelig hallgatnám, erre hamar rájövök. Úgyhogy inkább a táncolókat figyelem: sok-sok befelé figyelő, kifelé zárt tekintet, keményen összezárt állkapcsok. Miközben a laza testek egy ütemre mozognak, az elmék talán már úton vannak, várva, hogy beszippantsa őket az óriás színpadképeken vibráló, izzó univerzum.

A Psyhelp önkéntesek közben kipakolják a terem sarkában a poharakat, a gyümölcsöket, a magnéziumos vizet. Van, aki körbesétál, felméri, lehet-e hamarosan szerepe mások utazásában.

Az élmény nagyrészt az előkészítéstől függ. A Psyhelp azzal a küldetéssel van jelen, hogy felhívja a bulizók figyelmét: akinek nem elég pusztán a zene és a társaság, az legyen annak tudatában, hogy mit fogyaszt, és milyen hatásokkal kell számolnia. Mit, hogyan, kivel, mennyit – ezek a kulcsszavak. A pszichedelikus szerek hatása 10-12 órán át tarthat, és bármilyen megterhelő is akár, előbb nem lehet kiszállni. Akik fogyasztják, állítják, hogy az LSD például azért nem tekinthető addiktívnak, mert évente 2-3 alkalomnál gyakrabban nem kívánja meg, aki már próbálta.

- Többek között olyan agyi funkciókat is átállít, amelyek az idő érzékeléséért felelnek – magyarázza Gaba -, tíz óra alatt harminc évre való élmény fut át a tudaton. Abból lehet felismerni, hogy valaki benne van, hogy időnként láthatóan „lefagy”. Rámered egy hétköznapi tárgyra, és csak a teste van jelen, fejben repül. Összefüggéstelenül mond oda nem tartozó dolgokat, hiszen a fejében sebesen ugrálnak a gondolatok. Egyik másodpercben nevet, a másikban zokog – ezerféle hangulat hullámzik át rajta, elképesztő intenzitással. Nekünk az a feladatunk, hogy ezeken az órákon átsegítsük, és ebből mi is örömet tudunk meríteni. Ha látom, hogy valaki rosszul van, mert nehéz élményeket él át, és foglalkozom vele 6-8 órán keresztül, aztán még abban is tudok közreműködni, hogy elkezdje ezeket az élményeket feldolgozni, az hatalmas sikerélmény nekem is. Nemcsak azért, mert őszinte köszönetet kapok érte, hanem, mert emlékszem, hogy én is voltam már olyan helyzetben, amikor rettenetesen jól esett, hogy valaki megfogta a kezemet, és azt mondta: ne féljek, minden rendben van.

Az élmény harmadik fázisa: a feldolgozás. A legjobb akkor lesz a lecsengetés, ha van kivel megbeszélni az élményt, olyanokkal, akiknek volt már hasonlóban részük. Gaba szerint az élmények megértése, amelyeknek részese lett az utazó, esetleg hónapokba, évekbe telik.

- Ezek az élmények azonban olyan erősek, hogy lassan megváltoztatják az emberek világlátását: sokan eldobják a BMW kulcsot, mert nem kellenek már státuszszimbólumok, vidékre költöznek, fákat ültetnek, és átértékelik az életükben a dolgok fontosságát.

Én ezúttal inkább megfutamodom – kilépek a színes zónából a hűvös éjszakába, ujjamon megpörgetem 23 éves Hondám kulcsát, és levezetésképpen hallgatok egy kis Dead Can Dance-t.

Címkék

démonaink

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!