Gyerek minőségben tartva negyven évesen - interjú Berényi Judit, önismereti és párkapcsolati mentorral

Berényi Judit, önismereti és párkapcsolati mentor. Ügyfelei között mégsem számít kuriózumnak, hogy felmerül a függőség kérdése. No nem feltétlenül annak a mélypontján, hanem egy korábbi szakaszban, amikor elkezd a párkapcsolat rovására menni az online játék, a szerencsejátékozás vagy éppen az alkohol. Legnagyobb meglepetésemre azonban mégsem a függőség természeténél, hanem az anya-fia kapcsolatnál lyukadtunk ki…

2020.08.26 Szabó Előd

Hogyan jelenik meg egy párkapcsolati mentor munkájában a függőség kérdése?

Pár év együttlét után jut el egy nő oda, hogy nem csinálja tovább. Vagy kezd a párja valamit az alkoholproblémával, vagy vége! Ilyenkor megjelenik egy motiváció a férfinál, ami ugyan nem belőle jött, de mégsem akarja, hogy vége legyen a kapcsolatnak. Kezdjünk vele valamit! Olyan feladatokat kap, amikkel elkezdi magát figyelni. Nem a szorongás gyökerével, hanem először a felszínnel foglalkozunk. Sok esetben látom azt, hogy nem mindenki áll készen mély munkára. Nem mindenki érti, hogy miért probléma például az, hogy neki harminciksz évesen az anyukája vasalja az ingjeit. Szerinte ez rendben van és kívánni sem lehet jobbat.

Gyakran látod ezt?

Igen. A túlszerető és a hideg anyát viszonylag könnyen be lehet azonosítani. Ezekhez nem kell nagy feltárás. A férfiak gyakran azért jönnek el hozzám, mert észreveszik, hogy valami fizikai probléma van. Például nem tudják tartani az erekciót. Ha visszafejtjük, akkor sokszor nem a stressz az oka, hanem az, hogy nem fogadnak el valamit. „Nem csinálok jól valamit”. A munkában, egy újonnan kialakuló kapcsolatban is ki tud alakulni, hogy nagyon meg akar felelni. Otthonról azt hallja, hogy „kisfiam, minden jó, minden szép, amit csinálsz”. Gyerek minőségben van tartva negyven évesen. Főznek, vasalnak rá. Nehéz egy ilyen férfinak egy férfi minőségű életet működtetni aktív szexualitással. Visszacsúszik a gyerekminőségbe és kialakul az, hogy szeressenek, fogadjanak el. Mindent úgy csinált, ahogy anyának jó, így szeretné ezt az állapotot fenntartani. Egy párkapcsolat elején, a rózsaszín ködben ez jól működik, de aztán eljön az, hogy szeretne mondjuk újra focizni járni és nem mindent kettesben csinálni. Ha a nő társfüggő, akkor elkezd félni attól, hogy ez a szimbiózis megszakad és ilyenkor jönnek a feszültségek. Erre elkezd a férfi is reagálni, mert jó fiúnak van nevelve. Próbálja a helyzetet megoldani, de lesz benne egy komoly feszültség, hogy mennyire feleljen meg, hogy elfogadható legyen, de egy kicsit tudja azért önmagát is elérni.

Megjelennek ezek a minták női oldalon is?

Igen, csak a fiúgyerek – anya kombinációban azért veszélyesebb, mert egy ilyen "anyai minőség" mellett sokszor hiányzik a "férfi minőség". A fiúgyerek nem látja a mintát. Nem kell megküzdeni az apukával. Kimarad egy csomó személyiségfejlődési lépcső. Az anyuka a szeretettel berántja a gyereket a társ szerepébe. Felnőttként már nehéz a nőknek ilyen „fiúk” mellett, ha nem tudják azt az anyaminőséget adni. És általában nem is feltétlenül akarják. A kislányt egy ilyen típusú anya nem társnak rántja be, hanem túl szoros lesz a kötelék. Naponta többször beszélnek, a döntéseket is anya hozza meg. Elkezd megfelelni és fél felvállalni önmagát. Majd jön a lázadó korszak. Lázad 5-6 évesen, majd a suliban 12-13 évesen a hormonváltozás következtében. Ilyenkor nő a feszültség. Ha az anyuka túl erőteljes, akkor visszamennek a megfelelésbe. Ezek komoly szorongást okoznak a gyerekben. A túlszerető és a hideg anya is komoly szorongást tud okozni a gyerekben. Ezzel a szorongással kell helyt állni a munkában és a párkapcsolatban. Ha egyiket sem tudja megoldani, akkor a szorongást megpróbálja valamilyen úton feloldani és itt jönnek a függőségek. Cigi, drog, alkohol, játék, kinek mi az, amit látott. Kinek mi az, ami hozzáférhető, ami nem veszélyes.

Hogy indultok el akkor azon az úton, hogy oldja a szorongást, illetve rendezze az anyával a viszonyát?

Ezeket az összefüggéseket nem szokták látni. Sokszor nem fogalmazzák meg azt sem, hogy szoronganak. Amikor elkezdünk a dohányzásról beszélgetni, hogy annyiszor nekifutott már, de nem tudott leszokni, akkor lassan kibomlik, hogy „olyan jó, hogy megnyugszom… relax van, kell a kávé mellé a cigi”. Mert mi van különben? „Amikor felkelek, akkor feszültség van, görcsölgetek”. Ott már össze tudjuk kötni, hogy oldanak egyfajta szorongást. A drog esetében egy kicsit jobban meg tudják fogalmazni, hogy „azért csináljuk, mert jó, laza, nincs görcsölés”. Az alkohol esetében szintén. „Nyugi van, béke van, lazaság van, bátrabb leszek, táncolok”.

Az életvezetési tanácsadás mellett táncoktatással is foglalkozol. Ezt szoktad alkalmazni a szorongás oldására?

Leginkább egy életvezetési munkába szoktunk belekezdeni. Célokat fogalmazunk meg és ahhoz képest szétszedjük, hogy melyik területen kinek mi a probléma, hol van elakadás. Testi szinten. Párkapcsolattal. Gyerekkel. Szülőkkel. Pénz. Kirúgtak, nincs lakás, ott hagytam az asszonynak. Hogy állok talpra? Ezen témák köré korosztálytól függően kapcsolódik probléma. Megnézzük, hogy melyiknél milyen kulcsmondatok, negatívumok, megélések vannak. Így el tudjuk kezdeni megtervezni, hogy hogyan fogjuk elérni a célt. Ha nincsen párkapcsolatunk, akkor elkezdünk a célokra fókuszáltatni, hogy hogyan lesz nekünk párkapcsolatunk. Munkahelyről? Társkeresőről? Miért nem válaszolnak a lányok? Milyen tevékenység van, amit szeretsz csinálni? Hol lehetne ismerkedni? Előbb-utóbb azért irányítom, hogy egyáltalán gondolkodott-e a táncban. Mert kell egy közösség, egy társaság. Nem üldögélhetünk folyamatosan otthon. Elmegyünk egy héten valahova, ahol a korosztályunk van, ahol vannak fiúk lányok. Mehetünk társasjátékozni, túrázni, de ez nem mindig megoldható hétfő este. Ilyenkor jön be a tánc, ahol lehet ismerkedni. A személyiséget, az önbizalmat is formálja. Az egyik függőségünket elkezdjük egy másikkal helyettesíteni.

Ami társadalmilag elfogadott dolog.

Igen, az egyik függőséget cseréljük a másikra. Ha valaki, akinek drog- vagy alkoholproblémája van eljut odáig, hogy csak cigizik, akkor az persze nem jó, de legális. Olyan őrülten nem zavaró. Ha eljut odáig, hogy elkezd edzeni, játszani, a párkapcsolatára, vagy sportra ráfüggeni, akkor az elfogadott. Mindent lehet valamivel helyettesíteni. De az a jó, ha itt nem áll meg valaki. Ha például a drogról a kártyára állunk rá, az még nem jó. Játék alatt azt értem, hogy kártyázik valaki, vagy a játékgépet, tipp-mixet tolják. Viszonylag gyorsan meg lehet forgatni a pénzt, a fizut, a zsebpénzt. Az illetőben egy csomó sikertelenség van, de itt most „valamiben jó”. Eljön az a pont azonban, amikor valaki olyan szinten játékfüggő, szexfüggő, ahol már az én életvezetési papírom kevés. Oda mély munka kell. Ott neki is érezni kell azt, hogy ez olyan, mint a drogról való lejövés. Be kell feküdni, napi szinten kell a terápia. Nagyon komolyan bele kell tenni magad.