Miért dohányzik a gyerek és hogy segíthetjük leszokását?

Miért nem mondja el? Rászokott már? Mit tegyek, hogy ne dohányozzon? És egyáltalán, miért dohányzik? - inkább ezeken gondolkodjon, mint azon, vajon kipróbálta-e már gyermeke a cigarettát.

2016.12.05 Hogyan mondjam el neked

A 14-18 éves korosztály kétharmada gyújtott már rá legalább egyszer, és közülük minden második teszi ezt újra és újra. Ez a statisztika már önmagában is ijesztő, hát még az orvosi vélemények, miszerint a fejlődésben lévő szervezetet még inkább megviselik a cigarettában lévő káros anyagok.  A vegyi anyagok a függőségért felelős receptorokra is jelentős csapást mérnek ebben a korban, így a rászokás veszélye is nagyobb. Nem véletlen egybeesés, hogy a felnőtt dohányos lakosság négyötöde már kamasz kora óta e szenvedély rabja.

Ne dugjuk tehát a fejünket a homokba, ha a gyerek ruhája sokadjára is cigiszagú, vagy hazaérkezéskor egyből a fürdőszobában tisztálkodik hosszan, vagy csak azért van nála cigis doboz, mert véletlenül nála maradt, amikor társa megkérte, hogy nincsen zsebe, de hát ő ugye nem, és már a feltételezésre is becsapja az ajtót. Vegyünk nagy levegőt: a letámadásnál, fenyegetőzésnél összetettebb stratégiára lesz szükségünk. Az ordibálás rövidtávon jelenthet megoldást – de csak nekünk, stresszlevezetésként - hosszú távon mindenki helyzetét rontja. Pszichológiai kísérletek bizonyítják, hogy a számonkérések és példabeszédek leginkább csak dacot váltanak ki, és inkább ártanak, mint használnak.

Mint a legtöbb problémánál, itt is a józan, megértő és együttműködő beszélgetés lesz a kulcs, a leszokás csak akkor lesz eredményes, ha ezt gyermekünk maga döntötte el. Érdemes mégis bemelegíteni a terepet, mielőtt csatába indulunk a káros szenvedély ellen. Mindenekelőtt nekünk kell belátni, hogy amit mi tehetünk az annyi, hogy megértjük a kialakult helyzetet és segítünk meghozni a helyes döntést.

Fontos kérdés persze, hogy ön dohányzik-e. Rossz példát mutatva nehezebb papolni, ugyanakkor ez segítségünkre is lehet. A gyereke látja annak káros hatásait, de érdemes ezt valamivel jobban kihangsúlyozni. Reggeli krákogások, fennhangon panaszkodás, hogy már megint mennyi ment el a családi kasszából és hát ugye abból a pénzből mennyi mindent lehetett volna venni, kirándulni menni, új cipő a gyereknek, nagyobb zsebpénz és a többi. Átkozzuk a pillanatot, amikor gyerekfejjel rászoktunk!

Nem kívánjuk, de sajnos biztosan van a közeli ismerősök között, akit már súlyosabb egészségügyi problémák kínoznak a dohányzás miatt, esetleg éppen leszokás közben van. Emlegessük fel sokszor, esetleg át is hívhatjuk.

A távoli egészségügyi hatásoknál jóval érzékenyebb pont a kamaszoknál a külső: sárguló fogak, rossz lehelet, vérző fogíny, csúnya bőr, ezek mind rosszul mutatnak egy randin. Azta, milyen szép fehér fogai vannak annak a lánynak, biztosan nem dohányzik! Aki dohányzik, az büdös. Jó marketingesként, egyszerű üzenetekkel operáljunk.

Fogékony gyermeke az összeesküvés elméletekre? Beszélgessenek arról, hogyan teszi függővé az embereket a dohányipar, hogyan szerez dollármilliárdokat az emberek szenvedéséből. Segítségül vannak ehhez szórakoztató filmek is, egy-egy otthoni családi mozizáshoz vegyük elő őket.

A fenti trükkök abban is segíthetnek, hogy közben időt nyerjünk és feltegyük a nagy beszélgetés előtt a nagy kérdést - először magunknak és majd csak utána neki - de hát miért dohányzik ez a gyerek?

A válasz egyszerű, mint a kamaszkor: utánzás és ellenállás, beolvadás és kiemelkedés, izgalom iránti vágy és stresszkezelés. Ha nem ismerjük annyira a gyermekünket, hogy rájöjjünk melyik eset áll fenn, akkor éppen itt az ideje a mélyebb beszélgetéseknek. A felnőttkor határán hol ide, hol oda tartozik gyermekünk, szükségük van kapaszkodókra, mint például a cigaretta, mint a felnőttkor egyértelmű attribútuma.

  12 kép

Forrás: wikimedia.org

Ezért is segíthet, ha a dohányzás helyett más felnőttes jellemzőkkel ruházzuk fel: tudatosítsuk benne, hogy már egyre inkább ő felelős a döntéseiért, és azok következményeiért is, kérjük ki véleményét dolgokban és beszélgessünk vele komoly témákról.

Bár nem kell leírni, de leírjuk: szeresse gyerekét, ahogyan van és figyeljen rá, hogy van. Sokszor a dohányzás már a kezdetektől segélykiáltás: vegyél észre! Hiszen olykor a tinédzser nem többnek, sőt, éppen hogy kevesebbnek érzi magát és ezért nyúl a cigi után. A kudarcélményeit kompenzálja ezzel és hiába mutat lazaságot kifelé, közben belül éppen csak sokkal nagyobb törődésre vágyik.

Ha a fentiekkel rendesen bemelegítettük a terepet, akkor a gyerek már valószínűleg tudni fogja, mire megy ki a játék. Ne gondoljuk, hogy jobban trükközünk, mint ő, már rég átlátott a szitán. Reménykedjünk benne, hogy nem csak szórakoztatják erőfeszítéseink, hanem komolyan is értékeli azokat. Sokkal jobb hangulattal lehet így nekivágni a beszélgetésnek is.

Készüljünk fel és végig maradjunk higgadtak, nyitottak. A cél még mindig nem az, hogy leszokjon, hanem az, hogy elhatározza, hogy nincs szüksége a cigarettára.

Éreztessük vele, hogy vannak döntések, amiket már nem hozhatunk meg helyettük. Ez például pont egy ilyen. Nem szólhatunk bele, de mint szülő, felelősek vagyunk érte, ezért el kell mondanunk bizonyos fontos dolgokat: ilyen a dohányzás, ami több mint egy rossz szokás: ez függőség. Az agy jutalmazó központjára hatnak a vegyi anyagok, vagyis úgy érzékeljük, mintha jó lenne, de valójában rettentően káros folyamatok zajlanak le a szervezetünkben. Ha komolyabb prezentációval készülünk, itt előkaphatunk egy képet egy dohányos tüdőről, és a youtube-on is számos elrettentő videó van. Maradjunk a jóízlés határain belül, nem az ijesztgetés a legnagyobb fegyverünk.

A káros egészségügyi hatásoknál is fontosabb a függőségről beszélni. Kérjük meg rá, gondolkodjon a dohányzási szokásairól: milyen helyzetekben és miért szokott cigi után nyúlni. Társaságban? Ha unatkozik, vagy stressz esetén? Mit szólnának társai, ha nem dohányozna? Kivetnék, vagy felnéznének rá? A társasági kapocs, a megfelelési kényszer kifejezetten erős ebben a korban, ne becsüljük alá. Ne legyintsünk arra, ha ez a legerősebb motivációja a dohányzásban.

Figyeltesse meg gyerekével azt is, milyen érzés az, amikor nem jut nikotinhoz a szervezete - mennyire lesz ideges, feszült, ingerült.  A rágyújtás erre nem megoldás, csupán a rossz tüneteket enyhíti rövidtávon úgy, hogy közben hosszú távon még inkább rászoktatja a szervezetet. Figyelje meg, hogy a cigi utáni sóvárgás nem szűnik meg  attól, hogy rágyújt. A nyugtató hatás tehát csak illúzió, teljesen át vagyunk verve. A szabadság lehet az igazi ütőkártyánk: függőként mindig rabja leszünk valaminek, nem mi döntünk, hanem a függőségünk.

Ne titkoljuk el azt sem, lehet, hogy kemény lesz a leszokás, biztosítsuk ugyanakkor arról is, hogy mellette állunk és hiszünk benne, hogy neki sikerülni fog. Ha ön dohányzik, erősen javasolt, hogy közösen vágjanak neki ennek a rögös útnak.  Senki sem ígérte, hogy gyereket nevelni könnyű lesz. A megvonási tünetek jellemzően a kezdetben, az első héten a legerősebbek, ekkor gondoljunk arra, hogy ez tulajdonképpen a szervezet gyógyulási folyamatának a jele.

Segítsük őket apró önjutalmazó technikákkal: sport, kirándulás, játék, bármi, ami értékes kikapcsolódást és örömforrást jelent számára. Ne mi jutalmazzuk, ő jutalmazza meg magát ezekkel. Mert nem miattunk kell leszoknia, hanem csakis maga miatt.

Tekintsünk a leszokásra, mint egy útra a felnőtté váláshoz: az önismeret és igazi felelősségteljes gondolkodás és tettek felé.

Címlapfotó forrása: Pixabay