Mitől függ, hogy „cuccozni” fog a gyerek, vagy nemet mondani?

Milyen trendeket mutat az ENSZ 2019. évi kábítószer-használatról szóló jelentése? Összedől-e a világ, ha a serdülő egy buliban közelebbi kapcsolatba kerül egy spanglival? Mi fogja őt megóvni attól, hogy aktív és problémás szerhasználó legyen? Ezekről a kérdésekről beszélt Zacher Gábor toxikológus a 7. Semmelweis Egészség Napok programsorozat részeként Prevenció a gyermekgyógyászatban címmel meghirdetett esemény interaktív előadásában. Az online programsorozatot a Semmelweis Egyetem I. és II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikája rendezte.

2020.07.14 Mihalicz Csilla

A kábítószer-használat változatlanul emelkedő tendenciát mutat, de a jelentés tanúsága szerint inkább csak a fejlődő országokban, és leginkább a fiatal korosztályban. A világ 7,5 milliárdnyi népességén belül 220 millió a droghasználó, ebből 130 millió havi rendszerességgel fogyaszt kábítószert. A drogfüggők száma a világban 30 millió, Magyarországon kb. 20 ezer, ebből 12 ezer THC függő (tetrahidrokannabinol = a kannabisz elsődleges összetevője, annak pszichoaktív hatásáért felelős).

Nincs nagy kockázata a lebukásnak

A hazai népszerűségi toplistát a metamfetamin és a biofű - tehát a marihuána származékok – vezetik. A 15 éve listavezető heroin sajnálatos módon ismét terjedőben van, szerencsére nem olyan mennyiségben, hogy népegészségügyi problémát tudna okozni. A biofű népszerűségének titka az ára – Zacher Gábor szerint Észak-Kelet Magyarországon már 350 Ft-ért hozzá lehet jutni. Az illékony oldószerek még ennél is olcsóbbak, szerencsére a klasszikus szipuzás ma már háttérbe szorult. A kokain „rétegműfajnak” számít, mivel - tisztaságától függően - akár 30-35 ezer forintot is elkérnek érte, de 20 ezerért is lehet venni. Az LSD mellett megjelentek olyan szintetikus hallucinogének is, amelyek hosszabb ideig tartó módosult tudatállapotot tudnak előidézni, és már 1500-3000 Ft körül kaphatók.

Magyarországon tavaly 8500 kábítószerrel összefüggő bűncselekmény miatt indult eljárás. Ha ezt összevetjük azzal, hogy mintegy 20 ezer a hazai drogfüggő, akkor látható, hogy nem túl nagy a kockázata annak, hogy valaki megbukjon kábítószer-használat miatt. A bekerülő kábítószer-mennyiség öt százalékát sikerül lefoglalni. Tehát ha ezt megszorozzuk hússzal, akkor megkapjuk azt a mennyiséget, amely kikerül a piacra. A regisztrált bűncselekményekkel összefüggő eljárások évekig elhúzódnak. Így aztán – Zacher Gábor szerint - nem érdemes a rendőrségtől várni a probléma megoldását.

„Szingapúr repterén ki van írva, hogy aki drogot visz be az országba, arra halálbüntetés vár. Ennek ellenére a szingapúri lakosság 8 százaléka kábítószer-használó, tehát az sem tartja őket vissza, hogy az életükkel játszanak.”

Európában a kábítószerrel összefüggő halálozás Észtországban a legmagasabb (130 fő 1 millió lakosra vetítve), a második helyezett Svédország (92), majd Norvégia és az Egyesült Királyság (75 és 74), az EU átlag: 23. Magyarországon ez a szám arányosan 4, tehát a 9,7 millió lakosra évi 40 kábítószerrel összefüggő halálesetet azonosítanak.

A kockázatos szerekhez nem gond hozzájutni

Ami igazán problémát jelent, az az, hogy olcsóságuk miatt 2010-től igencsak megugrottak a népszerűségi listán az úgynevezett szintetikus kannabinoidok, más néven dizájner drogok – ezeket különböző szlengneveken árusítják (ilyen például a biofű is).

„Ez nem attól biofű, hogy ott van a kiskertben, és ápolgatják, simogatják, hogy minél szebben és jobban teremjen. Ezek olyan mesterségesen előállított anyagok, amelyek ugyanazokhoz a receptorokon kötődnek, mint a marihuána, hatásfokuk azonban tízszeres. Épp ez a veszélyük, hiszen sokkal olcsóbbak, viszonylag rövid a hatásuk – 1-1,5 óra alatt lezajlik, ellentétben a marihuána 3,5-4 órán át tartó hatásával -, viszont sokkal intenzívebb. Míg a marihuánával kapcsolatosan halálos túladagolásról nem igazán beszélhetünk, a biofű okozhat komoly veseelégtelenséget, légzés- és tudatzavarokat, öngyilkosságra való késztetést. Gyakorlott sürgősségi orvosként elmondhatom, hogy ilyenkor magával a szerrel nem tudunk mit kezdeni, csak a tüneteket próbáljuk mérsékelni: a légzési elégtelenséget, a halmozott epilepsziás rohamokat, a felmelegedett testet, stb. Annak, hogy esetleg a vizelet- és vérmintából kijön, hogy az illető mit fogyasztott, nagy jelentősége nincsen. A heroin túladagolásnak van egy ellenszere, amelyet, ha időben be tudunk adni, az képes leállítani a halálos folyamatot, és nem alakulnak ki visszafordíthatatlan károsodások.”

A szintetikus kannabionidok különösen a szegregátumokban terjedtek el, ahol akár háromgenerációs biofűhasználó és -függő családokkal is lehet találkozni. Ez a piac nagyon gyorsan pörög, ami hihetetlen kihívást jelent a szakemberek számára. A szerek jelentős része Kínából jön, ahol a törvények ugyan szigorúak, mégis ipari méretekben zajlik a szerek előállítása, nem lelkes amatőrök, hanem magasan kvalifikált orvosok, gyógyszerészek, vegyészek, biológusok közreműködésével.

Ami a felhasználókat illeti, becslések szerint az alacsonyan iskolázott populációban kb. 25-27 %-os a kábítószer-használat. Róluk adatokat sem lehet gyűjteni, hiszen nincs olyan kutató, aki ilyen gettókba bemerészkedne. Az úgynevezett szegénységi droghasználat azokban a háztartásokban elterjedt, amelyek nettó havi jövedelme 50 000 Ft körül van. Vagyis akik jövőtlenek - se motivációjuk, se lehetőségük nincsen arra, hogy tanuljanak, és minőségi életet élhessenek.

A fogyasztói skála másik végén, a magasan kvalifikáltak között is megnőtt a kábítószer-használat, és ez alapvetően a multinacionális cégek megjelenésével függ össze. Ezeknél a munkakultúra az, hogy hétfőtől péntek délutánig napi 12 órában „a lelkem a vállalatot illeti meg”. Péntek délutántól viszont van két és fél nap piálni, cuccozni és szexelni - akár 150-200 ezer Ft-ba is belekerül a hétvége.

Nagy probléma, hogy a fiatal korosztály a különböző altató- és nyugtató szerekhez is könnyedén hozzáférhet, csak bele kell nyúlnia a családi gyógyszertárba. Az elképesztő mértékű gyógyszerfogyasztásnak a természetben is megvan a lenyomata. A toxikológus egy közleményre hivatkozik, amely arról számol be, hogy megvizsgálták a Duna középső szakaszának vízminőségét, és az abban talált sokféle gyógyszermolekula között előkelő helyen szerepeltek a nyugtatók, az antidepresszánsok és különböző pszichotikus szerek. Ez árulkodik egyúttal a lakosság mentális állapotáról is.

Mi óvja meg a gyerekeinket?

Azok a felnőttek, akik már elfelejtették saját fiatalkori énjüket, gyakran kérdezik: egyáltalán miért használnak kábítószert a fiatalok? Zacher Gábor szerint elsősorban divatból – és ezt a divatot maguk a fiatalok irányítják.

„Tehát ha a divatban tudunk változást előidézni, akkor nyert ügyünk van a drogokkal szembeni harcban. A kortárs csoport befolyása nem kifejezetten a drogokról szól, benne vannak a különféle csínytevések is. Abban, hogy a súlyosabb kilengésektől megóvjuk gyerekeinket, első helyen a családnak van szerepe: meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogy tudjanak nemet mondani. Másodlagosan az iskola szerepét szokták emlegetni, de itt nem elsősorban a tanárok felelősségét kell kiemelni. A gyerekekre a kortársaik, pontosabban közülük is az idősebbek hatnak legerősebben: a hátitáskás kisiskolás a 18 éves érettségizőre tekint istenként. Nem mindegy, hogy azt látja tőle, hogy az első dolga rágyújtani, kilépve az iskola kapuján, vagy veszi az sportcuccát, hangszerét, és edzésre illetve zeneórára ballag. Ilyen szemmel is nézzünk körül, amikor iskolát választunk a gyereknek” – ajánlja a toxikológus.

A család egyfelől önkéntelen szocializációs mintákkal szolgál a gyereknek, aki nemcsak azt tanulja el, amit a szülő szeretne átadni, hanem azt is, sőt, leginkább azt, amit öntudatlanul ad tovább – akár például a káros szenvedélyekre való késztetést is. Statisztikák azt mutatják, hogy két dohányos szülőnek 50 %-kal nagyobb valószínűséggel lesz dohányos a gyereke, két alkoholbeteg szülőnek pedig 70 %-os eséllyel lesz alkoholbeteg a gyereke. Rendkívül fontos ezért tudatosan figyelnünk arra, hogy milyen automatikus mintákat adunk tovább. Emellett a fárasztó hétköznapok közepette is érdemes minden lehetőséget megragadni arra, hogy beszélgessünk a gyerekeinkkel – méghozzá bármiről, nemcsak a szerhasználattal kapcsolatos kérdésekről.

Tipikus kipipálós módja ennek, amikor a hazatérő kiskamasztól megkérdezzük, hogy „mi történt az iskolában?” A válasz százból százszor az lesz, hogy „semmi”. Vannak a halálos mondások, meg a hasonlítgatások, amelyek jellemzően akkor hangoznak el, amikor „helyzet van”, és a szülő úgy érzi, most kell mindent beleadva „nevelnie”. Például amikor a gyerek buliba készül, és a papa előveszi minden tekintélyét, hogy ilyeneket mondjon: „amíg az én kenyeremet eszed, nem fogsz te részegen hazajönni”. Meg hogy „ha drogozol, meghalsz/beteg leszel/elvisz a rendőr” – idézi a szülők kedvenc kamaszriogató mondásait Zacher Gábor.

„Meg szoktam kérdezni, mikor bejönnek a kórházba a szülők, hogy tudják-e, milyen zenét hallgat a gyerekük. Amire a válasz általában az, hogy „borzasztót!” Ezek tipikusan arról árulkodó mondatok, hogy nincs valódi kommunikáció a szülők és a gyerek között. Márpedig a gyerek további életének alakulása nagymértékben függ attól, hogy mi kerül be a puttonyába. Mi magunk először is olyan értékrendet tudunk beletenni, amelyet magunk is képviselünk. Azután keretrendszert, jövőképet, és azt az igényt, hogy legyenek példaképei. „Puttonytöltő” hely - a család és az iskola mellett - a sportkör, a templom, a néptánccsoport is.”

Összedől a világ, ha becsúszik a buliba egy spangli?

Mi van akkor, ha egészen jól megtanult a gyerek nemet mondani, a kíváncsisága mégis erősebb, és kipróbált valamilyen drogot?

„Ilyenkor nyilván pánik lesz úrrá a szülőkön: drogos lesz a gyerek, itt a vég, innentől nincs visszaút, gondolják. Csakhogy alapvetően nem dől össze a világ attól, hogy kipróbálta, sokkal lényegesebb, hogy vajon tudunk-e vele erről kommunikálni. Ha másnap az ebédlőasztalnál azt mondja a gyerek: „apa, voltunk buliban, megittunk három sört, aztán elszívtam egy spanglit”, akkor az őszinte mondatokat ne kétségbeesés, és főleg ne megtorlás kövesse. Merjünk inkább visszakérdezni: „fiam, nem örülök, hogy kipróbáltad, de mondd, mit adott neked a szer? Mi az, ami pótolt az életedben?” Ha erre a gyerek azt mondja: „semmi extra, kicsit jó kedvem lett tőle és kész”, akkor nem valószínű, hogy drogos lesz. Viszont ha azt mondja, hogy „végre jól éreztem magam”, akkor lehet, hogy gáz van. Mert akkor a bajok nem az első spanglival kezdődtek, hanem sokkal korábban. Akkor az a bizonyos puttony nem telt meg semmivel, amiből lehetne töltekezni, úgyhogy érdemes mielőbb segítséget kérni.”

Szertoplista

Marihuána, hasis: 18,6;

szintetikus kannabinoidok: 10,1;

nyugtató/altató: 9;

alkohol gyógyszerrel: 8,1;

fájdalomcsillapító: 7;

szipuzás: 6,7;

amfetamin: 4,2;

ecstasy: 3,6;

kokain: 3,2;

LSD:2,8;

szintetikus katinonok: 2,5;

GHB: 2,4;

mágikus gomba: 2,2;

mefedron: 2;

patron/lufi: 1,7;

crack: 1,6;

heroin: 1,4.

A forgalomban levő közel 900 szer mindegyikének egy közös hatása van a szervezetünkre – hangsúlyozza Zacher Gábor -: az, hogy „megváltoztat”. És egyetlen hárombetűs szó az ellenszerük: a NEM.

Címkék

drog démonaink