„Egyszerűen éhes a gyerekek idegrendszere!”: Így látja a gyerekeket és a szülőket Csíki Mariann, óvónő, gyermekjóga-oktató

Embertelenebb a mai világ, mi magunk sem találjuk a helyünket benne – állítja Csíki Mariann, több mint tízéves tapasztalattal a háta mögött óvónőként, jógatanárként. Szerinte régen a jóga a prevenciót szolgálta, ehhez képest ma már a belső egyensúly helyreállítása a tét. Mit jelent mindez a gyakorlatban? Miért sírják el magukat a gyerekek relaxáció közben? És hogy érti azt, hogy az óra utolsó öt percében megtörténik a csoda? Kritika és tippek szülőknek. Legalábbis azoknak, akiknek még jut idejük a gyerekükre ebben a rohanó világban, és akik mernek belenézni a tükörbe, amit egy tapasztalt és szókimondó szakember tart…

2018.10.18 Bakóczy Szilvia

Több mint tíz év dolgozol gyermekjóga-oktatóként. Azóta két könyved jelent meg a gyermekjógáról, és közel 1000 embert képeztél ki. De gondolom, nem tíz éve találkoztál először a jógával.

Csíki Mariann (mozgásfejlesztő, gyermekjóga-oktató): Tizennégy évesen kezdtem el jógázni, ami nem volt épp magától értetődő abban a közegben, ahol felnőttem. Egy kisebb városban laktunk, akkoriban télen hetente disznót vágtak az emberek. Megláttam egy plakátot a barátnőmmel, a szokásos képpel. Egy narancssárga ruhába bújt ember ült rajta, keresztbe tett lábakkal. Kíváncsiak lettünk. Emlékszem, már az első óra teljesen elvarázsolt. Nagyon érdekes testi élményem volt, a váltott orrlyukú légzésnél szinte nem éreztem a testem. Attól kezdve rendszeresen jógáztam, jógatáborokba jártam. Vegetáriánus lettem, és nagy természet- és állatvédő.

A családod hogyan reagált a változásra?

Először nem értették. Különösen az aggasztotta őket, hogy vegetáriánus lettem. Szerencsére, amint látták, hogy nem egy kamaszkori fellángolásról van szó, hanem komoly elköteleződésről, „megbékéltek”. Az édesanyám azóta kiváló vegetáriánus ételeket főz.

Csíki Mariann tizenöt éve dolgozik óvónőként, tíz éve jógatanárként. Mostanra több mint ezer ember végezte el oktatói tanfolyamait. 

Könyvei: 
Gyermekjóga 3–13 éves korig (2007)
Jóga a boldog gyerekkorért –108 gyakorlat az érzelmek útján (2017)

A nevéhez fűződő jóga-móka módszer gyakorlatai elsősorban az idegrendszert stimulálják, a bölcsis korosztálytól a kamaszokig a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő ászanákkal. Az órák jellemzően egy mesével (tiniknél tanmesével) indulnak, melyek az óra végére egy-egy érzelemhez csatlakoznak (például segítség, együttérzés, bátorság).

Az érettségi után következett az óvópedagógusi szak.

Így van. A szakdolgozatomat a gyermekjóga módszeréből írtam. Magának az ötletnek, – hogy is fogalmazzak –, elég nagy visszhangja volt… Akkoriban még nem volt hozzá gyakorlatilag semmilyen szakirodalom. A szakdolgozatot végül nagyon megdicsérték. Ez adta az első könyvhöz az inspirációt.

Tizenöt év telt el azóta, hogy óvónő lettél. Sokszor halljuk szakemberektől, hogy ma sokkal több gond van a gyerekekkel, mint 15–20 évvel ezelőtt. Ezt te is ugyanígy látod?

Sajnos igen. A pályám elején harmincból legfeljebb négy–öt gyerekkel volt probléma. Ehhez képest ma alig van olyan gyerek, akinek az idegrendszerével, mozgásával, figyelmével ne lenne gond. Mindezt jógatanárként is meg tudom erősíteni. Az utóbbi években feltűnt, hogy nem tudnak figyelni. Rohangálnak, dobálják a matracot. Eleinte nem értettem, mi történik ezekkel a gyerekkel? Elkezdtem utánajárni a lehetséges okoknak, sokféle képzést elvégeztem.

És rájöttél, hogy miért más a mai generáció?

Összetett kérdés, hadd kezdjem az egyszerűbb résszel, ami az életmódunkból ered. Hozzánk hasonlóan a gyerekek is túl sokat ülnek, hiányzik az életükből az aktív, természetközeli mozgás. Mindennek az egyik eredménye az, hogy az idegrendszerük „éhes”. Ha ezen nem változtat a család, akkor a gyerek vagy szobanövény lesz, vagy forog, pörög, és irányíthatatlanná, túl aktívvá válik a viselkedésében. Még nagyobb probléma, hogy sokkal embertelenebb ma a világ, mi, felnőttek pedig nem találjuk a helyünket benne. A szerepek is teljesen összemosódtak. Nem tanítjuk meg a lányokat menstruálni, később nővé válni, szülni akarni. Ugyanígy nem tanítjuk meg a fiúkat a férfias feladatokra, például beverni egy-egy szeget.
Gyakran tapasztalom a gyerekeken az alábbi két végletet: vagy hiányoznak az életükből a szabályok, vagy megtiltanak nekik mindent. Azt mondom az órán, kérlek, vedd le a zoknidat, rám néz, nem veszi le, mert otthon sem szokta egyedül, ráadásul a bőrén keresztüli kapcsolódást is elutasítja. A másik gyerek nem mer hozzáérni a társához, egy-egy páros feladatnál. Ez utóbbit sok idő helyrerakni, de szerencsére lehetséges.

Mi minden történik még egy-egy jógaórán?

Vannak ászanák, amik nagyon erőteljesen hatnak az érzelmekre. Előfordul, hogy elsírja magát egy-egy gyerek, ez egyébként relaxáció alatt is megtörténik. Mások ordítanak, például az oroszlánpóznál, amikor ki kell dugni a nyelvet. Régen a jóga prevenció volt, ma már inkább azzal kell foglalkoznunk, hogy helyreállítsuk a belső egyensúlyt. Az ászanák nagyon sok feszültséget feloldanak, de elég sok érzelem is a felszínre kerülhet, ahogy már említettem. Az izzadságcseppek megjelenésével aztán elkezdődik a feldolgozás. Az óra vége mindig beszélgetésé. Valójában 40 percet jógázunk azért, hogy az utolsó öt percben megtörténjen a csoda.

  12 kép

Forrás: Csíki Mariann

„Azzal kell foglalkoznunk, hogy helyreállítsuk a belső egyensúlyt.”

Ezt hogy érted?

A gyerek tartja magát 40 percig, amit nem olyan nehéz megtennie, hiszen a feladatok játékosak, az óra kerete pedig egy mese. Az utolsó öt perc a beszélgetésé, megkérdezem például, hogy mikor voltál utolja bátor? Lesz olyan, aki egy általánosabb példát mond, de valaki igazán megnyílik, és elmondja, hogy végre mert jelentkezni az órán, hogy elmondja a megtanult verset.

Biztosan elhangzanak nehéz mondatok is…

Sajnos elég gyakran. „Mondd el a macinak, mikor voltál utoljára biztonságban” – kérem. Valaki erre azt mondja: „Amikor a cicám oda bújt az ölembe, mert ő akkor is szeret, amikor rossz vagyok.”„De anya engem nem szeret, azt mondta, ha nem leszek jó, itt hagy” – mondja egy másik gyerek, amikor megkérem, hogy képzelje el, hogy megsimogatja az édesanyja. Mondanom sem kell, hogy az ehhez hasonló mondatokkal tönkretesszük a gyerekünk érzelmi intelligenciáját.

Mit lehet erre reagálni ott az órán?

Én jógatanárként annyit tudok tenni, hogy nálam a gyerekek kimondhatják, amit éreznek, amit a felszínre hoztak gyakorlatok, mert az órámon ezek a mondataik és általában az érzelmeik biztonságban vannak. Jelen vagyok, figyelek, megölelem, megsimogatom őket, ha szükségük van erre. Azt a tapasztalatot, hogy bátran kimondhatnak valamit, ami nehéz, nagyon fontosnak tartom. Bízom benne, hogy ezzel a jóga elindít valamit bennük.

Előfordul, hogy a szülőknek visszajelzést adsz egy-egy ilyen nehéz mondat után?

Amikor az egyik gyereket mindig a bébiszitter hozza-viszi, akkor erre nem igen van módom. De többször előfordul, hogy megkérdezi a szülő, milyen volt a gyerek az órán, ilyenkor mindig elmesélem, esetleg javaslok külön feladatokat is.

Bébiszitterektől függetlenül sok szülővel találkozol. Milyennek látod őket?

Fáradtnak, kimerültnek. Régen sokkal nagyobb volt a családi összefogás, ez a nagy erő mintha teljesen eltűnt volna mára. Olyan, mintha a két végén égetnénk a gyertyát. Ráadásul a családokból hiányzik az a fél, aki megtartja a gyerekeket. Aki csak a gyerekekre figyel. Mindegy, hogy a férfinak vagy a nőnek, de az egyik szülőnek többet kellene a gyerekekkel foglalkoznia, sajnos ezt nagyon ritkán tapasztalom. Pedig erre mindenkinek megoldást kell találnia. Ehhez képest mindenki rohan, a gyerekek pedig teljesen magukra vannak hagyva.

  12 kép

Forrás: Csíki Mariann

Te is sokat dolgozol, mellette folyamatosan képzed magad.

Valóban. Próbálok az aranyközépúton menni, persze nekem sem mindig sikerül. De a mai nap jó példa. Délelőtt vizsgáztam (az interjú vasárnap este készült – a szerző megjegyzése), az anyukám főzött az egész családnak, utána elvittem a gyerekeket egy szüreti mulatságra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én tökéletes vagyok, hanem azt, hogy meg kell tanulnunk segítséget kérni ahhoz, hogy minőségi időt tudjunk tölteni a gyerekeinkkel. Különben egyszer csak azt vesszük észre, hogy a gyerekünk nem figyel ránk, és nem bízik bennünk, ami kamaszkorban rossz irányba sodorhatja őket, és itt most a drogokra is gondolok.

Mindig ilyen nyíltan fogalmazol?

Szeretek őszintén és kertelés nélkül beszélni. Anélkül persze, hogy bárkit minősítenék. Viszonylag nehéz gyerekkorom volt, talán ezért is vagyok érzékenyebb az átlagnál arra, hogy kinek mi hiányzik. A legnagyobb ajándék szerintem a gyerekek számára a minőségi idő. Ami egyébként nekünk, felnőtteknek is és a családnak is alapszükségletünk.

Beszéljünk egy kicsit a jógáról a hazai környezetben. Mik a legnagyobb tévhitek, amikkel rendszeresen találkozol?

Az egyik fő tévhit biztosan az, hogy nekünk is minden ászanát úgy kell csinálnunk, mint az indiaiaknak. Nem igaz. Át kell konvertálni a gyakorlatokat a saját adottságainknak, éghajlatunknak, életmódunknak megfelelően. Az indiaiak többsége alacsony, az izomzatuk pedig sokkal lazább, mint a mienk. Simán megcsinálnak nyújtott lábbal egy előrehajlást például. Mi itt erre képtelenek vagyunk, ha mégis nekiugrunk, számolhatunk a következménnyel. Muszáj tehát egyes ászanákat kicsit módosítanunk. Például a már említett ülésből előrehajlást, nyújtott láb helyett hajlított lábbal kellene csinálni, így nem fájna a derekunk utána.

Van bármi, ami téged lepett meg a jógatársadalom részéről?

Bevallom, amikor belekerültem a jógatársadalomba, meglehetősen naiv voltam. Azt hittem, mindenki, aki a jógával üzletszerűen foglalkozik, betartja a jóga nyolc lépcsőfokát, köztük az etikus magatartásra vonatkozó alapelvet. Kiábrándító tapasztalat volt, hogy a jógázók között is ugyanolyan erős a rivalizálás, olykor igen messze a fairplay szabályoktól Mostanra tehát meglehetősen fölhígult a jógatársadalom. Valaki már csak a profit miatt csinálja, ezt muszáj kimondani, mások a jóga tisztasága miatt, illetve azért, hogy a tanításokat és a gyakorlatokat önmaguk javára fordítsák. A tanácsom épp ezért az, hogy alaposan körül kell nézni, mielőtt elköteleződik valaki egyik vagy másik jógaiskola iránt.

Nagyon sok mindent csináltál eddig, mi a következő terved?

Nemrég költöztünk el Veresegyházra, reményeim szerint háromnégy hónapon belül elkészül a házunk legfelső szintje, benne a jógatermemmel. Nagyon szeretném majd idevonzani a családokat is a családi jógaóráimmal. Hiszen ők az alappillérei mindennek. De erről már beszéltünk, nem igaz?

 

Címlapfotó forrása: Csíki Mariann

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!