„Kaméleonként tudtam alkalmazkodni mindenféle élethelyzethez” – Majka interjú

A „Hogyan magyaráznád el egy ötévesnek?” egy cikksorozat. Ismert embereket kérdezünk arról, hogyan válaszolnának egy ötévesnek az élettel kapcsolatos látszólag egyszerű kérdésekre. Majoros Pétert, Majkát kérdeztük arról, hogyan fordíthatja valaki az életében jó irányba a kormányt.

2018.07.23 Domszky László

Az eddigi interjúid alapján azt látom, anyukád nevelésének köszönheted, hogy az lettél, aki. Korábban Friderikusz műsorában azt nyilatkoztad, hogy amikor rossz társaságba keveredtél, akkor ő pofozott jó irányba, illetve, ő egy határozott, karakán asszony volt. Milyen nevelési elvek voltak otthon nálatok?

Igazából a nevelési elvek nagyon furcsák. Amikor tíz-tizenegy éves lettem, és elkezdtem kamaszodni, ezzel, ugye, szemtelenebb lettem, de édesanyáméknak pont akkor változott nagyot az életük, ugyanis hívők lettek, megtértek. Ez jár egyfajta szigorral, egy más típusú szemlélettel is, mint amit addig alkalmaztak. Azért egy tizenegy éves gyereknek ezt nagyon nehéz megmagyarázni. Onnantól próbáltak szigorúak lenni velem, ami akkor már szerintem egy picit késő volt. Úgyhogy gyakorlatilag az irányelvek azok lettek volna, hogy picit vallásosabb nevelést kapjak, holott apám ateista volt, bár ők elváltak anyával. Az időm egyik részét anyáméknál, míg a másikat apámnál töltöttem. Valójában, amit akartak, azt szerintem elérték velem, normális ember lettem. Felneveltek, nem lettem börtöntöltelék, tudom, amit tudok, szerintem ez pont elég.

 

Miben voltál más, mint azok a srácok, akik a környékeden rossz felé kanyarodtak? Mi lehet az üzenete a tapasztalataidnak azoknak a srácoknak, akik egy választóvonalon vannak? Mi kell ahhoz, hogy jó irányba fordítsa valaki a kormányt?

Hogy miben voltam más, mint a srácok körülöttem? A mai napig nagy kérdés, hogy az élethelyzet, az intelligencia vagy egyszerűen a szerencse határozza meg, hogy merre indul az ember az életben. Hiszek abban, hogy minden tudatos, és ezzel egy picit magam is piedesztálra emelem. Abban álltam a többi körülöttem lévő csibész felett, hogy nekik az a bűnöző életmód, amit folytattak, tulajdonképpen életcél is volt egyben. Számomra a rosszalkodás csak fiatalkori csíny volt. Mindig tudtam, hogy hol vannak a határok. Nem akarok üzenni semmit az életemmel, soha nem akarok példakép lenni, mert akkor az egyfajta felelősséggel is jár, és nem akarok senkit arra sarkallni, ösztönözni, hogy legyen olyan, mint én. Mindenki legyen olyan, amilyen, aztán az életben döntse el, hogy mit akar, amikor a választóvonalhoz érkezik. Az meg már más kérdés, hogy az emberek felismerik-e a választóvonalat. De itt visszakanyarodtunk a mondandóm első feléhez, hogy észreveszi-e valaki, ha jó irányba fordítja a kormányt. Szerintem ez fejben dől el.

 

Mitől lett erős az önbizalmad? Mitől voltál agilis tizennégy évesen? Azt látjuk, hogy ennek például kritikus szerepe van abban, hogy valakinek végül jó irányba megy-e az élete?

Szerintem ez habitus és neveltetés kérdése. Vannak olyan emberek, akik úgy érzik, megerőszakolják őket, ha nem mondhatják el azt, amit gondolnak a világról. Mindig ilyen voltam, mentem a saját fejem után, de azért valójában nagyon érzékeny vagyok. Ugyanakkor kaméleonként tudtam alkalmazkodni mindenféle élethelyzethez. Ugyanúgy el tudtam beszélgetni egy orvossal bármiről, mint ahogy egy gengszterrel is. Ez szerintem szintén olyan adottság, amit a génjeinkben hordozunk.

 

A Kadarkai Endrével készült műsor végén azt mondatad, a te életed tanulsága, hogy akarni kell a sikert. Ki tanított meg téged melózni? Ki tanított meg harcolni? Kik voltak a példaképeid ebben?

Akarni kell a sikert. Megint csak magam tudom ismételni, fel kell ismerni azt a helyzetet, ami a sikerre irányít. Ez az, amire egész életemben vágytam. Tudtam, hogy a sikerhez vezető út az, ami az életembe változást hozhat, és amikor felismerjük ezt, akkor onnantól kezdve gőzerővel, minden energiánkat befektetve, emberfeletti melót kell belerakni, hogy tényleg sikereket érjünk el. Hogy ki tanított meg engem melózni? Pont ez az előbb említett élethelyzet tanított meg engem. Nagyon sokan nem szeretnek dolgozni, én sem szeretek sokat dolgozni. Viszont sokkal keményebb tud lenni az én munkám, mint bármelyik a világon. Nekem munka címszó alatt a fejemben nem az a dolog van, amit én művelek, hanem egész más. Nekem a meló azt jelenti, hogy valami olyat csinálok, amit nem akarok. Amit csinálok, azt viszont nagyon akarom. Ennek fényében, ahogy történik velem az élet, az teljesen rendben van. Melózni az élet tanított meg. Azt vallom, hogy kell egy olyan környék, egy olyan hely, helyszín, megmérettetés, élethelyzet, ahol az embernek igenis oda kell állnia, és vagy kiküzdi magát belőle, vagy beleszorul. Ez ad egyfajta tartást, lendületet, meg olyan mellszélességet, ami után sokkal magabiztosabban áll majd az élet bármilyen dolgához. Hogy kik voltak a példaképeim ebben? Édesapám rengeteget dolgozott. Ez elég ellentmondásos dolog, mert a fater többet dolgozott, mint bárki, akit láttam eddig életemben, és mégis ő volt az én példaképem mindenben. Imádtam az öreget, viszont a legnagyobb ellenpólusa volt az életemnek. Azt tudtam, hogy soha nem akarok annyit és úgy, és azokért a dolgokért dolgozni, mint ő. Teljesen felesleges. Egy nem létező cégnek, egy nem létező munkakörben, egy nem létező főnöknek, egy nem létező részecskéje volt egy nem létező anyagban. Mindig arra kell törekedni, hogy mi legyünk az anyag. Nem akarok soha olyan életet, mint az övé volt, de valójában mégis ő az én példaképem, mert emellett a legjobb szívű ember, a legjobb kedélyű csávó volt, akit ismertem, nagyon sok jót tett velem az életben.

 

Mi az, amit a gyerekeidnek tovább akarsz adni te, mint érték? Ők hogyan meséljenek rólad? Nekik nyilván nem Majka vagy, hanem apuci, aki mesét olvas, akivel lehet hülyéskedni.

Mindig azt szoktuk mondani Hajnival, hogy amikor ránéznek, akkor egy szendvicset látnak, ha meg rám, akkor egy nagy tengerparti banánt. Hajni a kaja, én meg a szórakozás. Az értékekkel, amiket tovább tudok adni, nem lesz baj, szerintem nem is kell nagyon beléjük sulykolni, egyszerűen csak élni kell mellettük azt az életet, amit folytatunk amúgy is, és akkor ők magukba szívják. Nyilván el kell magyarázni, hogy valami miért jó vagy miért nem jó. De fontos, hogy megértsék: az alapvető irány az életben a becsületesség, az hogy a véleményünkért harcolni kell, ki kell állni a gyengébbek mellett, és nem szabad bántani a másikat, hanem segíteni kell neki. Valahogy így emlékezzenek rám. Az lenne a legszebb, hogy ha majd így mesélnének az unokáknak meg a dédunokáknak, hogy „a nagypapa jó csávó volt, egy híres ember, aki nagyon szeretett minket”. Egy gyereket úgy lehet tanítani, hogy nagyon-nagyon szereted.

Van egy sorozatunk, hogy hogyan magyaráznál el szavakat egy ötéves gyereknek. Az ő szintjén, az ő szavaival, az ő néhány éves élettapasztalatával. Hogyan ne ijeszd meg, miként ne legyél bonyolult, de megértse, mit jelent a szó.

 

Megalkuvás

Valahogy úgy próbálnám például a fiamnak, Mariánnak elmagyarázni, mi az a megalkuvás, hogy amikor nincs kedved az öcséddel játszani, de anyád azt mondja, hogy muszáj, akkor nincs mese. Játszanod kell Olivérrel.

 

Csóróság. A te gyerekeid ezt már nem ismerték, hogyan magyaráznád el?

Sokat beszélgettünk a szegénységről, meg arról, hogy van pénzünk. Marián azt hiszi, hogy gazdag vagyok. Azt mondta, hogy megvehetek bármit. Megkérdeztem, hogy mit jelent számára az a „bármi”. Azt felelte, vehetek egy csomó játékot meg csokit, ehetek bárhol bármit. Ami egyébként igaz is, tehát ha erről szól a gazdagság, akkor ezt tényleg megengedhetem magamnak. A csóróságra azt mondtam, vannak olyan emberek, akik (és ezt érti is már a hatéves fiam) nem engedhetik meg maguknak azt, hogy Nintendo legyen a kezükben, olyan ruhában járkáljanak, amikben akarnak, és nem ehetik azt, amit szeretnének. Ha megkívánnak valamit, az nincs egyből meg, várni kell, tenni kell érte és még akkor sem biztos, hogy meglesz. Igazából ezen mi már túl vagyunk, nagyjából vágja, és ami a legfontosabb, hogy azt már tudja, segíteni kell az ilyen embereken.

 

Mi az, hogy magyar?

Szerintem inkább az európaiságot kellene most már az embereknek a szívébe, lelkébe sulykolni. A jelenlegi Magyarországon a magyar szó egy olyan területre kiszorított szélsőséges álláspont, amely az egészséges nacionalizmust már-már teljesen eltünteti. Innentől kezdve nem próbálok benne részt venni, több dolog miatt sem. Úgyhogy azt próbálom a gyerekeknek megmagyarázni, mi az az ember, a barát, a szerelem. És az, hogy magyar, szlovák, zsidó vagy cigány, az engem abszolút nem érdekel.

 

Címlapfotó forrása: Magneoton Kiadó

Címkék

eli5 Majka énerő

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!