LEGO-robotok az Ökoiskolában – élménypedagógia a sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumban

Több mint ötven környékbeli kistelepülésről, de távolabbi megyékből is vonz diákokat a Veszprém megyei középiskola. Kevés helyen valósul meg ilyen kreatív kapcsolódás múlt és jövő között, mint ebben a százhatvanegy éves tanintézményben. Az öregdiákok támogatására is épül az a tapasztalati tanulás módjait kereső, gyerekközpontú tanári munka, melynek révén a hozzáadott pedagógiai érték alapján országos szinten negyedik a gimnázium.

2018.05.04 Bellai László

A rendszerváltás után a hatosztályos, OKJ- és szakképzéssel is próbálkozó Kisfaludy Sándor Gimnázium profilja a kétezres évek elejére tisztult le a mai formájában: a négyosztályos modell mellett maradva, az országban elsők között indítottak nyelvi előkészítő osztályt. Az angolt kiemelt óraszámban tanulóké („NY”) mellett egy általános („A”) osztály indul minden tanévben, a nulladik évesekkel együtt tehát összesen kilenc osztály jár a gimibe.

  12 kép

Fotó: Bellai László

Szeidlné Lakos Éva

Ötven feletti azoknak a településeknek a száma, ahonnan a diákság érkezik. A 230-240 tanuló harminc százaléka sümegi, de a bázist alapvetően a környékbeli kistelepülések, falvak jelentik. „Többnyire szerényebb anyagi hátterű gyerekek, akikben az önbizalmat is erősíteni kell. Némelyikük egy nagyobb versenyistállóban el is veszne. Az egyik erősségünk talán éppen ez, hogy személyre szabott figyelemmel igyekszünk támogatni őket, főleg kiscsoportos fakultációkban, de gyakran látom, hogy próbálják a lemaradást pótolni egy-egy diákkal akár az órák közötti szünetben is a kollégáim. Ez az egyéni törődés nagyon jellemző rájuk” – emeli ki a lényeget Szeidlné Lakos Éva intézményvezető, aki 2012 óta vezeti a Kisfaludyt, és nemcsak igazgatóként, hanem szaktanárként is az elfogadó közösség és a jó légkör megteremtésére törekszik. „Tavaly kilencedikeseket is taníthattam. Első órán megkérdeztem, kinek mi a hobbija, és mi az, amit matekból szeret? Az utóbbira a többség nem igazán tudott válaszolni. (nevet) Nem hagytam annyiban, hát, csak van valami! Szép lassan megtudtam, hogy miben ügyesek, ők pedig elfogadták, hogy egyikükhöz a számok, másikukhoz a geometria mégiscsak közel áll. Mindenkiben a pozitívumra kell koncentrálni. Érezzék magukat jól, ne rettegve jöjjenek az órára! Innen lehet elindulni.”

Az iskola egykori tanárainak olvasmányai, a muzeális értékű ritkaságok mellett a ma kamaszirodalmának divatos címei is megtalálhatók a gimnázium huszonnégyezer kötetes könyvtárában. Kovács Attiláné minden lehetséges eszközt megragad, hogy a képek uralta korban az írott szó iránti érdeklődést is felkeltse. Az egyik legnépszerűbb program, amit a történelem-könyvtár szakos tanárnő kitalált, a „Teaház és pogácsaparti”, a magyar nyelv tetében szervezett játékos műveltségi foglalkozás. Kedvenc olvasmányaikkal versenybe szállva nagy kedvvel vesznek részt a gyerekek a „hónap könyve” pályázaton is. „Bár igyekszem a klasszikus és kortárs szépirodalom felé is terelgetni őket, többnyire a szórakoztató irodalmat keresik. De önmagában is örömteli, ha egy mai gyerek olvasni akar, ezért igyekszem beszerezni mindazt, amit szeretnek” – mondja Piroska, aki a hozzáadott pedagógiai érték egyik fontos formájának tekinti a tehetséggondozást: szívéhez közelálló példaként a szavaló- és szépkiejtési versenyeket említi.

Több mint tíz éven át vett részt az Útravaló programban: mentorként tanulásmódszertani tanácsokkal és érzelmileg is hatékonyan segíthették a hátrányos helyzetű diákokat. Előbbi a tananyag elsajátításában, utóbbi a beilleszkedésben fontos segítség a – program ideje alatt ösztöndíjjal is támogatott – diákoknak. „Nem csupán könyvekről beszélgetek a hozzám forduló diákokkal, sokan tisztelnek meg a bizalmukkal, ha a környezetükkel, otthoni vagy iskolai közösséggel kapcsolatos bújuk-bánatuk van, én minden esetben igyekszem erősíteni őket.”

  12 kép

Fotó: Bellai László

Balról jobbra: Kovács Attiláné, Káliné Szabó Hajnalka és Nagy Emília

Az idegennyelv-ismereti deficittel küzdő magyar társadalomban a középiskolák egyik fontos fokmérője a sikeres nyelvvizsgák aránya. A Kisfaludyban ez az egyik terület, ahol szembetűnő előrelépés történt.

„Több olyan NY-es diákunk van, aki már kilencedikben sikeres középfokú nyelvvizsgát tesz. Angolból a nyelvi osztályban az a trend, hogy a 12-edikesek már a felsőfokúra készülnek. Egész csoport jelentkezik előrehozott érettségire angolból, jövőre már az emelt szintűre mennek. A németoktatás szintén fejlődik, egyre többen jönnek rá, hogy egy második nyelvre szükség van. A szülők is tudják, hogy ez a továbbtanulás záloga” – mondja Nagy Emília angolszakos tanárnő. Vezetésével az eTwinning – európai iskolák közös projekjeit szorgalmazó – programjához is kapcsolódik az iskola. A közös nyelv az angol. Diákjaik dolgoztak már együtt francia, ukrán vagy litván gyerekekkel. Tavaly egy lengyel iskolával együttműködve tiniszakácskönyvet hoztak létre, de országismertető társasjáték is készült már a programban pontos szabályokkal, megoldókulcsokkal, a legapróbb részletekig kidolgozva. A közös munka elnyerte a minősített e-Twinning projekt oklevelet.

A fiúk és a lányok körében is népszerű a tanárnő ötlete alapján megvalósult Valentin-napi fordítóverseny, amikor szerelmes dalok szövegét ültetik át magyarra háromfős kiscsoportokban.

Az Öregdiákok Baráti Köre méltatására szinte az összes interjúalanyunk kitért. Számos díjat alapítottak: az év geográfusa, irodalmára, történésze, fizikusa, matematikusa cím… és hasonlók győztesei évről évre komoly anyagi elismerésben is részesülnek. Legyen szó ökológiáról vagy űrkutatásról, kapcsolatrendszerük nagy segítséget jelent a neves előadók felkérésében, a tanulmányutak megszervezésében is. A baráti kör vezetője, Kaiser Mihály, egyben az Idegenvezetők Országos Szövetsége vezetőségének tagja: az ő kezdeményezésére az iskolában 1998 óta működő „utazás és turizmus” fakultáció legjobb tanulója minden évben a szövetség közgyűlésén veheti át „Az év idegenforgalmi reménysége” díjat.

A Kisfaludy Sándor Gimnáziumba a környező kistelepülések legjobb diákjai kerülnek be. Szociokulturális különbséget, feszültséget nem tapasztaltak a gyerekek között a tanárok. „Roma gyermekek is járnak hozzánk, de mind mögött támogató család áll, többen kiemelkedően teljesítenek” – teszi hozzá büszkén az igazgatónő. Ha szükséges, az iskola tevékenységét szolgáló alapítványok anyagilag támogatják azt, aki tehetséges, de nem tudja kifizetni egy-egy verseny, kirándulás részvételi díját vagy a nyelvvizsgát. Nem gyakran, de erre is volt példa.

Sümegen óvodás kortól az érettségiig öko-szellemben nevelkednek a gyerekek. 2016 óta a gimnázium hivatalosan is ökoiskolának számít. A pályázás kezdeményezője és a program motorja Káliné Szabó Hajnalka matematikatanár, a reálmunkaközösség vezetője. Fő céljuk, hogy erősítsék diákjaikban a környezettudatos szemléletet, a fenntarthatóság, az egészséges életmód iránti elkötelezettséget. Mindabból, amivel foglalkoznak, kiemelhető a szelektív hulladékgyűjtés; a kilencedikesek érettségiig tartó faültető- és ápolóhagyománya az iskola udvarán; a környékbeli tájakat feltérképező túrasport; a madárvédelmi tevékenység; vagy a csatlakozás a „szedd magad!” akciókhoz.

Az ökohét során neves szakemberek tartanak előadást a gimiseknek. Több természetvédelmi témájú versenyen értek el országos és megyei dobogós helyezést a tanítványai.

  12 kép

Fotó: Bellai László

Szili Zoltán

A Kisfaludy hitvallása, hogy minél több olyan élményt szerezzenek a gyerekek, ami testközeli, közvetlenül megtapasztalt. „Sok hátrányos helyzetű diákunk van, ők az iskola nélkül nem jutnának el bizonyos helyekre. Ez az egyik legfontosabb feladat, mert amit nem lát, arra nem is fog vágyakozni. Ezért szervezünk nagyon sok kirándulást kiállítóhelyekre, munkahelyekre, nagyobb vidéki városokba és Budapestre, ahol közülük néhányan először ülnek metrón. Aki nem hall az egyetemi életről, nem biztos, hogy célja lesz bejutni a felsőoktatásba” – hangsúlyozza Szili Zoltán, akivel a március 15-i műsor próbájába csöppenve ismerkedtem meg. Az egyik kislány a saját versét mondja, a másik a saját koreográfiáját táncolja. „Népdal, rock, modern tánc, versmondás, mindent igyekszünk belegyúrni, amit hoznak, hogy mindenki azt adhassa a közös produkcióhoz, amiben a legjobb” – mondja az előadást diákjaival együtt gitárral kísérő tanár.

A dráma és a turizmus mellett médiaismeretet oktató pedagógus meggyőződése, hogy a képalkotási képesség ma már az alapműveltségnek az – írással egyenrangú – eleme: „Ahogy nem mindegy, mit és hogyan vetek papírra, úgy a fénykép is minősíti a készítőjét. Szeretném, ha ezt felismernék, és olyan képeket készítenének magukról és egymásról, amiben van igényesség.”

A videók témaválasztásánál – nevelési célból – mindig a tanítványokat közvetlenül érintő kérdéseket veti fel. Például: a bizonyítványban nem éppen olyan jegy van, amit otthon vártak, hogyan fogadják ezt majd a szülők? Erre a szorongató kérdésre adható személyes válaszaikat némafilmben és hangosfilmben fogalmazhatták meg a diákjai.

Szili Zoltán emlékeztet rá: a gyerekeknek mindig volt egy titkos világuk, ezt az irodalomból is tudhatjuk, mindez nem a közösségi médiával kezdődött. Sem eltúlozni, sem bagatellizálni nem szabad ugyanakkor a jelenséget. Szakértőket hívtak meg, hogy az online kultúra árnyoldalairól, a közösségi médiában rejlő veszélyekről beszéljenek a gyerekekkel, de órán is gyakran esik erről szó. „Például arról, hogy létezik a digitális ujjlenyomat, ami egyszer felkerült a netre, nem tűnik el nyomtalanul. Körültekintőnek kell lenniük, mert a HR-esek évekkel később is megtalálnak róluk mindent, olyan információkat is, amelyek előnytelenek lehetnek az álláskeresés során.”

  12 kép

Fotó: Bellai László

Bárány József

Bárány József 2009-2010 fordulóján érkezett, éppen amikor egy erős reformfolyamat indult a Kisfaludyban. A fiatal és innovatív tanári gárda tagjai az érdeklődésüknek megfelelő irányokban olyan módszereket kerestek, amelyekkel a lehető legjobban fenn tudjuk tartani a tanulók érdeklődését. „A robotkörrel már a világbajnokságra készülünk. Most nőttünk fel a szigorú kvalifikációs feltételekhez, hogy autonóm, LEGO-robotokkal színpadra léphessünk. »Oblivion Kisfaludy« – ezzel a keresőszóval lehet megtalálni az interneten mindazt, amivel foglalkozunk. Az oblivion (magyarul: felejtés) szó arra utal, hogy nagyon sok mindent elfelejtettünk abból, amire szükség van ahhoz, hogy a mérnöki tudományokat tovább vigyük” – magyarázza a biológia-informatika szakos tanár. A robotika mellett a kétezertízes évek domináns programozási nyelve, a Python ismeretét terjesztő szakkör mellett Bárány tanár úr túra-, barlangász- és katasztrófavédelmi köröket vezet. Testnevelő kollégája támogatásával több tanítványuk is az utóbbi területen találta meg hivatását.

Népszerű az ördöglakatokkal, a logikai játékokkal, és mindenekelőtt a Rubik-kockával foglalkozó klub, amely iránt a környék általános iskolásainak körében is egyre nagyobb az érdeklődés.

„A világon mindent a természettől lestünk el. Virtuális laborban bármit szimulálhatunk, ebbe az irányba mozdulunk el mi is. Fizika szakos kollégámmal, Nagy Balázzsal együtt mutatjuk be ezt az új irányt. Tegnap jártunk az Audi gyárban, közel ezer biorobotot láttunk, óriási élmény volt a gyerekeknek.”

Diákjai az elért eredményeikkel felkerültek a magyar középiskolai űratlaszra. Olyan szakértőkkel, vezető tudósokkal vannak napi kapcsolatban, mint Bacsárdi László vagy Both Előd. „Menő, farmerban járó magyar tudósok is léteznek, akik a NASÁ-nál dolgoznak, ezt személyes találkozás során tapasztalhatták meg a diákjaink” – meséli Bárány József, aki szerint az okoseszközök okos használata révén a klubba járó gyerekek angol nyelvtudása, sőt térérzéke is nagy hatékonysággal fejleszthető. „A gyerek nálunk azért kap ötöst, mert megmutatja, ma reggel úgy készült fel a nagy földi légkörzésből, hogy a megfelelő program segítségével iskolába jövet meghallgatta a Wikipédiából vagy a Sulinetről – ha kell, magyarra fordítva – az erről szóló, hanggá transzformált írásos anyagot” – mutatja be munkáját magával ragadó lendülettel, szinte levegővétel nélkül, és folytatná tovább is, ha nem kopogtatnának egyre türelmetlenebbül a számtech terem ajtaján a Rubik-klub résztvevői…

  12 kép

Fotó: Bellai László

„Az állásinterjún rögtön kiderül, hogy a pályázó tanár nyitott és pozitív, de ha azt érzem, hogy merev, szabályt követő alkat, akkor elengedem, mert ehhez a pályához rugalmasság, játékosság és vidámság kell. A pedagógusok körében sajnos egyre több a kiégés, ezt el kell kerülni. Ha a gyerek azt látja rajtunk, hogy szeretjük, amit csinálunk, akkor talán rá is átragad, ami jó. Ezt a lelkesedést nem szabad elveszítenünk!” – feleli az igazgatónő arra a kérdésemre, hogyan találta meg, választotta ki kollégáit, akik között Kőszegről, Szombathelyről bejáró épp úgy akad, mint a Balaton mellett élő.

Szeidlné Lakos Éva szerint a régi, hatalomelvű magatartás már nem működik, a tanárnak el kell fogadnia, hogy a figyelem nem alanyi jogon, tekintély alapján jár neki, azt ki kell érdemelni. „A hatalom demonstrálásával valódi figyelmet és kötődést nem lehet elérni, csak úgy, ha a gyerek is érzi, szeretettel és tisztelettel fordulok hozzá. Meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyekkel a legjobban tudunk segíteni nekik a kompetenciák, készségek fejlesztésében. Amit bemagolnak, csak ideig-óráig marad meg bennük, mi is elfelejtettük ezeket, de amit begyakoroltunk, megtapasztaltunk, sokkal jobban rögzül és hasznosítható.”

Megnyugtatóbb visszaigazolást aligha kaphatnak a Kisfaludy pedagógusai, mint amit egyik diákjuk, az akkor kilencedikes Lugosi Csenge fogalmazott meg Hozzáadott érték című írásában az iskola tavaly megjelent jubileumi évkönyvében: „Lehet, hogy a diákok nagy része tíz év múlva nem fog emlékezni Villonra, a pleisztocénre, a logaritmusos egyenletekre, a torziós ingára vagy Martell Károlyra, de a színes tanáregyéniséget, aki a tantárgyat tanította, biztos nem felejtik el.”

Címlapfotó forrása: Bellai László

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!