„Biztos, hogy ugyanígy szeretnéd leélni az életedet?”: Így változtass a hétköznapi szokásaidon ahhoz, hogy boldogabb legyél!

Polgár Lili Örömterápia című könyve a boldogságot a jelen szokásaiban keresi. Praktikus tanácsokat kértünk tőle, hogy ha úgy érezzük, állandó bennünk a bosszúság és az elégedetlenség, képesek legyünk ezen változtatni.

2020.05.25 Bakóczy Szilvia

Sokan állítják, hogy új szokásokkal a boldogságérzetünk is befolyásolható. Ha jól tudom, te is ezt a praktikus megközelítést tartod szem előtt.

Polgár Lili: Igen, és ez mindig is teljesen tudatos volt a részemről. A szokások, illetve a gondolkodásmódunk mind alapvetően befolyásolják az örömérzetünket. Sokszor koncentrálunk például a negatív eseményekre, ahelyett, hogy észrevennénk a jót, közben bagatellizáljuk a saját felelősségünket. Pedig legtöbbször igenis van választási lehetőségünk aközött, hogy stresszben éljük az életünket, vagy magunkat tegyük a legelső helyre. Tudom, hogy ez utóbbi merészen hangzik. Valahogy azt a szülőt és főképp az a nőt ismeri el a társadalom, aki mindent feláldoz a családjáért. Magam is rengeteg kimerült nővel találkozom, aki folyamatosan úgy érzi, sosem lesz elég jó anya, jó feleség, jó munkaerő. Ez után a lelkiállapot után könnyen felszaladnak a plusz kilók, vagy elkezdődik a túledzés, ami színtiszta kompenzáció. Borzasztóan fontos, hogy ne fojtsuk le az alapszükségleteinket.

Polgár Lili: Business Partner szakközgazdász, life és business coach, az Örömterápia című könyv szerzője. Két gyerek édesanyja.

Te is szülő vagy, hogyan jutsz elegendő én-időhöz?

Én korán reggel töltődöm fel. Ezt tartom a legerőteljesebb jó szokásnak, borzasztóan fontos, hogy hogyan indul a reggelünk. Két órát szánok magamra, ebbe belefér a mozgás is, az olvasás is, a tervezés, a célok megfogalmazása. Értelemszerűen ennek ára van, korán kell lefeküdnöm. Fontos viszont, hogy erre fokozatosan álljunk át. Először 15 perccel keljünk hamarabb. Másnap, vagy egy hét múlva még negyedórával korábbra állítsuk az órát. Elsőre nehéznek tűnik, de én sok olyan embert ismerek, aki ma már nagyon hálás annak, hogy át tudott állni.

Említetted a fókuszt az aznapi célokra. Máris egy másik szokásnál tartunk?

Igen, ennek is hatalmas ereje van a hétköznapokra. Számos módszer segíthet, a mindfulness gyakorlatoktól kezdve a listákig. Ezen kívül én leginkább az önreflexióban és a tudatosságban hiszek. Érdemes leírni például minden nap három dolgot, amiért hálásak lehetünk, majd rosszabb napokon elővenni a listát és átfutni. Hatalmas önbizalmat ad. Az agynak teljesen mindegy, hogy mikor történt az adott jó dolog velünk. Pusztán a jó emlékek felidézése elindítja az endorfin, a szerotonin és az oxitocin termelését.

Én azt hittem, a barátok felé történő ventilálás segíthet megszabadulni a feszültségtől.

A ventilálás valóban segít, de mi nem ezt csináljuk, hanem mindenkinek elmondjuk újra és újra, hogy milyen rossz dolgok történtek velünk. Az ismétléstől viszont egyre csak mélyítjük magunkban a negatív érzéseket.

Te mihez kezdesz a kisebb-nagyobb bosszúságokkal?

A bosszúságaimra nekem ott van a rinyanaplóm. (Nevet.) A naplózásban amúgy is nagyon hiszek. Fontos, hogy kézzel írjunk, mert ez összeköti a két agyféltekét, ráadásul mivel lassú folyamatról van szó, a végére magunk is lelassulunk. Belőlem gyakran a feszültség is teljesen kimegy. Ráadásul az írás önismereti kérdésekre is kiváló. Lehet, hogy aprónak tűnő bosszúságoktól indultunk, de el lehet jutni azokhoz a kérdésekhez, amik a valójában bántanak minket. A sebezhetőségeink felvállalása pedig ugyanolyan fontos, mint az, hogy megéljük a jót.

Rengeteg embert húz vissza valamilyen múltbeli esemény vagy trauma, amin már nem lehet változtatni.

Magam is átéltem gyászt, komoly betegséget, párkapcsolati veszteségeket. De a múlt elmúlt, ahogy Buda László mondaná, és ebben szerintem benne van minden. Persze a valódi nagy traumák feldolgozásához külső segítségre is szükség lehet. A hétköznapi veszteségeinkhez, csalódásainkhoz is szükség van a haraggal vagy a fájdalommal való szembenézésre, de utána elég lehet, ha újragondoljuk a szokásainkat, gondolkodásmódunkat. Az is segíthet, ha feltesszük a kérdést: Biztos, hogy ugyanígy szeretnénk leélni az életünket? Ennyi keserűséggel, indulattal? Kicsit olyan ez, mintha minden nap te innád a mérget, közben azt várnád, hogy a másik szenvedjen tőle. Holott neki lehet, hogy már eszébe sem jut a konfliktusotok.

Haladjunk tehát fordítva? Kezdjük a jelennel és elcsitul a múlt is?

Ahogy magát erősíti az ember, úgy lesz ellenállóbb az összes sérelemmel szemben. A múltat kitörölni nem lehet, de rajtunk múlik, hogy mennyi új szokást veszünk fel, ami valóban elcsitítja a régóta bennünk levő rossz érzéseket.

Címlapkép: istock / dusanpetkovic

Címkék

énerő