Mindennapi reziliencia

“A reziliencia általános értelemben rugalmas ellenállási képesség, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjék. A reziliencia a pszichológiában lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után.”

2020.10.19 Gulyás Vince

Nem kellenek ahhoz feltétlenül valóban megrázó helyzetek, hogy ügyesen kiboruljunk! A váratlanul esősre forduló időjárás miatt kialakuló forgalmi dugók, egy meghiúsult találkozó, egy hirtelen kötelezővé vált megbeszélés sikeresen kibillenthet bárkit a nyugalmából. Legtöbben feszes ütemtervek mentén éljük életünket az óvodába, iskolába szállítás, munkába, bevásárolni sietés állandó, határozott, és többé-kevéssé már megszokott feszültségében. A legkisebb “rendbontás” a nagyvilág részéről komoly galibákat okoz ebben a feszes rendben. Amitől aztán, eléggé érthető módon, idegesek, nyűgösek leszünk, kapkodni kezdünk, görcsösen ragaszkodunk a terveinkhez, megpróbáljuk kivitelezni a kivitelezhetetlent, tolakszunk, bevágunk, kiabálunk, szitkozódunk… És tudomásul vesszük, hogy nincs kiszállás a mókuskerékből.

Képzeljük el, mi történne, ha volna némi varázshatalmunk! No, nem olyan, amivel az eseményeket úgy igazán befolyásolni tudnánk - az, merem remélni - jó kezekben van így is… Akárhogyan is, ekkorát azért ne álmodjunk! De mi volna akkor, ha a saját reakciónkat sikerülne valami mágikus úton megváltoztatni? Amikor érezzük, hogy szakad a cérna, megy fel a pumpa, gurul el a gyógyszer - akkor tudnánk megálljt parancsolni magunknak, és valami egészen új útra terelni a történet alakításának ránk eső részét!

Ma reggel Ibolya volt a soros gyermekszállító. Kati a szokott időben érkezett kislányával Ibolyáék kapuja elé. Leállította a motort, várta hogy a bevált rendszer szerint kiguruljon Ibolya autója, hogy mindkettőjük gyerkőcét elvigye a messzi-messzi oviba. Katinak igazán sietnie kell, mert hamarosan találkozója lesz Andreával, aki személyi edzésre jár hozzá. Nagy nap a mai, Andrea ma fizeti a havidíjat, Kati mehet délután az élelmiszerügyi nagy-bevásárlást rendezni. Öt perc  és két telefon múlva kiderül, hogy Ibolyáék elaludtak, esély sincs rá, hogy ők legyenek ma reggel a szállítók… És már össze is omlott az aznapi terv.

Ha Kati lelki rugalmassága nincs kellően trenírozva, a következőt teszi: először is kiborul. Ennek eredményeként gyorsan régi és új sérelmekre gondol és ezekből táplált dühét gondosan Ibolya fejéhez vágja. Majd őrült száguldásba kezd, hogy beérjen az oviba, majd vissza a parkba, ahol Andreával találkozik - annyi idő alatt, ami arra is éppen csak elegendő, hogy a parkba befusson. Mivel ma reggel “mindenki tögymörög”, Kati türelmetlenül szlalomozik, dudál, kiabál - és koccan. Szerencsére senkinek semmi baja - de mostmár lesz mire költeni a kajapénzt…

Ha Kati lelkileg kellőképp rugalmas - ugyanúgy elkezdi felhúzni magát… És nagyon gyorsan rájön, hogy ez most nem sokat segít. Leteszi a telefont, vesz pár mély levegőt, töpreng egy percet - és már hívja is Andreát. Átkéri a találkozót az ovi melletti parkba. Nem mis-másol, nem ecseteli annak a parknak az előnyeit - nincs is, egyébiránt -, csupán elmondja, mi a helyzet - és kéri Andrea támogatását, megértését. Őszintén. Andrea sem örül - de OK. Irány az ovi - még rohanni sem kell. Egy jó kis reggeli anya-lánya beszélgetés is belefér.

A reziliencia nem egy ördöngős képesség - de nem alakul ki magától, és rendszerint nem alakul ki különösebben gyorsan sem. Ám szépen fejleszthető. Tapasztalatom szerint különösen jól fejlődik olyan tevékenységek rendszeres gyakorlásával, amik

-     örömet okoznak, emiatt szívesen végezzük őket,

-     jellemzőjük a váratlan fordulatok színes kavalkádja, ahol nem minden történik az eredeti elképzeléseink szerint,

-     a “váratlant” valami módon fizikai szinten tapasztaljuk meg, ettől mélyebben hat ránk.

Rengeteg ilyen tevékenység akad. A legtöbb sport, például, ahol az “ellenfél” akarata, elképzelései jelentősen befolyásolhatják a miénket, kiváló terep a reziliencia fejlesztésére. A küzdősportok, harcművészetek, kiváltképp alkalmasak erre.

Azt azért hangsúlyozni szeretném, hogy a hatás nem azonnali. A kitartó, rendszeres, elkötelezett gyakorlás elengedhetetlen összetevő. Már csak ezért is fontos, hogy olyasmit válasszunk, amiben alapvetően jól érezzük magunkat!

Címlapkép: istock / dusanpetkovic