„Ha valami bajod van, többé nem a hűtőt fogod nyitogatni”

A SOTE huszadik emeleti kis szobáinak egyikében egy mosolygós, fiatal nő, Dr. Czeglédi Edit, egészségfejlesztő szakpszichológus fogad minket fotós kollégámmal. Majd jóformán szóhoz sem jutok, mert egyből közli, hogy fontos lenne, hogy ismerjem a történetét. Ő ugyanis elsőre nem tűnhet hitelesnek kövér emberként, amilyen most is, csakhogy ő már lefogyott. Ha valaki 140 kg-ról 89-re fogy, akkor szerintem nem is találni nála hitelesebb személyt, aki arról mesélhet, hogyan segíthet az embereken egy készségfejlesztő tréning, ami által „kézben tarthatják” a testsúlyukat. Kárpáti Judit írása.

2017.09.11 Kárpáti Judit

Mikor az előbb meséltél a fogyásodról szóba került a testtömeg index. Mennyiben jelenthet ez valódi támpontot egy elhízottnak, érvényes még ma is ez a mutató?

„Nem véletlenül határozták meg ezeket a tartományokat, ugyanis a betegségek kockázata nagyon megnő túlsúly és elhízás esetében is. Nagyon fontos, hogy a súlycsökkentő kezeléseket az elhízottak sokszor irreális elvárásokkal kezdik el, 20-30 százalékot szeretnének fogyni, miközben a professzionális testsúlycsökkentő kezelések - a műtéti beavatkozás kivételével - 5-10 százalékos súlycsökkenést eredményeznek féléven belül. Kevésnek tűnik ez a fogyás, mégis jótékony hatással van a szervezetre és számos betegség kockázatát csökkenti. Pedig nem feltétlenül kell a normális testsúlytartományt – 18,5 és 25 között - elérni, ha testtömegindexben gondolkodunk. Minden olyan lépés, amely csökkenti a testsúlyt és közelíti azt, ami reálisan elérhető és megtartható, már nagy siker.”

Az Önök programja (Williams Életkészségek® Stresszkezelő és Pszichoszociális Készségfejlesztő Program) kifejezetten elhízás témakörére szabott változata olyanoknak szól, akiknek a problémája a stressz, és az ebből fakadó helytelen életmódra vezethető vissza a súlyfeleslege. Hogyan tudja valaki azonosítani valaki a problémája gyökerét, hiszen annyi oka lehet annak, hogy valaki meghízik?

” Az életmódunkat nagyban meghatározzák a pszichológiai tényezők. A súlyfelesleggel élők esetében sokszor az érzelmi evésre való hajlam határozza meg az étkezést, amely a szorongás, az unalom, vagy például a magányosság  érzésének leküzdésére szolgál. Azért fontos ez a kérdés, mert a szakemberek gyakran úgy kezelik az elhízottakat, mint egy nagy, homogén csoportot és az általános tanács az, hogy fogyj le, egyél kevesebbet, mozogj többet. Ha azonban a páciens hajlamos arra, hogy a szorongását, vagy rosszkedvét evéssel csillapítsa, akkor nem fogja tudni betartani ezeket a szabályokat, ha megfeszül, akkor sem. Ha valaki érzi, hogy súlyfeleslege van, és a mérleg is ezt mutatja, azaz az objektív adatok alapján túlsúlyosnak minősül, akkor érdemes utánajárni, mi ennek a háttere, oka. Örökletesség? Valamilyen betegség? Gyógyszer-mellékhatás? Életmód? Ennek függvényében érdemes szakemberhez fordulni. Akinek például csupán az étkezése, az ételek megválasztása problematikus, annak egy dietetikus sokat tud segíteni.”

Mennyi ideig tart és mi a struktúrája ezeknek a tréningeknek?

„Szinte minden életkészséget az elhízás kontextusában beszélünk meg, melyik, miért fontos. A tréning jelenlegi formájában 12 hétig tart (heti egy alkalommal, alkalmanként 90 perces ülésekkel), és az első egyharmada bizonyíték alapú, kognitív-viselkedésterápiás testsúlycsökkentő elemeket tartalmaz. Ezt a részt követi a stresszkezelés és több egyéb komponens.  A különböző készségek elsajátítása segíti csökkenteni az érzelmi evést, jobban kezelni a személyközi konfliktusainkat, javítani a kapcsolatainkat, illetve abban is, hogy megelőzzük a túlterheltségünket, hogy jobban tudjunk nemet mondani. A program folyománya, hogy ha valami bajod van, nem a hűtőt fogod nyitogatni.”

  12 kép

Forrás: Bellai László

A tanulmányodban rengeteg gyakorlatias példát említesz a programból. Nekem például nagyon tetszett az, amikor az említett hűtőnyitogatás helyett kellett olyan elfoglaltságokat listázni, amik hasonló örömet okoznak, mint az evés.

„ Amikor valamilyen nehéz helyzettel találkozunk, akkor két lehetőségünk van. Az egyik, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a helyzetet, ha az megváltoztatható. De vannak olyan helyzetek, amikor ez nem lehetséges, vagy nem éri meg. Ha nem tudom megoldani a problémát, akkor az a dolgom, hogy a vele való viszonyulásomat változtassam meg. Ilyen érzelemközpontú megküzdés lehet az evés, de akár az alkoholfogyasztás, a sportolás és a relaxálás is. Érdemes lehet a figyelemelterelést használni. Ekkor a problémamegoldás stratégiáját használjuk, aminek az a lényege, hogy definiáljuk a problémát és meghatározzuk az ennek kapcsán elérendő célunkat. Például ha összeveszem a főnökömmel, megeszem egy tábla csokoládét. A cél az, hogy ha összeveszem a főnökkel, ez ne történjen meg. Ekkor jönnek a megoldási lehetőségek, azaz megkérem a csoporttagokat, hogy szabad ötletelés formájában mindenki sorolja fel, mi tudná őt megnyugtatni az adott helyzetben és általában sok-sok, egymást ösztönző megoldás születik. A résztvevők maguk gyűjtik a megoldásokat és rengeteg tevékenység létezhet, ami ugyanazt a pszichológiai szükségletet tudja kielégíteni, mint az evés. Ha tehát bármikor ránk tör az érzelmi éhség, ott lesz a lista, amely segít nekünk alternatív magatartást választani.”

Sokan a túlsúlyosak közül saját magukról nagyon lesújtó véleménnyel van; „dagadt disznó vagyok”, „akaratgyenge vagyok” stb. Ezekkel a címkékkel élni nagyon nehéz, van-e valamilyen eszköz, amit a kezükbe adsz, hogy „lefejtsék” magukról ezeket.

„Az a baj ezekkel a stigmákkal, hogy amellett, hogy rossz érzést keltenek, fel is mentenek az erőfeszítések alól. Mert ha én akaratgyenge vagyok, akkor nem is tudok megcsinálni semmit. A programnak szerves része az átkeretezés. Ennek az a lényege, hogy azonosítom azokat a gondolatokat, amelyek valójában nem érvényesek, irreálisak. Ezeket a gondolatokat megpróbálom helyettesíteni reálisabb, a valóságból jobban következő gondolatokkal. Azt a mondatot például, hogy „akaratgyenge vagyok” átkeretezem arra, hogy „ amikor feszült vagyok, hajlamos vagyok evéssel vigasztalódni”. Így máris lekerül rólam az „akaratgyenge vagyok” címke és megfogalmazok egy olyan gondolatot, amely magában rejti a valódi problémát, és támpontokat ad, hogy min szükséges változtatni.”

  12 kép

Forrás: Bellai László

Szerintem az egyik legnehezebb dolog, amiről szintén szót ejtesz, a nemet mondás képessége.

„ A nemet mondás kérdése azért is nagyon fontos, mert ha én visszautasítom az ételt, akkor ad absurdum a másik gondoskodását, törődését utasítom vissza. A kínáló fél részéről is fontos megérteni, hogy az étel visszautasítása nem a szeretet visszautasítását jelenti. A nemet mondás az élet minden területén azért is fontos, mert ha túlvállaljuk magunkat, túlterheltek leszünk, ami további stresszforrás, így további evéshez vezethet. A hatékony nemet mondásnak megvannak a maga fogásai. Nem mindegy például, hogy velem egyenrangúnak mondok nemet vagy olyannak, aki a hierarchiában felettem áll. Vannak olyan helyzetek is, ahol nem lehet, vagy nem érdemes nemet mondani. Ha az anyósom egy hete készül a karácsonyi menüvel a családnak, akkor mérlegelni kell, lehet-e, érdemes-e nemet mondani. Ha lehet is, érdemes is, akkor hasznos nemet mondani. Ellenkező esetben következnek a „B” tervek: tudom, hogy tukmálni fognak, mit tehetek, hogy megtartsam a testtömegemet. Ez utóbbi is szót érdemel, mert például az ünnepi időszakban ne a fogyás legyen a cél, hanem az, hogy ne hízzunk. Stratégia lehet, hogy elfogadom a kínálást, de csak egy szelet süteményt eszem; vagy hogy sok salátát eszem hússal, köret nélkül; esetleg a vendégség előtti napokban egy hétig napi 200 Kcal-val kevesebbet eszem.”

De mi van, akkor, ha tényleg úgy döntesz, hogy nemet mondasz. Azért ez cseppet sem egyszerű, és itt már nem is feltétlenül az ételről, hanem az élet egyéb területeiről is szó van.

„A kulcs az, hogy legyen benne a mondandónkban nagyon határozottan, hogy nem. Nagyon sokszor csak ködösítünk, hogy „talán”, vagy „majd meglátom”, és én hiába tudom, hogy nemet akarok mondani, a másik nem tudja, hogy a talán valójában nemet jelent. Ezért azután reménykedik, rajtam meg egyre nagyobb lesz a nyomás, hogy mégis megcsináljam, amit kért, mert ő számít rá. Ezt a készséget a csoportban szerepjáték formájában gyakoroljuk, és azt is mindig elmondom, hogy fontos a másikkal való empátia kifejezése, pl. „Megértem, hogy neked ez fontos, de sajnos most nem.” Magyarázkodás helyett, pedig alkalmazható ugyanennek a mondatnak az ismételgetése. Az empátia kifejezése, ahogyan a program jelentős része is, a társas kapcsolatok javítását szolgálja, mert így kevésbé leszek tele feszültséggel és kevésbé lesz szükségem az érzelmeim evéssel történő szabályozására.”

Akkor ez a tréning az evés kezelésén túl egy sor élethelyzetet megtanít kezelni.

„Ezek a különböző pszichoterápiákból átemelt, bizonyíték alapú készségek azért jók, mert kellő gyakorlással elsajátíthatók és jótékony hatásuk az élet számos területén megjelenhet. Ami még fantasztikus, hogy másokra is hatással van. Például ha én elkezdek asszertívan kommunikálni valakivel, akkor a másik is elkezd velem így viselkedni. Az érzelmek kifejezésére is nagy hangsúlyt fektetünk, ugyanis rengeteg konfliktus abból fakad, hogy elkezdünk általánosságban beszélni, amivel megsértünk másokat. Ehelyett magunkról érdemes beszélni, a saját érzéseinkről, így megértethetjük magunkat, anélkül, hogy a másik megbántódna. Ha fejlesztjük az érzelmi intelligenciánkat, akkor megtanulhatók például a saját érzelmeink, ugyanis az érzelmi evésre hajlamos egyének sokszor éhségként azonosítanak olyan érzelmeket, mint amilyen például a harag vagy a szomorúság.”

Milyen eszközöket adtok a résztvevők kezébe arra az esetre, ha mondjuk visszaesnének és ismét a régi mintákat követnék?

„Az elhízásra hajlamosaknál a testsúlykontroll az életük végéig tart. Ha valaki lefogyott ötven kilót, nem dőlhet hátra. A lefogyás kisebb ”munka”, mint megtartani a testtömeget, mert állandóan ellen kell állni a „csábításoknak”, a megszokásoknak, a környezetünk elhízásra hajlamosító (obezogén) hatásának. Ebben a folyamatban vannak megbotlások, például, amikor elmegyek egy esküvőre és túleszem magam. Vannak visszaesések is, amikor mondjuk egy hónapig újra úgy eszem, mint régen. Mindez azonban teljesen normális dolog. Azt érdemes tudatosítani, mi vezetett a megbotláshoz vagy a visszaeséshez, és hogyan lehetne ezt megelőzni vagy orvosolni. Így a következő kihívásra már lesz stratégiánk.”

A testmozgásról nem ejtettünk még szót, nekem az a saját tapasztalatom, hogy a fogyást alapvetően nem a sportolás mozgatja. Mi az álláspontod ebben a kérdésben?

„A sport szerepét sokszor túlértékelik a fogyásban. A súlyvesztéshez szükséges hosszúságú, intenzitású és gyakoriságú testedzést az elhízottak többnyire nem képesek folytatni. Pedig a sport mindenképpen hasznos, mert elősegíti a zsírtömegből való fogyást, javítja az immunműködést, kedélyjavító és sok egyéb, egészségre gyakorolt hatása van. Emellett a fizikai aktivitás stresszkezelési technika is. Mindig azt mondom a tréningen, hogy kössünk egyezséget, senki ne tegyen túlzott vállalásokat. Ha valaki lelkesedik, hogy „mostantól lemegyek heti háromszor a konditerembe”, én általában mértékletességre intem. Amikor azt javaslom, hogy elsőre csak napi tíz perccel növeljék meg a fizikai aktivitásukat, a résztvevők többnyire kevésnek tartják. Pedig a hirtelen kitűzött, túl nagy célkitűzések rendszerint visszaütnek és szinte borítékolható a kudarc. Miközben ez a tréning egy élethosszig használható, a kis sikereket is támogató program, amely bárki számára elérhető célokkal teszi érzelmileg kiegyensúlyozottabbá, hatékonyabb működésűvé és az életmód megváltozása révén egészségesebbé az életet.”

 

Ajánlott cikkek:

Címlapfotó forrása: Bellai László

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!