Minden tizedik ember függ a csokitól és a ropitól?

Az emberek nagy része szeret nassolni, és bizonyára sokan mondják magukról, hogy függenek a főétkezések közötti csoki-, illetve egyéb finomságok majszolásától. De vajon a nassolás-függőség létezik hasonló kategóriaként, mint az alkohol- vagy dohányfüggőség? És ha igen, mikor, mit és miért nassolunk? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Mogyi-Caramoon, egy több mint 1000 résztvevővel készített online kutatásban.

2019.01.03 Kákonyi Dávid

Szerencsére a nassolás terén is terjedni kezd az egészségtudatos megközelítés, hiszen a legtöbben (40,3 százalék) a magvakat jelölték meg első számú célpontként, ezt követik a chipsek (33 százalék) és a popcorn (15,3 százalék).

A kérdőív készítői a minőségnél nagyobb hangsúlyt fektettek a mennyiségre vonatkozó kérdésekre. A „Milyen gyakran nyúlsz valami ropogtatnivaló után?” kérdésre adott válaszokból kiderült, hogy a válaszadók több mint 86 százaléka tekinthető rendszeres nassolónak, 52,4 százalékuk heti néhány alkalommal, 34,4 százalékuk pedig naponta többször kényezteti magát ilyen módon. A motivációkat firtató kérdésre az „egyszerűen kell” választ adták a legtöbben (35,2 százalék), míg a válaszadók másik harmada az önjutalmazást jelölte meg a leggyakoribb kiváltó okként. Ez azt is jelenti, hogy a fiziológiai szükségleten túl sokan olyan különleges finomságokat is magukhoz vesznek a nassolás során, amely kulináris élvezetek forrása lehet. A megkérdezettek közel ötöde nyugtató hatásuk miatt, 13,7 százalékuk pedig megszokásból fogyasztja kedvenc snackjét.

A nassolás helye és ideje a többség számára este jön el a tévé előtt (51,2 százalék), míg 35,2 százalékuk a délután energiahiányos óráiban bűnözik. A válaszadók csupán öt százaléka hódol délelőtt szenvedélyének, közel tíz százalékuk viszont egész nap elérkezettnek látja az időt egy kis csipegetésre.

Már csak az a kérdés maradt megválaszolatlan, hogy milyen hozzáállással viseltetünk a nassolási szokásainkkal. A megkérdezettek 12,9 százaléka tartja magát egyértelműen függőnek, és több mint 55 százalékuk úgy érzi, bár sokat nassol, de nem függő. öt százalékuk szerint nem függők, de környezetük annak tartja őket, 26,7 százalék viszont egyáltalán nem hisz az ilyen típusú függőség létezésében. Itt érdemes megjegyezni, hogy a köznyelvben használt függőség kifejezés nem azonos a klinikai értelemmel. Utóbbi esetében mindig van valamilyen káros következménye az adott cselekvés nagy mennyiségű végzésének, a hétköznapokban gyakran a nagy szenvedéllyel, és nagy energiaráfordítással végzett cselekvéseket is függésnek tituláljuk. A kérdés kapcsán dr. Meskó Norbert evolúciós pszichológust kérdezték:

„Először is a legfontosabb azt leszögezni, hogy a snack (legyen sós vagy édes, krémes vagy ropogós) utáni sóvárgás nem az egyén gyengeségének csalhatatlan jele. Az ember persze érezheti úgy, hogy aktuálisan a rabja valamilyen rágcsálnivalónak, de a kóros ételfüggőségnek általában olyan markáns tünetei vannak, mint a fejfájás, álmatlanság, ingerültség, hangulatingadozás, depresszió. Érdemes kitérni az egészséges szenvedély és a szenvedélybetegség közötti különbségre is. Az evéssel kapcsolatos szenvedélybetegségről többek között a kontrollvesztett falásrohamok kapcsán szoktunk beszélni, amikor valaki akkor is eszik, ha nem éhes, azaz a teste nem igényel több táplálékot. Mint az élet egyéb területein, a táplálkozásban (így a nassolásban) is a mérték, az önkontroll, és a tudatosság lehet a kulcs. Ha megtaláljuk az arany középutat, akkor úgy hódolhatunk a nassolási szenvedélyünknek, hogy az egészségügyi kockázatokat minimálisra csökkenthetjük Ez a kutatás remek lehetőséget kínál arra, hogy megálljunk a hétköznapi rohanásban, és elgondolkodjunk rajta, hogy is vagyunk mi a nassolással. Mit is rágcsálunk a hétköznapokban, és az milyen hatással van ránk? Ez pedig elengedhetetlen állomása a tudatos táplálkozásnak, akár a tudatos nassolásnak is.”

 

Címlapfotó forrása: istock / svetikd

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!