„A függő boldogságkereső ember, aki rossz eszközöket választ”

Dudits Dénes húsz éve absztinens, felépült szenvedélybeteg. Függővé vált sorstársait segíti a leszokásban és a visszaesés elkerülésében. Kezelési gyakorlatának központjába a múlt elemzése helyett a tudatos érzelemszabályozást helyezi. „A közös élmény a szülővel, ami a komfortzónán kívül van, nagyon nagy érték” – hangsúlyozza. Hogyan adja át ő tapasztalatait gyermekeinek? Milyen gyakorlati tippeket tud kapni egy szülő az ő példájából? Bellai László írása

2017.09.10 Bellai László

Láttam egy videódat, amiben említed, hogy gyakran felteszik neked a kérdést, elmondod-e a gyerekeidnek a múltatad. Egyértelmű igennel válaszoltál. Hogyan alakult ez a családodban?

A családunkra nagyon jellemző, hogy folyamatosan beszélgetünk, megosztjuk egymással az érzéseinket és a gondolatainkat. Ez nem egy tudatos szakmai döntés volt, noha egy családnak így kellene működnie (Link: Hogyan kommunikálj pozitívan a gyerekkel?). Ilyen a személyiségem és a feleségemé is, és ez nyilván átragadt a gyerekekre. Csak hogy egy példát említsek, a fiam Tourette-szindrómás, ami a motoros és hangadásos tikkek együttese. Amikor kiderült, beírattuk dobolni, hogy az majd biztos segít neki. Tehetséges volt. Látta rajtam, hogy baromi büszke vagyok rá, élvezem, ahogy dobol. Egyik nap, amikor hazaértünk, zakóban és szemüvegben fogadott minket. Bemutatkozott, mint Dudits Dénes menedzsere. Előadta, hogy Dudits Dénes hosszan gondolkodott és úgy döntött, hogy ő már nem szeretne szolfézsra járni. Mi erre, hogy hát miért, az hozzátartozik a doboláshoz… Egyszer csak kirohant, levette a menedzserjelmezt, visszajött Dinciként, ránk nézett és azt mondta, nem akarok többé dobolni, és elsírta magát. Tökéletesen kifejezte az érzéseit, megkereste a módját, hogy adja át, halálprofi volt. Természetesen belementünk. Megdöbbentő, mire képes egy tizenkét éves gyerek.

A családi mintának általában nagy szerepet tulajdonítanak a függővé válásban. Te hogy látod ezt a kérdést?

Boldog gyerekkorom volt. Békében, harmóniában nőttem fel, a szüleim ma is együtt vannak. Apám nem ivott, anyám nem ivott, egyikük sem dohányzott. Keresztény neveltetést kaptam, jártam templomba. Gyerekként világot láthattam. Minden oké volt, tökéletes család, mégis heroinista lettem. Hát akkor, hogy is van ez? Nem erőszakoltak meg, soha nem vertek meg, nem láttam, hogy apám veri anyámat. Na, ilyenkor szokták azt mondani, hogy jó dolgában nem tudott magával mit kezdeni. Hát a lószart, ez nem erről szól. Az én ügyfeleim szép függők, olyanok, akik az életükben egyébként jól funkcionálnak, orvosok, mérnökök, üzletemberek, tanárok. Nem találsz a sorsuk mögött mély fájdalmakat, negatív mintákat. Lehet, hogy csak kíváncsiságból, élménykeresésből próbálták ki az addiktív szereket, és egyszerűen rajta maradtak. Mi nem a múlttal foglalkozunk (Link: Mit tehetsz, ha rossz családi mintákat kaptál?)

Szülőként mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Legfeljebb tíz-húsz olyan életesemény van, ami nagyon mélyén megmarad. Ilyen, amikor apám elvitt egy munkatársához, beszélgettek és a végén azt mondta, büszke vagyok rád, mert olyan felnőttesen viselkedtél. Érdemes szülőként tudatosan törekedni erre. A gyerekeim elég jól tanulnak maguktól, nem kell őket hajtani, de Annának azért okoz némi gondot a telefonfüggősége (Link: A gyerek szentségel, dührohamot kap a tablet felett). Egyszer meg kellett volna tanulnia a Toldiból pár versszakot és bepánikolt, úgy érezte, kiszaladt az időből, és ő ezt már nem tudja megtanulni. Egyszerű dolgot kértem: Anna, légy szíves játssz el nekem egy depressziós embert. Összegörnyedt, lehajtotta a fejét, törölgette a könnyeit. Most akkor játszd el, hogy milyen egy magabiztos, céltudatos ember. Felállt, kihúzta magát, mosolygott, a könnyei felszáradtak, felugrott az asztalra, kacagott, táncolt. Látod, ennyi a depresszióból átváltani az öröm, a magabiztosság állapotába. Ezután húsz perc alatt megtanulta a verset. Azt remélem, egy ilyen élményből, tanításból tud majd meríteni, amikor például majd szerelmi bánat éri, és az lesz a kérdés, berúgjon-e vagy ne rúgjon.

Ezek azok a „megküzdési stratégiák”, amikről sokat beszélsz?

Igen, ezeket az iskolákban is tanítani kellene. A függőknek kellenek intenzív élmények. Ezt látjuk a mai világban, különösen a fiataloknál, hogy durr, csapassuk, legyen katartikus. Ezeket egy szülő jól meg tudja kreálni, fel tudja építeni.

Ilyesminek szántad azt a túlélőtúrát a fiaddal, amiről az említett video is szól?

Jó lehetőség az ilyen út arra, hogy megismerje az ember a saját gyerekét más oldaláról. Az első nap gyalogoltunk kilenc órán keresztül, megállás nélkül. Estére teljesen összerogytunk. Feküdtem a Tisza partján, a homokban, és nem akartam tovább menni. Dinci nem engedte. „De, apa, elterveztük, hogy az erdőben fogunk sátrat verni. Itt nem lehet aludni. Kelj fel! Mit fogsz az unokáidnak mesélni?” Anna lányommal is elmentem kettesben wellness hétvégére, és most már Violával is el fogok menni. Fontos, hogy mindenki kapjon minőségi időt, amikor azt érzi, ő a legfontosabb. A közös élmény a szülővel, ami a komfortzónán kívül van, nagyon nagy érték (Link: További tippek minőségi idő eltöltésére). A társadalom egy része azonban sajnos olyan hátrányból indul, hogy ezekben a családokban, azt kell mondanom, szinte törvényszerűen kitermelődik a függőség.

Nekik is tudsz segíteni?

Van olyan páciensem, akinek nincs pénze, de annyira bátor és kreatív volt, annyira akarta, hogy megtaláltuk egymást, ő nem fizet. Olyan közegből jöttem, ahol a jólét a jellemző és azt láttam, hogy ebben a rétegben rengetegen szenvednek, mert nem találnak megfelelő ellátási formát. Egy szülész-nőgyógyász professzort nem tudsz meggyőzni arról, hogy feküdjön be egy olyan drogrehabra, ahol tizenkét street junkie van. Ez nonszensz, meg fog halni. Amerikában vagy Kanadában differenciált ellátási formák vannak, van rehab skizofrén függőknek, mindenféle van. Muszáj specializálódni, mert nem tudod megszólítani őket. Nem véletlen hangsúlyoztam, hogy szép függőket kezelek. Azt remélem, hogy meghallja és megmentünk egy embert. Nem szégyen, sok pénzért. Nem olyan nagy baj az, ha Magyarország befolyásos emberei és a családtagjaik józanok. Nagy álmom, hogy egyszer úgy bővül az addiktológiai rendszer, hogy azoknak is tudunk ellátást biztosítani, akik nem tudják azt ilyen áron megfizetni (Link: Alkoholista lett a férjem és nincs pénzünk semmire).

A közvélekedés szerint a fiatalok egyre korábban próbálják ki a menőséggel azonosított magatartásformákat, köztük az alkohol- és drogfogyasztást.

Ez így van. Nagy kihívás, hogy a marihuánát sok helyen legálissá tették, és ezt az internetnek köszönhetően mindenki tudja. Baromi nehéz érvelni ellene a fiataloknak, hiszen rögtön azt mondják, hogy mindenki iszik és az legális. A jó prevenció a szülő részéről az, ha nem szerekről beszélünk. Ha elmondom, mit érzek, a gyerek is el fogja mondani. Ne féljünk bevallani, hogy vívódunk, kétségeink vannak, és mondjuk meg azt is, hogy oldottuk meg, abból tud építkezni. Éppen most frissítem az angol nyelvű Instagram-oldalamat, ott is a stigmatizálással szemben próbálok haladni: „Légy hálás a függőknek, mert ők megmutatják, hogy az emberiség milyen mélyen vágyik a szeretetre és a kötődésre.” Az ilyen szlogenekkel azt akarom elérni, hogy ne egy széthullott, tragikus, rohadék, önző, szemét embernek lássuk a függőt, hanem ismerjük fel: boldogságkereső ember, aki rossz eszközöket választ, és pont a függősége a bizonyíték arra, hogy iszonyú sokra képes.

Mi a receptje a mértéktartó, örömelvű alkohol- vagy drogfogyasztásnak? Van ilyen egyáltalán?

Azt mondják, van. De sose tudhatod, hogy azok a számok, amiket előirányoz például a WHO, az nálad működik-e (Link: Teszteld magad - nálad működik?).

Erre vágynak a pácienseid?

Csak erre. Mindegyik arra vágyik, hogy úgy ihasson, úgy szívhasson, hogy ne kelljen azért nagy árat fizetni.

Találkoztál olyannal, akinek sikerült?

Nem. Egyes kutatások szerint két százalék az esélye annak, hogy valakiből, aki egyszer már függővé vált kontrollált vagy szociális ivó lehet. Elviekben meg lehet csinálni, mert mindent meg lehet csinálni, de nagyon kicsi az esélye. Aki megkóstolta a szexet, nem éri be azzal, hogy csak nézi az asszonyt a zuhanyfüggönyön keresztül, hogy milyen szép a sziluettje.

 

Ajánlott cikkek:

Címlapfotó forrása: Dudits Dénes

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!