Öt rövidfilm, amivel egy függő fejébe pillanthatsz – okok és megoldások

Hogyan jöttek le a vietnámi háborúban harcoló amerikai katonák a tudatmódosító szerekről? Miért beszél egy addiktológiai osztály vezetője is vonakodva saját múltbeli alkoholizmusáról? Öt neves szakember öt videóban osztja meg ezzel kapcsolatos tudását.

2018.09.18 Aeffect

Adam Alter: Why our screens make us less happy?

Vajon miért nevelte maga Steve Jobs is arra a gyerekeit, hogy keveset érintkezzenek a digitális felületekkel? A technológiai forradalom az információhoz való korlátlan hozzáférést hozta el nekünk, a hordozható elektronikus eszközök elterjedésével pedig még arra is lehetőségünk van, hogy mindig a kezünk ügyében legyen egy telefon vagy egy laptop – és ez észrevétlenül tesz függővé minket. Adam Alter pszichológus lelkesen kutatja, mennyi időt lopnak el az életünkből digitális eszközeink, és hogy mit tesz mindez az emberrel. Kutatásaiban a napokat idősávokra osztja (reggeli készülődés, munkahely stb.) kiemelve azt a pár órát, mikor már befejeztük a munkát, és elvégeztük egyéb ház/család körüli kötelességeinket. Ilyenkor csak magunkkal és azzal foglalkozhatnánk, amivel csak szeretnénk – épp ezért megdöbbentő és meglehetősen kétségbeejtő, hogy valójában mennyit is bámuljuk a képernyőt.

A probléma ott kezdődik, hogy nincsenek gátak: akkor és annyit használjuk ezeket az applikációkat, amikor és amennyit csak szeretnénk. Senki nem szól, hogy tegyük már le, kapcsoljuk ki, mert erre épül a társadalmunk.

 

Judson Brewer: A simple way to break a bad habit

Judson Brewer pszichológus szerint egy dohányost a legkönnyebben úgy lehet leszoktatni a szenvedélyéről, hogy hagyod dohányozni. Gyerünk, szívd csak el nyugodtan azt a cigarettát! – Brewer csak annyit kér, írd le pontosan, hogy milyen érzés.

A mindfulness lényegében tudatos életszemléletet jelent, célja, hogy éld meg a pillanatot, figyelj oda arra, mit csinálsz, és részletesen gondold át, miért. Egyszerűnek hangzik, pedig koncentrálni nehezebb, mint ahogyan azt elképzeljük – az emberek felének például igen könnyen elkalandozik a figyelme. Brewer maga is bevallja, hogy szinte vért izzadt, mire el tudta sajátítani a meditáció gyakorlatát. A pszichológus saját tapasztalatai alapján teszi fel a kérdést, vajon hogyan segíthet a mindfulness–szemlélet szenvedélybetegségek esetén.

Brewer nemcsak azt meséli el, hogy a meditációval milyen hatékonyan lehetünk képesek leszokni a dohányzásról, hanem meg is mutatja, hogyan veszünk fel bizonyos addikciókat és szokásokat – ennek felismerésével pedig hogyan tudjuk ezt legközelebb tudatosan elkerülni.

 

Johann Hari: Everything you think you know about addiction is wrong

A vietnámi háborúban az amerikai katonák 20 százaléka használt valamilyen tudatmódosító szert. A frontvonalakon elképesztő állapotok uralkodtak, az amerikai kormány pedig nemigen látta a kiutat ebből a helyzetből. Mi lesz, ha ezek a szenvedélybetegséggel küzdő katonák egyszer hazatérnek? Hogyan kezelhető ez az állapot, és kezelhető-e egyáltalán?

Johann Hari előadásában alapjaiban kérdőjelezi meg az általunk ismert és bevett módszereket. Saját környezetében azt tapasztalta, hogy az elvonókúrák csak kordában tartják a problémát, de nem oldják meg. Épp ezért itt most arra kérdez rá, vajon mi okozhatja a függőséget.

Hari részletesen érvel a megismerés mellett, és arra buzdít, hogy próbáljuk megérteni a szenvedélybetegeket. Így ugyanis feltérképezzük a körülményeket, a függőséggel küzdő vélt vagy valós korlátait, és azt is, milyen kétségbeesetten törekszik az ember arra, hogy boldog legyen, még akkor is, ha súlyos árat kell fizetnie érte.

Előadásában alig 15 percben bizonyítja be, hogy ideális körülmények között az ember nem válhat függővé. Hogy hogyan? Előzetesként legyen elég annyi, hogy a frontról hazatért amerikai katonák 95 százalékának szinte segítség nélkül sikerült leszoknia a drogokról – megszabadulva a háború borzalmaitól.

 

Michael Botticelli: Addiction is a disease, we should treat it like one

Michael Botticelli környezetének „köszönhetően” már egészen fiatalon kénytelen volt megismerni, hogyan tesz tönkre életeket a szenvedélybetegség. Az önmaga kétségbeesett keresésében és a hosszú ideig tartó tagadásban az alkoholba menekült. A világtól való elidegenedést az ivás enyhítette számára.

Múltja ellenére jelenleg a Boston Medical Center Addiktológiai osztályát irányítja, korábban pedig az amerikai Nemzeti Drogellenőrzési Hivatal vezetője volt.

Amerikában kilenc szenvedélybetegből csupán egy kap teljes körű ellátást és gyógyulási lehetőséget, pedig segítség nélkül szinte lehetetlen a tartós leszokás. Botticelli véleménye szerint e lesújtó adat egyik kiemelkedő oka, hogy szenvedélybetegnek lenni olyan stigma, amelyet örökre beleégetnek a bőrünkbe. A társadalom jó része még a mai napig is csak odáig jut el, hogy szenvedélybeteg vagy, hogy miért az már nem fontos. Ilyen körülmények között pedig nem mersz segítséget kérni. Az előadás arra keresi a választ, miért taszítjuk el, és miért bélyegezzük meg azt, aki ilyen betegséggel küzd.

 

Máté Gábor The Power of Addiction and the Addiction of Power

„Sokkal jobban félek az élettől, mint a haláltól.” Máté Gábor magyar születésű kanadai orvos számtalanszor hallotta ezt a mondatot függőségben szenvedő pácienseitől. Hosszú éveket töltött szenvedélybetegek társaságában, míg végül arra a következtetésre jutott, hogy ha meg akarod érteni ezt az állapotot, akkor nem azt kell vizsgálnod, hogy hogyan árthat ez az embereknek, hanem azt, miért érzik úgy, hogy segít rajtuk. Előadásában egyszerű kérdést fogalmaz meg kiindulópontként: miért félhet valaki az élettől?

Az addikció tárgya egy kilátástalannak tűnő helyzetben teremti meg azt az illúziót a szenvedélybeteg számára, hogy így irányíthatja végre az életét. Egészen mélyre kell ásnunk azonban ahhoz, hogy tartós megoldást találjunk a problémára, azt kell ugyanis megértenünk, miért érezheti valaki kényelmetlennek a saját bőrét, vagyis mi okozza azt a fájdalmat, amitől szabadulni akar. Máté Gábor szerint az agy már születésünktől kezdve interakcióba lép a világgal, így a környezet, a minket körülvevő történések mind formálják a tudatunkat. Lényegében bármiféle trauma képes bennünk bárminemű hiányérzetet kelteni saját életünkkel kapcsolatban, ettől függetlenül egyedi esetnek tekinthető minden szenvedélybeteg története. Egy páciense egyszer azt mondta, hogy a drogok azt a soha meg nem tapasztalt érzést adják meg neki, amit egy anyai ölelést nyújt. Máté véleménye szerint a szenvedéllyel lényegében azt a valamit pótolnánk, amitől még nem teljes az életünk, és ha végre rátalálunk arra, ami ezt megadja nekünk, nagyon nehéz lesz eleresztenünk.

Előadásával feldolgozatlan traumákban nyer igazolást azon világhírű elmélete, miszerint tudat és a lélek egészsége nem választható el a test egészségétől.

 

Címlapfotó forrása: istock / francescoch

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!