Így húzhat ki a család a függőségből – vagy taszíthat még mélyebbre

Ha egy családban valakinek drog- vagy alkoholproblémája van, arra óhatatlanul minden családtag reagál valahogy. Az alkalmazkodási kényszer gyakran olyan szerepek felvételéhez vezet, amelyek csak tovább súlyosbítják a problémát, azonban megfelelő hozzáállással a család a függőségből kivezető utat is jelentheti.

2018.10.15 Aeffect

Ahogy arról korábban is írtunk, a család gyakran különböző játszmák színtere lehet, a szenvedélybetegségek jelenléte pedig szinte automatikusan aktiválja ezeket a fix forgatókönyv szerint zajló, ismétlődő konfliktusokat. Míg az áldozat értelemszerűen a Berne-i értelemben vett alkoholista szerepét veszi fel, a többi családtag is szerepet választ magának, amely sok esetben hozzájárul a probléma fenntartásához (ezen szerepekről még bővebben az alábbi dokumentumban olvashat).

 

A „rossz” szerepek

Az egyik leggyakoribb reakció, amikor valamelyik közeli családtagunk szenvedélybeteg, hogy megpróbálunk megmentőként fellépni, vagyis mentesíteni a függő családtagot betegsége káros következményeitől: kifizetjük a lejárt számláit, elmegyünk helyette az okmányirodába, megírjuk az egyetemi beadandóit stb. A megmentő ezzel valójában megkönnyíti a függőnek korábbi életvitele folytatását, és kiiktatja azokat az ösztönzőket, amelyek a magatartás változásához vezethetnének.

Az alkoholistaszerep további természetes kiegészítője az üldöző, aki erőszakkal próbálja „kigyógyítani” a függőt betegségéből. Ez a legritkább esetben vezet eredményre, hiszen vagy makacs ellenállást, vagy a szégyen és a kisebbrendűség érzését hívja elő a szenvedélybetegben, ami a korábbi függőségébe való menekülésre késztetheti. Ugyanilyen elbátortalanító hatású lehet egy „hős” jelenléte a családban, aki kiugróan magas teljesítményével igyekszik demonstrálni, hogy „így is lehet”.

A „rossz” szerepek másik nagy csoportja a függő betegségében való osztozásra, vagy annak túlszárnyalására épül, tehát az áldozatéhoz hasonlóan káros állapotokat idéz elő. Az első esetben a családtag a támogató barát szerepét veszi fel, aki együtt iszik/drogozik az áldozattal, hogy „kontrollálni” tudja, ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy maga is belecsúszik a szenvedélybetegségbe, vagy éppen már meglévő függőségét próbálja azzal palástolni, hogy a még inkább rászoruló áldozatnak segít. Hasonlóan káros az általában gyerekek által felvett „lázadó”-szerep, amelyben a gyermek iskolai problémák generálásával, bűnözéssel vagy drogozással próbálja elterelni a figyelmet a családban sok konfliktus forrását jelentő „eredeti” áldozatról.

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a hagyományos szerepek nem vezethetnek el a szenvedélybeteg gyógyulásához, még akkor sem, ha a cselekvőket jó szándék vezérli. Az alábbiakban azt tekintjük át, milyen alternatív módjai lehetnek annak, hogy a család valóban segítsen a függőségből való kilábalásban.

 

A „jó” szerepek

A függőségek családon belüli kezelésének nehézségét éppen az adja, hogy míg a „rossz” szerepek rendkívül intuitívek és gyorsan elsajátíthatóak, a „jó” szerepek körülírása és megtanulása is jóval nehezebb. Egy, a témával foglalkozó oldal például „aktív” és „pozitív” hozzáállást szorgalmaz, ennyivel azonban aligha vagyunk kisegítve.

Ennél némivel hasznosabb, ha a kölcsönös függőséget (és az abból való kilábalás nehézkességét) predesztináló szereppárok helyett olyan stratégiákban gondolkodunk, amelyek nem hunynak szemet a szenvedélybeteg problémája felett, de nem is reménykednek azonnali, gyorsan kivitelezhető megoldásokban. Az alábbiakban négy ilyen stratégiát ismertetünk egy szakmai blog javaslatai nyomán.

 

  1. Ne várd azt, hogy minden egy csapásra rendben lesz!

Habár annak felismerése, hogy a probléma megoldásához külső segítségre van szükség, elengedhetetlen a gyógyulás folyamatában, a terápiától sem csodát, sem gyors eredményt nem érdemes várni. A szenvedélybetegség hátterében gyakran olyan traumák állnak, amelyek feldolgozása hosszabb időt vehet igénybe, illetve olyan kísérőtünetek is kialakulhatnak, amelyek nem múlnak el azonnal a függőség felszámolásával. Fontos, hogy a családtagok konstruktívan és türelmesen álljanak hozzá a terápiához, mivel a túlzott elvárásokból fakadó kudarcélmények könnyen visszaeséshez vezethetnek.

 

  1. Légy rugalmas, és szükség esetén változtass te is az életviteleden!

A felépülőben lévő beteg számára nagyon erős motivációt jelenthet, ha érzi a környezete elkötelezettségét a gyógyulási folyamat támogatása iránt. Míg nyilván senki nem gondolja azt, hogy esti egy pohár vörösbor függőségbe taszíthat bárkit (habár a közelmúltban kimutatták, hogy hosszú távon akár már napi egy ital elfogyasztása is egészségkárosító lehet), a frissen helyreállt egykori szenvedélybeteg környezetéből jobb, ha mellőzünk minden olyan ingert, ami visszaesésre csábíthatja. Ezzel ugyanakkor a család a szolidaritását is éreztetheti a beteg felé, ami szintén fontos ösztönző.

 

  1. Évek óta egy szenvedélybeteggel élsz? Neked is segítségre lehet szükséged

Nehéz úgy egészséges és támogató környezetet teremteni valaki másnak, ha az ember saját magával sincs rendben. Márpedig, ha valaki évek óta rendszeres elszenvedője, vagy akárcsak szemtanúja a szenvedélybetegségből eredő konfliktusoknak, akkor nagy valószínűséggel maga is szerzett olyan traumákat, amelyek feldolgozásra várnak. Enyhébb esetekben az olyan általános stresszoldó-rekreációs tevékenységek is megfelelhetnek a stressz enyhítésére, mint a sport vagy a kórusban éneklés, de amennyiben a családtagok rossz pszichés állapota veszélyezteti az áldozat felépülését, mindenképp érdemes külső segítséget igénybe venni.

 

  1. Igyekezz kiiktatni azokat a stresszfaktorokat, amik előidézték a betegséget!

A párod egy stresszes munka miatt kezdett el inni, és azt tervezi, hogy visszamegy a korábbi munkahelyére? A család pénzügyi problémái elől menekült az alkoholba, és éppen egy újabb hitel felvételére készül, hogy kicsinosítsátok a házat? Egy felépülőben lévő szenvedélybeteg esetében mindenképpen kerülendő, hogy újra szembesüljön azokkal a stresszhatásokkal, amelyek a függőséget okozó szer használatához vezettek, így minden ilyen külső hatástól óvni kell. Utóbbi tanács a tágabb értelemben vett stresszhatások kerülésére is vonatkozik: egy felépülőben lévő ember fokozottan sérülékeny, ezért fontos, hogy megtalálja a módját a feszültség levezetésének, legyen az sport, meditáció vagy bármilyen más kedvtelés. A családnak segítenie kell abban, hogy a gyógyulófélben lévő beteg visszataláljon korábbi stresszoldó szokásaihoz, illetve újakat alakítson ki helyettük.

 

Címlapfotó forrása: istock / 1001nights

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!