Védőfaktorok, amelyek segítenek megelőzni a gyermeked függőségét

Folyamatosan jelennek meg cikkek a fiatalok drogfogyasztási szokásairól, a függőség kialakulásáról, annak megelőzésről. Vajon lehet erről eleget beszélni? Hiszen mindebben mi, szülők is masszívan benne vagyunk. Prof. dr. Pikó Bettina magatartáskutatót kérdeztük szülőkről, gyerekekről, drogokról és arról, mikor kell szülőként a gyerekért aggódni.

2018.12.13 Bakóczy Szilvia

Friss kutatások szerint a 9. és 10. évfolyam diákjainak 27 százaléka fogyasztott már drogot. Meglepi ez önt?

Pikó Bettina: Nem igazán. Ezek az adatok jó néhány éve változatlanok. Ráadásul nagyon fontos különbséget tenni azok között a fiatalok között, akik kipróbálják a szert, és azok között, akik rendszeres fogyasztók. Utóbbiak aránya körülbelül öt százalék.

Prof. dr. Pikó Bettina

orvos, szociológus, egyetemi tanár, az MTA doktora. A Szegedi Tudományegyetem Magatartáskutató Intézetének kutatója.
Számos magyar és angol nyelvű könyv szerzője, szerkesztője, köztük az Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban (2005), valamint a Védőfaktorok nyomában (2010) című könyveké.

Annak idején a cigihez és a borhoz volt nagyon könnyű hozzájutni, most a drogok lettek elérhetők mindenki számára, így a gyerekek számára is. De azért bizonyára nem ugyanaz a kettő.

Manapság sajnos a marihuánás cigi tartozik ugyanúgy a társasági élethez, bulikhoz, mint régebben a cigaretta vagy az alkohol. Az, hogy egy gyerek vagy fiatal kipróbálja ezt a drogot, az esetek többségében nem tudatos döntés, hanem ennek a kornak a sajátossága. A kíváncsiság és a társaságnak való megfelelés vezérli. Ettől még nem kell megijednünk, hiszen a kipróbálók többségéből még nem lesz függő. Természetesen az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem kerülne sor a kipróbálásra sem.

Visszatérve a rendszeres szerhasználókra, kik a legveszélyeztetettebbek?

A függőség kialakulását számos tényező befolyásolja. Az egyik a genetika, a függőségre való hajlam, ezen kívül vannak egyéni pszichológiai tényezők, mint például az önbizalom, hogy rögtön két nagyon különböző dolgot mondjak. Valakinek a szervezetében alultermelődnek a jutalmazó központban lévő neurotranszmitterek. Neki több élményre van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát. Ő könnyebben lesz függő is. De sokszor egész egyszerűen az unalom sodorja a gyerekeket a drogok irányába. Nagyon érdekesnek tartom, hogy a kutatások szerint egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy melyik társadalmi osztályról beszélünk. Ráadásul bizonyos függőségek egyre korábbi életkorban jelentkeznek. Egyfajta kortünetről van tehát szó.

Mik azok az egyéni szinten lévő védőfaktorok, amik a leginkább segítenek megelőzni, illetve legyőzni a szerhasználatot?

Sokféle védőfaktor van, ezek közé sorolunk minden olyan pozitív hatást, ami a testi-lelki egyensúlyt elősegíti. Egy részük egyéni-, közösségi-, illetve társadalmi szinteken létezik, természetesen vannak egyéb, pszichológiai és élettani védőfaktorok is. Hogy konkrét példát is mondjak, kutatócsoportom vizsgálatai alapján a sport, és általában a közösség támogatása kiemelt helyen szerepel, mert mindkettőnek vannak élettani és pszichológiai pozitív hatásai is. Fontos védőfaktort jelent a spiritualitás, illetve a vallás is, de akár a zeneterápia is, utóbbi például megelőzésként. Társadalmi szinten az lenne a legfontosabb, ha csökkentenénk a frusztrációt okozó helyzeteket, a szerepkonfliktusokat. A stressz ugyan a modern társadalom velejárója, de nagyon oda kell figyelnünk rá, mivel napjaink egyik kiemelt rizikófaktora.

Említette a sportot, hogyan függ össze a sport a szerhasználattal?

A sport összetett védőfaktor, sokféle élettani hatással. Befolyásolja például az inzulinanyagcserét, a véralvadást, de a kiegyensúlyozott lelki életet is elősegíti, fokozza azt endorfintermelést, oldja a szorongást, a depressziót. Ez fontos lehet mind a megelőzésben is, mind a terápiákban.

„A család, illetve a vallásosság két ellentmondásokkal teli védőfaktor” – írja Védőfaktorok nyomában című könyvének előszavában. Miért azok?

A család az egyik legfontosabb védőfaktor lehet, természetesen amennyiben jól működik. Ugyanakkor gyakori konfliktusforrás is. A modern fogyasztói társadalom nem kedvez a családoknak. Ideális esetben továbbra is több generáció élne együtt, erre viszont – részben gazdasági, részben kulturális okok miatt – kevés lehetőség van. Manapság nehezen értik meg egymást az emberek, nehéz az alkalmazkodás, sokféle értékrend keveredik, akár egy családon belül is. A vallásnak is megvannak a maga veszélyei, például a vallásos bűntudat, a vallásfüggőség vagy a fanatikus gondolkodás. Szerencsére ez ritka, a kutatásainkban a vallásos fiatalok kevésbé hajlamosak káros rizikómagatartásra.
 
Míg a laikusok szerint vannak, a függőséggel foglalkozó szakemberek szerint nincsenek úgynevezett könnyű drogok. Utóbbi véleményt ön is osztja?

Igen, és nagyon mérges vagyok, amikor valaki mégis különbséget tesz a kettő között. Mi alapján? A kívülről bevitt drogok közül egyik sem jó. A fűnek is vannak hosszú távon káros hatásai, kedvezőtlenül befolyásolja például a memóriafolyamatokat. Hosszú távon pedig akár pszichózisra is hajlamosít. A könnyű drogok kategória létezését egyedül Hollandiával összefüggésben tudom elfogadni, ahol nyilván a jogi szabályozás miatt is használják ezt a fogalmat.

A szervezetünk is képes „drogokat” termelni.

Pontosan. A sport, a szex, de akár a zene is vagy a hobbink mind a jutalmazó rendszerünkre hatnak.

Ezek közül szinte bármelyiktől függővé válhatunk, nem?

Igen, ez így van. Ráadásul ez pontosan ugyanolyan függés, mint a szervezetünkbe bevitt drogok okozta addikció. Annak ellenére, hogy a fizikai egészségünknek nem ártunk vele, észre kell vennünk, hogy valami helyett esünk túlzásba az adott tevékenységgel.

Térjünk vissza a fiatalokra. Mit rontanak el ön szerint a legtöbben a mai szülők?

Legfőképpen azt, hogy az okos eszközökkel már egész kicsi korukban hozzászoktatják a gyerekeket az intenzív ingerekhez. Ezek a későbbi függőségek előszobái. Természetesen most nemcsak a kémiai drogokra gondolok, hanem a viselkedési függőségekre is, például az internettől való függésre, illetve a testedzés okozta addikcióra. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az internetes guruk vajon miért nem adnak a gyerekeik kezébe okoseszközöket? Én nem egyszer láttam már kilenc–tíz hónapos, épphogy még ülni tudó gyereket, tablettel a kezében például. Ez azt eredményezi, hogy a gyerek ezek nélkül az ingerek nélkül hamarosan unatkozni fog, más játék pedig már nem fogja lekötni a figyelmét, és nem lesz képes csendben maradni. Még később pedig könnyebben kezd el drogozni, vagy más, intenzív ingereket keresni, például extrém sportokat.

Fordítsuk meg akkor a kérdést, mit tehet a szülő, hogy a gyerek később sem kattanjon rá ezekre a modern drogokra, illetve a különböző szerekre?

Mindenekelőtt segíteni kell neki, hogy találjon valamit, amitől jól érzi magát, legyen ez egy hobbi, a sport, vagy bármilyen közös tevékenység a családdal, kortársakkal, függetlenül az okoseszközöktől. Később ugyanilyen fontos, hogy legyenek reális céljai, valami, ami motiválja őt, amiért küzdeni képes. Ha ez nincs, hosszú távon könnyen kiüresedik az élete, amit valamilyen gyorsan és könnyen megszerezhető „kielégüléssel” pótolhat. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy különóráról különórára kell cipelnünk a gyerekünket! Csak legyen valami, amit nagyon élvez, amiben sikerélménye van, és ami iránt kialakul hosszú távon a belső motivációja.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a belső kontroll kialakításának a fontosságát sem. Igyekezzünk önállóvá nevelni a gyerekeinket kicsi koruktól kezdve, és folyamatosan jó példát mutatni a szabadidőnk igényes eltöltésére és a kapcsolataink ápolására. Olvassunk nekik sok-sok mesét. A kreativitás úgy fejlődik a legjobban, ha nem kapnak készen minden ingert, hanem akkor, ha szükségük van belső munkára. Ha ezeket betartjuk, később is könnyebben keresnek majd kreativitást igénylő tevékenységet.

Előfordul, hogy mindezzel már kicsit elkéstek a szülők. Nem egy olyan családot ismerek, ahol a kiskamaszt, nagykamaszt a játékokon kívül más már nem köti le.

Ezekben az esetekben terápiára van szükség, arra viszont azonnal. Míg a netfüggésre sok szakember azt mondja: határeset, hogy be kell-e avatkozni, a játékfüggésnél ez már nem kérdés.

Nehéz ügy?

Nehéz, de nem reménytelen. Ha hozzászokott ugyanis a gyerek, hogy már csak a megemelkedett ingerszint elégíti ki, ha már a saját univerzumában él, onnan nehéz és lassú folyamat visszahozni őt. De vissza lehet. Ez természetesen nem csak a kamaszokat érinti. Magam is ismerek olyan felnőtteket, akik valamilyen fals identitás mögé bújva élik az életüket, egy internetes közegben, játékban.

Ez általában kötődési problémát jelez?

Minden esetben. Nem arról van szó, hogy ne lenne a kötődésre igénye, épp ellenkezőleg. Hatalmas igénye lenne rá, néha túlzottan intenzíven is, csak épp nem tudja ezt az igényét a helyes mederbe terelni, mert nem tanulta-, nem élte meg ezt jól a korábbi kapcsolataiban. A függők gyakran például túlzottan féltékenyek, túlzott kontroll alatt akarják tartani a társukat. Nem véletlen, hogy ilyenkor a terápiák része mindig a csoportos foglalkozás is, ahol úgy kell megfogalmazni a saját igényüket, hogy közben másokra is tekintettel vannak.

Több évtizedes munkája során mi volt az, ami a legjobban megdöbbentette, akár a kutatásokban, akár a sorstörténetekben?

Nagyon érdekesnek találom a munkától való függést. Bizonyos mértékig, azt hiszem, ez mindannyiunkat érint, akik szenvedéllyel űzzük a hivatásunkat. Azokban az esetekben, amikor ez elhúzódik, legtöbbször a maximalizmus áll a háttérben. Szeretnénk tökéletesek lenni, mert azt tanultuk meg, hogy csak akkor érünk valamit. Innen indul szinte minden. Sok emberben természetesen ez nem tudatosul, ilyenkor a családi környezet hívja fel rá a figyelmet. Hasonló furcsaságnak tűnhet a vallásfüggőség is, ami szintén beszippanthatja a fiatalokat, vagy a testedzéstől való függőség, amikor az egyén mindent ennek rendel alá, mert csak így érzi jól magát. Ami a legmegdöbbentőbb számomra, és ezt sok történetben tapasztaltam már, az a tünetváltás. Amikor az alkoholista leszokik ugyan az alkoholról, de kemény dohányos lesz. Vagy a drogos leszokik a drogról, de szexfüggővé válik. Ez rámutat arra, hogy nem az adott szer a probléma, hanem maga a függőség, azt kell tehát kezelni.

Azt mondta, az okoseszközök ezeknek a későbbi függőségeknek az előszobái. Kamaszkorban rengeteg gyerek tölti az ideje nagy részét azzal, hogy a csetes alkalmazásokon keresztül tart kapcsolatot a barátaival. Kell emiatt aggódnunk?

Ezt a folyamatot már nemigen tudjuk visszafordítani. Bizonyos mértékig ez minket, felnőtteket is beszippantott. Magam is ezeken az alkalmazásokon keresztül tartom a kapcsolatot a fiatal kutatókkal, mert hamarabb válaszolnak. Ha írok egy levelet, amire nem kapok választ két napig, türelmetlen leszek. Visszatérve a gyerekekre, azért tartom ezt az egyik legkomolyabb dilemmának, mert ha tiltom, akkor a gyerek könnyen kipörög a társaságából, és ez nem lehet cél. Ugyanakkor az sem normális, ha csak abban él, hogy mikor csipog a telefonja. Meglepő módon a kutatások megnyugtató eredményre jutnak ezzel kapcsolatban. Bár nem mindegyiknek ugyanaz a konklúziója, a kollégáimmal mi többször arra jutottunk, hogy azok, akik sokat „lógnak” a telefonjukon, kevesebb eséllyel válnak később függővé más drogoktól. Valószínűleg leköti őket a kapcsolattartás a barátaikkal, és ezért nem lesz szükségük a szerekre.

Azt mondta, egyre fiatalabb korban jelentkeznek a függés tünetei. Hova fokozható még ez ön szerint?

Bevallom, nem tudom. Egyelőre abba az irányba megyünk, hogy szinte mindent a digitalizáció határoz meg. Mostanában szerintem nem reális, hogy ez változzon. Ez engem egyfelől aggaszt, hiszen még a régi drogokkal sem sikerült megbirkóznunk. Ugyanakkor nem szeretnék túlzottan sötét képet sem festeni a jövőről. Egy biztos, foglalkoznunk kell a kérdéssel, családi és társadalmi szinten is. Enélkül nem fogunk tudni megbirkózni a káros hatásokkal.

Címlapkép: istock / Deagreez

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!