A függőségből felépülőnek mindennap el kell érnie a belső békéjét

A száraz novemberhez kapcsolódó rendezvénysorozat részeként Dávid Ferenc beszélgetett Szabó Győzővel a budapesti Adna Café-ban. A Toxikoma című könyv szerzője egy bátor ember, aki nem stigmaként tekint volt heroinos múltjára. A belső béke azonban még nem érkezett el a Valami Amerika mindig pörgő sztárjához.

2018.12.24 Szabó Előd

Győző élete mostanra elég jól dokumentált előadások, a Toxikoma című könyv és számos interjú révén. Azt mindenképpen segít a példája megérteni, hogy a függőség úgynevezett multikauzális jelenség, azaz számos ok együttes hatásának az eredménye.

Személyiség? Környezeti feltételek? Genetika?

Gyerekkorát utólag tökéletesnek látja Győző. Tökéletes szülők, tökéletesen nevelték. Cukrász apuka. Egy szigorú, de következetes, óvónő anyuka. A mai napig nyírbátori kisfiúnak tartja magát. Amikor az előadás végén a lehetséges gyermekkori traumákról kérdezték a nézők, csak találgatott. A tippekben azonban kétségtelenül felsejlettek a függőség kialakulásával korreláló tényezők. Mint az impulzushiány („viszonylag hamar láttam, hogy számomra ez a kis közösség, Nyírbátor nem elég”). Testi fenyítés („anyukám néha lekevert egy ordenáré nagy pofont”). Hogy gyermekkorában nem volt kivel őszintén beszélgetni, ha valami baja volt („ha már így elemzünk, én most Borival, a lányommal és Misivel beszélgetek… arra, mondjuk, nem emlékszem való igaz, hogy anyukámmal vagy apukámmal beszélgettünk-e arról, hogy hogy vagy fiam”), nagy volt közötte és szülei között az érzelmi távolság (a mai napig magázom a szüleimet… már-már ódivatúnak tűnhet, de ezt a tisztelettudó magázódást még most is tartom). A magára hagyottság érzése („lehet, hogy nem voltam még felkészülve arra, hogy egyedül maradok tizenéves koromban”). Végül pedig valóban, összefügghet a függőség olyan tényezőkkel, mint a kockázatkereső magatartás („ez az adrenalin junkie-skodás most is megvan bennem. Csak, ha azokat vesszük, hogy milyen extrémsportokat űztem: siklóernyőztem, ejtőernyőztem, motorozom, versenyszerűen rallyztam”). Determinálni azonban egyik sem determinál semmit.

Fordulópont

Mindig érdekesek az okok, és hasonlóan fontosak azok a védőfaktorok is, amelyek támogathatják a drogos önálló harcát, erejét is. A moderátor is megosztotta tapasztalatait, miszerint „a közösség és az egyéni kiteljesedési utak, amelyek az embert igazán védik… az, amikor valaki képes másban megtalálni az örömét, jelentős előnyben van azzal szemben, akinek az életében az anyag azt a hiányt töltötte be, ami gyerekkorától nem volt meg az életében… ez a te esetedben nagyon erős volt… villámgyorsan vissza lehet kerülni egy pergő életbe, ahol emberek vannak, szeretnek, „szevasz, vártunk téged”.

Kétségtelenül erősen megjelenik a fenti két tényező Szabó Győző gyógyulási útjában.

Herendi Gábor, a Valami Amerika rendezője; Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház akkori igazgatója és Csernus Imre döntése révén egy hónappal a Valami Amerika első részének forgatásának kezdete előtt kellett a színésznek bevonulni a „Lipótra”. Ideális pillanat volt. „Elveszíthetett volna mindent: a munkáját, a családját, az egzisztenciáját, akkor tényleg elgondolkodott.”

A Valami Amerikának végül hatalmas sikere lett, és valóban visszarepítette egy olyan filmes és színházi életbe, amiről rajongással nyilatkozik: „én imádom azt, amit csinálok… minden pillanatát a színészetnek a kelléktártól a fodrászig a bútortártól a díszletraktárig a sminktől… minden, minden, minden, egyszerűen imádom, amit csinálok”.

A kitöltetlen űr. Szeretetéhség? A nyugalom keresése?

Dávid Ferenc arra is felhívta a figyelmet, hogy „aki nem csak kipróbál valamit, hanem annak rabjává válik, kitolt valamilyen űrt az életében, ott van valami hiány. És igazából ezzel a hiánnyal kell foglalkozni”.

A mai napig kihívást jelent Szabó Győző számára, hogy hogyan tudja a tudatát lecsendesíteni. Nem titkolja, hogy sajnos most is rossz szokások rabja. Előadás után minden este kitölt magának az egy–két pohár bort. Ezeket szeretné most abbahagyni. Próbálkozott már nyugtató hangtálakkal, most pedig éppen egy ájurvédikus központba indul, ahol egy hetet fog eltölteni alkohol, mobiltelefon nélkül a színházi életből is kiszakadva.

A Toxikoma című könyvet jegyzetekkel látta el Csernus Imre, a kezelést végző orvos. Tűélesen látta azt, hogy hol lehetnek nehézségek majd a felépülő betege életében.

„Bárcsak ilyen egyszerű lenne a sztori: négy hét, és a narkós máris szabad ember lesz. De ez nem igaz. Ha az illető nem éri el nap mint nap a belső békéjét, nem oldja meg a rá váró racionális és érzelmi konfliktusokat, akkor a feszültség és az elégedetlenség fokozódik, és lehet, hogy nem narkóval, hanem, mondjuk, piával fogja levezetni, vagy belekapaszkodik valakibe, mert gyáva kimondani, hogy a függősége a halálig tart. Ez van. A stabilitást nem adják ingyen, és mindig csakis az adott pillanatban érhető el. De meghagyom Győzőt a hitében. Mindenki a saját bőrén tanul.”

Kívánom Győzőnek, hogy valahol találja meg a nyugalmat. És majdan, amikor megszületik újabb kisfia, ezúttal ne a dílerét hívja fel, hanem a gyerekeit, szüleit, hogy megossza velük boldogságát.

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!