Egyre nagyobb szerepet kapnak életünkben a sorozatok, és erre nem árt odafigyelni

Bár a tengerentúlon évek óta foglalkoznak a megváltozott sorozatfogyasztási szokásokkal, hazánkban kevés szakirodalom jelent meg a témában. Az ELTE friss kutatásában annak jártak utána, melyek azok a kockázati tényezők, amelyek jó indikátorai lehetnek a függőség kialakulásának, és milyen viszonyban áll a sorozatokhoz való kötődésünk az életünkre gyakorolt hatásaival.

2019.01.05 Kákonyi Dávid

A 2000-es évek kezdetén elinduló tévéforradalom alapjaiban változtatta meg azt, ahogyan az otthoni fogyasztásra gyártott tévésorozatokra gondolunk. Ma már legalább annyit sorozatozunk, mint filmezünk, ha nem többet; erre pedig rátett egy lapáttal az utóbbi évek találmánya: az on-demand streaming szolgáltatások megjelenése. Általuk a nézőknek sokkal nagyobb szabadságuk van abban, hogy mit, mikor, hol, és hogyan nézzenek. Már nem kell egy teljes hetet várni egy újabb epizódra, hanem akár egy ültő helyükben is megnézhetjük a teljes évadot, ráadásul helyhez sem kötött a cselekvés, hiszen bármilyen okoseszközön elérhetünk hatalmas adatbázisokat. A sorozatok hatalmas mennyiségi és minőségi ugrása a vérbeli rajongók megjelenését is eredményezte, akik napi több órát is képesek eltölteni kedvenceikkel.

A jelenlegi eredmények – a kutatásban résztvevők által majdnem 2,5 óra/nap eltöltött idő – alátámasztották, hogy sokunk életében fontos szerepet játszanak a szériák, ezért fontos kutatni, milyen is valójában ez a szerep. Mivel egyéb képernyőhöz köthető tevékenységek (közösségi média, online játék) már korábban bizonyított módon képesek problémás viselkedést előidézni bennünk, érdemes szűrni, kik azok az egyének, akire valós kockázatot jelenthet a problémás sorozatnézés, ezáltal pedig olyan negatív következmények, mint a depresszió, alvásproblémák, satöbbi.

A kutatásban azt vizsgálták, hogyan különböztethetjük meg azokat a sorozatnézőket, akik bár bele vannak merülve a szériák világába, még sincs negatív hatással az életükre, azoktól, akik negatív hatásokat figyelhetnek meg életmódjukban. Fel lehet-e ismerni a kockázati tényezőket, amelyekkel problémás felhasználókká válhatnak a sorozatokat kedvelők. A kutatók a mérés első szakaszában kisebb csoportok segítségével a kötődés öt tényezőjét azonosították, melyek közül hármat problémamentesnek, kettőt pedig problémásnak neveztek meg.

A problémamentes tényezők:

  • önfejlesztés:   főleg az idegen nyelvek elsajátítását foglalja magában, de ide tartozik az a tudás is, amely a sorozatok történetéből válik hasznunkra (például történelmi- vagy kulturális információk)
  • társasági interakció: a sorozatokról való beszélgetés – munkahelyen, családban és barátok között –, is jelezheti a kötődés mértékét
  • személyazonosítás/identifikáció: a néző azonosulni tud a látott szituációkkal, a karakterek életével, ezáltal reflektálni tud saját életére

A problémás tényezők:

  • ragaszkodás: a sorozathoz fűzött érzelmi kötődést foglalja magában, amikor a széria végeztével üresség támad a nézőben, nehéz lecsatlakoznia a sorozatról, és a koncentrációt egyéb feladatokra terelnie
  • túlhasználat: mértéktelen sorozatozás, amikor egyéb elfoglaltságaink kárára végezzük a cselekvést

Ezután körülbelül ezerötszáz 18 és 74 kor között lévő személyt kérdeztek meg (72 százalékuk nő; 27 százalékuk budapesti, 37 százalékuk városban él; felük érettségivel, negyven százalékuk pedig felsőoktatási oklevéllel rendelkezett) szokásaikról, és a tényezők jelenlétét vetették össze azzal, hogy mennyire harmonikusan illeszkedik mindennapjaikba a sorozatnézés tevékenysége.

Az eredmények alapján három csoportra osztották a személyeket: gyengén-, közepesen-, illetve erősen bevonódó személyekre. Az első kettő csoportban ugyanazokat a mintákat láthattuk: az egyének különböző faktorai hasonló módon viszonyultak egymáshoz, csak eltérő kötődési szinten. Legtöbbjük az önfejlesztés miatt kötődik a sorozatokhoz, ezután körülbelül holtversenyben következik a túlhasználat, és a közösségi interakció.

A harmadik csoportban azonban a problémásabb tényezők, közülük is a ragaszkodás jóval magasabb szintre ugrott. Ugyanitt, a lelkiismeretes viselkedésre utaló tulajdonságok csökkentek, míg a neurotikusok felerősödtek az egyénekben. Ennek oka lehet, hogy a lelkiismeretes egyének hajlandóbbak a fontos feladatokra és kötelességeikre is időt szakítani, mintsem online szórakozásra fordítani azt.

További eredmények még:

  • Az eredmények igazolták az előzőleg támasztott feltevéseket, azaz a három problémamentes faktor azoknál a személyeknél jelent meg, akiknek egyéb válaszaik alapján harmonikus sorozatnézési szokásokkal rendelkeznek, míg a két problémás faktor inkább azoknál, akiknek életükre valóban káros hatással van – a köznyelvben is használt – függőségük.
  • Érdekes módon a ragaszkodás magasan korrelált a harmonikus viselkedéssel is. Ennek oka lehet, hogy az egyén és a sorozat szövődő érzelmi kötelék fontos szerepet játszik az egyén életében. Ilyen szemszögből a kötelék a sorozathoz fűzött szenvedélyt foglalja magába, függetlenül annak harmonikus vagy rögeszme jellegű mivoltától.
  • A sorozatokkal töltött idő bár korrelál a kötődéssel, egyáltalán nem pontos, és kielégítő indikátora a problémás sorozatnézési szokásoknak. Tehát nem szabad túlbecsülni az adott foglalkozással töltött idő szerepét, a klinikai függőség megállapításánál.
  • A sorozatokkal töltött idő leginkább a túlhasználattal együtt jelenik meg, és sokkal jobb indikátora a függőségnek, mint a korábban említett érzelmi kötelék. Az is kiderült: az, hogy mennyi sorozatot nézünk, a legkevésbé van összefüggésben azzal, hogy mennyit beszélünk róla ismerőseinkkel.

Forrás

Címlapképistock / fialdendron

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!