5+1 legnagyobb tabutéma a családokban

A gyerekek folyton kérdeznek. Eleinte. Gyakran olyasmit is, amitől kínosan érezzük magunkat, nem tudjuk a választ vagy egyszerűen csak kényelmetlen róla beszélni. Azonban a tabuként kezelt témák kivétel nélkül az élet fontos részeit érintik, ezek ismerete nélkül a kisgyerek csak bajosan tud tájékozódni a világban.

2016.12.13 Fertetics Mandy

Nulladik számú tabu: a saját testünk

 A kisgyerek nagy izgalommal fut neki a saját testének felfedezésének. Vizsgálja, hogy saját testét szüleihez képest, elles pillanatokat, amikor azok saját testükkel vagy éppen egymáséval foglalkoznak, akár egy ölelés vagy tisztálkodás tartozzon ide. Az egészséges fejlődéshez hozzá tartozik, hogy „jól legyen” a testével. A folyamatos tiltások, miszerint ne meztelenkedjen, ne nyúljon ide vagy oda, sajnos csak korlátokat okoz benne. Ráadásul miközben a családban a kendőzetlen test tabu, addig a TV-ben, magazinokban, fesztiválokon ez a mindennapok része. Persze minden családban máshol vannak az intimitás határai, ami rendben is van. Minél inkább rendben vagyunk saját testünkkel, annál nagyobb esélye lesz erre a gyereknek is. Ha pedig végképp kétségbe vagyunk esve, használjunk gyerekkönyveket, amik képek és szöveg segítségével mutatja be a testet a gyerekek nyelvén. Folytatódik ez később is, amikor az első mentstruáció vagy magömlés jön, az első szőrzet, a különböző ütemben és eltérően fejlődő női mellek stb. ne hagyjuk magára gyermekünket ebben, felesleges szorongáshoz vezethet. S bár könnyű azt mondani, hogy majd biológia órán megtanulja – de biztos, hogy a biológia tanár beszélgessen a gyerekünkkel a nemi szervéről?

Elsőszámú tabutéma: a szex

Azt hinnénk, hogy a XXI. században mindenki laza és simán beszél a szexről, de ez sajnos nincs így: éppen a mai kamaszok szülei még azt a korosztályt képviselik, akiknek ez a téma kínos, ezért nem beszélnek róla. A gyerekek, ha kérdeznek is, érzik a szülő zavarát, feszültségét a válaszadás során, ezért inkább nem erőltetik. Helyette összeolvasnak mindenfélét, majd felvilágosítják egymást vagy éppen az internet és a pornó lesz a szexuális élet tankönyve. Ebből lesznek az olyan téveszmék, hogy az első szexnél, vagy telihold idején (nem vicc, láttunk ilyent fórumokon), nem lehet terhes az ember. Így fordulhat elő, hogy anyuka hasi puffadással viszi kórházba kislányát, mire az orvos közli, hogy itt bizony szülés következik. Miután a saját testünk is tabu, természetesen arról is nehezen beszélünk, hogy hogyan is születik a kisbaba, vajon hány éves korig tartható a gólya story? Régen virágnyelven, a nóták és népdalok révén jutott el a szex a gyerekekhez és valami természetes módon raktározódtak el bennük az alapok. Ma pedig már nem csak a filmek, de a reklámok, és a teljes szórakoztatóipar tele van szexuális utalásokkal. Miközben az egyik legelemibb ösztönünk és vágyunk tárgyáról van szó, máig nem alakult ki egy könnyen használható nyelv szülő és gyerek között, erről, az amúgy csodálatos és izgalmas témáról.

Második tabu: függőségek

Tabutéma a drog, az alkohol a cigaretta, a szerencsejátékok, és egyéb, függőséget okozó dolgok. A legtöbb gyerek erről annyit tud, hogy nem szabad, és a szülők ezzel lezártnak is tekintik a témát. Csakhogy a kamaszok lázadnak: ha valamire azt mondják, nem szabad, emellé pedig szinte nulla információt kapnak, érdekelni fogja őket, és ki akarják majd próbálni. A struccpolitika tehát rossz taktika: attól még, hogy nem beszélünk róluk, nem fognak eltűnni, és veszélyesek lehetnek a gyerekeinkre. Ráadásul a nem beszélés nem jelenti, hogy nem is találkozik a témával a gyerek – sőt bizonyosak lehetünk benne, találkozik. Legtöbbször otthon, a család és rokonság hálójában, mégha nem is tudatosul ez bennünk. Például a fejfájás gyógyszer, altató és nyugtató formájában. De ha itt netán kimaradna valami, a kortársak tuti behozzák.

Harmadik tabu: a halál

A halál a mi kultúránkban sokszor a felnőtteket is félelemmel, megfogalmazhatatlan érzésekkel tölti el. A halál valami olyan, amitől félünk, nehezen gondolunk rá és önmagunkat, s ezáltal természetes, hogy gyermekünket is, védeni próbáljuk tőle.

Pedig már a kicsi gyereknek is szüksége van arra, hogy elbúcsúzhasson a számára a kedves személytől, főleg, ha annak hiánya esetleg nap mint nap megjelenhet nála. A felnőttek próbálják leplezni fájdalmukat, heves érzelmeiket, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyerek ne élné át ugyanazt, ne érezné ugyanazt.

Pedig a halál, az élet természetes része, s eltérő kultúrákban előfordul, hogy egyáltalán nem a szomorúság kapcsolódik hozzá. Próbáljuk meg ezt tényt, hogy az élet velejárója, magunkban elfogadni, és akkor meg tudjuk osztani gondolatainkat gyerekeinkkel is. A legjobb módszer, ha valami búcsúzás rituálét tud a család bevezetni és ezáltal megemlékezni, elfogadni az elmúlást és elbúcsúzni. Legyen az egy elveszett rokon fényképeinek nézegetése és a közös emlékek felelevenítése, az érzelmek közös megélése, vagy egy háziállat elpusztulása során egy gyászszertartás megtartása – bármi működhet, amit hitelesen tudunk elvégezni gyerekünkkel.

A szülő természetesen saját meggyőződéséből tud meríteni, ha vallásos, abból, ha a természettudományokból, akkor abból. Ugyanakkor fontos, hogy a gyermeke meggyőződését is figyelembe vegye és ennek megfelelően tudjon, merjen beszélgetni vele, nyitottan, őszintén.

Negyedik tabu: a pénz

Sok szülő panaszkodik arra, hogy kamasz gyerekük nem tudja beosztani a pénzét. Ha valamilyen alkalomra kap, nem teszi félre, nem gyűjti, azonnal elkölti, aztán ha valamire kellene, ismét csak kér. Ezzel párhuzamosan a legtöbb családban a pénz tabu, olyannyira, hogy a gyerekek azt sem tudják, mennyit keresnek a szüleik, és mennyi, milyen kiadásaik vannak egy hónapban. Egyszerűen semmilyen szinten nincsenek belevonva a pénzügyekbe, és sok szülő ki is mondja, hogy a gyereknek szerinte ehhez semmi köze. De akkor miért is csodálkozunk azon, hogy nem tud bánni a pénzzel? Ki tanította volna meg rá?

Sok problémát meg lehetne előzni azzal, ha a családi beszélgetések nem csak arról szólnának, hogy mi volt a suliban (bár nyilván ez is fontos), vagy hogy mi legyen az ebéd, hanem fontos dolgokról is. A szülők szerepe ebben hatalmas, mégis sokan elutasítóak a fenti témákban, mert nekik kellemetlen. A lehetséges következményeket figyelembe véve azonban ezen felül kellene tudni emelkedni, és beszélni kellene arról, ami igazán fontos.

Ötödik tabu: a másság

Bár nap mint nap próbáljuk gyermekünkben erősíteni, hogy egyedi, magának való, nincs is még egy olyan kincs mint ő, a másság mégis idegen téma. Amikor kikerüljük a sötétebb bőrűt és nem ülünk le mellé, amikor nem állunk szóba a fehér bottal közlekedő férfival, amikor elfordítjuk a fejünket egymás kezét fogó férfiak láttán vagy arról beszélünk, hogy a nagypapa biciklijét biztosan cigányok lopták el – akkor pont a másság elfogadásáról beszélünk gyermekünknek, csak nem a szavakon keresztül. Amíg magunk nem jutunk dűlőre a másság elfogadásával kapcsolatban, addig beszélni is nehéz róla. Pedig a gyermek sokkal elfogadóbb, természeténél fogva egyáltalán nem jelent neki problémát a másság, az már csak a szocializáció révén születik a fejében.

S persze még folytatható a lista: betegségek, bántalmazás, háborús emlékek stb.

Mert tisztességes család ezekről nem beszél

Reméljük, egyre inkább fog. Mert a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges, sőt, a felnőtt egészséges életéhez is. Legyegyszerűbb elfogadni azt a tényt, hogy attól, hogy valamiről nem beszélünk, még jelen van. Sokkal inkább tudjuk hát befolyásolni, ha beszélünk róla. Ha nehéz megtalálni a szavakat hozzá, használjunk dalokat, meséket, könyveket, másokat, akiknek könnyebb és tanuljuk együtt gyermekünkkel a közös nyelvet és életünk legfontosabb témáit.

Néhány könyv, ami segíthet a kényes témákat könnyebben megragadni gyermekünkkel, gyermekünknek:

  • Tóth Krisztina: Anyát megoperálták – a betegségről, rákról
  • Elekes Dóra: A muter meg dzsinnek – az alkoholizusról
  • Pocskovszky Zsolt, Rigler Ilona: Hogyna élheted túl a szüleid válását? – a válásról
  • Buzás Aliz: Minden egy kérdéssel kezdődik – 10-11 éves kislányoknak felvilágosítás a testről, szexről

Címlapfotó forrása: Pexels