Kezdhetjük akár mi is a beszélgetést, hogyha történt velünk valami érdekes aznap. Sőt nem is kell az iskoláról kérdezni a gyerekünket. Ha tudjuk, hogy valamilyen témában jobban otthon van, akkor kezdjük azzal. Tegyünk fel magunknak a kérdést, mi az, ami érdekel a gyerekünk napjából? Vagy mi is csak a szokásos szülői köröket futjuk, mert ez így szokás? Meg kell kérdezni a gyerekünket…
Adjuk meg a figyelmet gyerekünknek, halljuk meg azt, amit ő szeretne mondani.
Adjuk meg a módját! Üljünk le, mondjuk. igyunk egy teát vagy szusszanjunk egyet a kanapén. Az mindenkinek jót fog tenni, hogyha kiszáll a mindennapi mókuskerékből, és picit csak egymásra figyel a család.
Egyáltalán nem kell az iskoláról beszélni. Ha tudjuk, hogy a gyerekünknek könnyebb valami másról társalogni, akkor kérdezzük arról. Tegyünk fel konkrét, nyílt kérdéseket, amire nem csupán egy „igen” vagy „nem” a válasz.
Nem kell megijednünk, ha elsőre nem sikerül. Gyakoroljuk, elég fura lehet most ez a szituáció mindenki számára. Viszont, hogyha minden kötöttség nélkül beszélgetünk, akkor egyre többet fogunk megtudni a gyermekünk életéről, és a kérdéseket is könnyebben föltehetjük majd.
