Beszélgetni a hallgatásról

„Megint elfelejtettem valamit, nem vagyok elég jó szülő, nem ért meg a partnerem, semmire nincs időm, főleg magamra nem, szörnyű anya/apa vagyok.” Szülőként sok hasonló gondolat jár a fejünkben, amiktől be- vagy túlpörgünk, az egyre nagyobb nyomás pedig beárnyékolja a kapcsolatainkat. Mert nincs egy biztonságos hely, ahol beszélhetnénk minderről. Hát, akkor teremtsük meg ezt magunknak! A titkos módszer neve: listening partnership, azaz hallgatói partnerség.

2018.06.08 Szabó Előd

Amikor gyermekünk születik, elhatározzuk, hogy mi leszünk a világ legjobb szülőpárja, mindig csak kedvesen, bársonyos hangon szólunk a kisdedhez, örök türelemmel hallgatjuk minden apró gondját-baját, később bölcs megértéssel terelgetjük kamaszkori lázadásainak mezején. Ugyanígy, partnerünkkel majd vállvetve, egymást szülőségében megtámogatva, kölcsönös egyetértésben tervezzük a jövőt. Hamar kiderül azonban, hogy mindez csak a filmekben létezik, a valóság mindennél durvább.

 

Csattanunk és nem beszélünk

A gyerekhez nem akkor és nem úgy van türelmünk, ahogy ő megkívánja. A bársonyos hang helyét az egyre szigorúbb hangnem veszi át, hiszen vannak helyzetek, amikor nem használ más. A baj ott kezdődik, hogy az ebből fakadó feszültség folyamatossá válik, mert úgy érezzük, elbukunk azzal, ha emelt hangon tudunk csak a gyerekünkre hatni, viszont ezt szégyelljük, nem beszélünk róla, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy türelmetlen, kapkodó ember lett belőlünk, aki már a párjával is csak ordítva képes kommunikálni. Az ilyen jellegű gondjainkról nemigen beszélünk, vagy legfeljebb telefonon röviden összefoglaljuk a barátnőnknek, aki rávágja, ő mit és hogy tenne a helyünkben (miközben a beszélgetést negyvennégyszer szakítja meg a gyerek mindkét félnél).

Szükségünk van egy olyan térre, ahol időt szánunk magunkra, ahol biztonságban és félelmek nélkül beszélhetünk a problémáinkról – anélkül, hogy kioktatnának minket. Ebben lesz támaszunk a Listening partnership, amely kifejezetten hatékony segítséget nyújthat a szülőknek (és bárki másnak). A módszer arra épít, hogy beszéld ki magadból a feszültséget, amely csak első hallásra tűnik végtelenül egyszerű gondolatnak. A Listening Partnership ugyanis egy jól átgondolt, komplex szabályok szerint működő stratégia, egyfajta beszédterápia, amelyhez mindössze két ember és  nyugodt környezet szükséges. Lényege, hogy a résztvevő felek előre meghatározott időpontokban összeülnek, és váltakozó minőségben hallgatják meg egymást. Két szerepkör cserélődik alkalmanként kettejük között, nevezetesen az úgymond „hallgató” és a „meghallgatott” fél.

 

Terelget, de nem okoskodik

A terápia során bizonyos értelemben nélkülöznünk kell a hagyományos beszélgetés egyes normáit. A cél ebben az esetben az, hogy a meghallgatott fél egy biztonságos, feltétlen bizalomra és tiszteletre épülő környezetben, gátlások nélkül beszélhessen életének minden részletéről. Annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, különösen a hallgató félnek szükséges pár dolgot észben tartania:

  • A hallgató fél nem ítél el és nem hibáztat, hiszen ezzel oldja fel beszélgetőtársa gátlásait.
  • Itt a főszereplő a meghallgatott fél, hallgatóként nem szólunk közbe úgy, hogy a beszélgetést a saját szájízünk szerint tereljük.
  • A hallgató nem önjelölt pszichológus, nem elemez. Ha szükséges, terelgeti a beszélőt, de nem irányít, és nem okoskodik.

Fontos, hogy egy ilyen kapcsolatban a hallgató nem azért van jelen, hogy a beszélő fél problémáira megoldást találjon, hanem azért hogy a beszélőt rábírja erre. A módszer szerint ugyanis, ha lehetőségünk van arra, hogy hangosan kimondjunk mindent, ami minket boldoggá tesz, illetve nyomaszt, akkor hamarabb rájöhetünk a feszültség forrására. Így a gátlások idővel feloldódnak, és a tudatalattiból előbukkannak azok a mélyen eltemetett, akár évekkel ezelőtt elszenvedett traumák, amelyek jelenbeli viselkedésünket is nagymértékben meghatározzák – sok esetben úgy, hogy nem is tudunk róla.

 

Még több időt valamire? Minek?

Szülőként persze annak beismerése is épp elég nehéz, hogy egyáltalán szükségünk van ilyen terápiára, mert ezzel úgy érezhetjük, hogy kudarcot vallottunk. E bizonytalansággal azonban mindenképp szembe kell nézni annak érdekében, hogy feloldjuk ezt az ördögi kört, és ne nyomásként éljük meg a gyereknevelést. A Listening Partnership azért lehet ilyen szempontból tökéletes módszer, mert nem is érezzük igazán terápiának, sokkal inkább kölcsönös odafigyelésnek és törődésnek, ahol nem kell úgy éreznünk magunkat, mint az egyetlen ember a szobában, akinek baja van, és ettől már rögtön elbukott.

Ámde szülőként nem képtelenség-e, hogy a munka, gyerekért rohanás, különórák, orvos, bevásárlás, háztartási munka mellett még egy extra programmal kínozzuk magunkat? Ez is egy olyan stresszfaktor, ami újabb és újabb feszültséget kelthet egyébként is túlfeszített életünkben.

Kate Orson nevelési tanácsadó, oktató saját tapasztalati alapján úgy véli: „Egy efféle kapcsolatba belekezdeni úgy tűnhet, hogy ez megint egy olyan dolog, amire időt kell áldoznunk, de valójában egy csomó időt megtakarítunk vele. Amikor megszabadítjuk magunkat minden olyan aggodalmunktól, amely stresszel jár, észre fogjuk venni, hogy az életünk sokkal gördülékenyebbé válik.”

Minél tisztább fejjel gondolkodik ugyanis a szülő, annál könnyebben megy a hétköznapi rutin, ezt a gyerekek is észreveszik, és ők sem lesznek frusztráltak. Ez egy mindkét oldalon bekövetkező pozitív változás, amelyre nemcsak a szülőknek, hanem a gyerekeknek is szüksége van.

 

Önbizalom és gyógyulás

A gyakorlathoz egyébként bárkit választhatunk partnernek, függetlenül attól, hogy valaki kapcsolatban vagy házasságban él. A lényeg az, hogy a beszélgetésen elhangzottak köztünk maradjanak, így külön kell választani a kinti világot ezektől az alkalmaktól. Ez egy egészen másfajta kapcsolat a megszokottaktól, egyetlen célja van, a gyógyulás, így egyáltalán nem ördögtől való, ha nem a párunkat választjuk a terápiához. Számítsunk azonban rá, hogy minden résztvevőben másképp játszódhat le a folyamat, így a gyakorlathoz szükséges jó nagy adag türelem is. Hosszú időre van szükség ahhoz, hogy a meghallgatott fél a bátorítás és biztatás hatására elhiggye magáról: képes az őt ért traumákkal szembenézni, sőt akár le is számolhat velük. Megérti, hogy a gátlásokkal, bizonytalanságokkal és frusztrációval teli időszak nem életünk végéig tartó állapot, amire valamiért rászolgáltunk. Hallgatói oldalról pedig megtanuljuk, milyen is az igazi értő hallgatás, amikor ítélkezés és okoskodás nélkül vagyunk képesek odafigyelni a másikra. Ez pedig a legtöbb, amit partnerünknek, gyermekeinknek vagy barátainknak adhatunk.

 

Címlapfotó forrása: istock / MangoStar_Studio

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!