Szenvedélyek hálójában – önsegítő hozzátartozók vallomásai

„Egy drogos szülei akkor tudnak tisztán gondolkodni, ha az agyuk leszáll a szívük helyére.” „A változás elindításához nekem kell változni és megmenteni csak magamat tudom”- ez az erős felismerés az alapja a hozzátartozói csoport tevékenységének, mely több mint egy éve működik a győri Közösségi Kávézóban. Sikerrel, hiszen akik ide járnak, mindannyian tudtak változtatni, s ha csak magukon, az is óriási eredménynek számít a kilátástalan élethelyzetekben.

2016.12.23 Zoljánszky Alexandra

Néhány szülő jár a hétfői alkalmakra rendszeresen, olyanok, akik megjárták már a poklot is. Egyedül nem találtak kiutat, és már nem lehetett a falak mögött tartani a problémát: mindannyian gyermekük függőségével küzdenek évek óta. Erejükhöz mérten mindent megpróbáltak, elintézték a rendőrségi ügyeiket, ha kellett, fizették az adósságaikat, új állást szereztek, mikor a régi munkaadónak tele lett a hócipője, és persze főztek, mostak a gyermekükre.

A csoportban először azt kellett megérteniük, az eddigi hozzállásukkal nem hogy nem használtak, de még segítették is a függőt, hogy a szenvedélyének élhessen. Az addiktológiában egyre terjed a szemléletváltás, miszerint a szenvedélybetegeket a családtagokkal együtt kell kezelni. A csoportot nyártól Kissné Benkő Anita addiktológiai konzultáns, védőnő vezeti, aki elmagyarázza, csak annak a szenvedélybetegnek fordul meg a fejében, hogy változtatnia kell, akinek a függőségéből eredő fájdalom, feszültség meghaladja azokat a kínokat, amiket a leszokás jelentene. A hozzátartozók itt megtanulják azt a kommunikációt, támogatási módot, aminek a következtében megtapasztalják a függők az életmódjuk negatív következményeit, és döntésre kényszerülnek.

Az egyik anyuka egy éve jár az önsegítő csoportba, mert mindkét gyermeke drogfüggő. Akkor kértek először segítségét a férjével, amikor a tíz éve szerhasználó 29 éves fiú magával rántotta az akkor 17 esztendős öccsét is. A „nagyfiún” – ahogy az anya emlegeti – sokáig nem vették észre, hogy baj van. Egy másik vidéki városba járt középiskolába, így kollégista lett, mint kiderült, rendszeresen szert használó kollégista. Az ottani tanároktól, nevelőktől sem érkezett soha panasz, pedig a szülők napi kapcsolatban álltak az iskolával a vállalkozásuk révén. „Nem hajlandóak az intézményekben tudomást venni a problémáról, pedig egyre több fiatal próbál ki valamilyen szert. De nem csak az iskolákban, a családokban is titkolják, pedig én azt látom, lehetetlen segítség nélkül kimászni egy ilyen helyzetből” - mutat rá az anya, aki még mindig keményen küzd a gyermekei függőségével, igaz, a „kicsi” már fél éve tiszta. Ő „csupán” három hónapig drogozott, de ezalatt teljesen megváltozott: nem járt iskolába, és a saját szülei féltek tőle, annyira agresszívvá tette a patkányméreggel és még ki tudja milyen ártalmas szerekkel átitatott „biofű”, vagyis a herbál. Végigcsinálta a noszlopi Alkohol-Drogsegély Ambulancia Szenvedélybetegek rehabilitációs Otthonában az egyéves terápiát, így most otthon élhet, amíg betartja a szabályokat: nincs drog, dolgoznia kell és befejeznie az iskolát. Éppen a beszélgetésünk előtt telefonált azonban a nagyobbik fiú, hogy elküldték a szatymazi Rehabilitációs Centrumból, mert egy hete nem tudott megoldani egy feladatot, hogy ne akarjon uralkodni a társain. Az világos volt, hogy haza nem mehet, szülei kitartanak amellett, hogy csak akkor térhet vissza a családba, ha bebizonyítja, képes tiszta maradni.

Nála akkor vették észre, hogy nagy a baj, miután a barátnője elhagyta hét év után, s ő nagyon mélyre csúszott. Gyakran teljesen kiütötte magát, akár napokat átaludt. Elküldték otthonról, rendőrt is hívtak rá, de ő újra és újra bemászott a kerítésen. Gyakorlatilag az udvaron élt, másfél hónap után tudatosult benne, hogy milyen mélyre került. „Rengeteget segített a csoport, hogy felismerjem, milyen hibákat követtünk el.  Egy drogos szülei akkor tudnak tisztán gondolkodni, ha az agyuk leszáll a szívük helyére. Nem szabad sajnálni őket, mert azzal nem segítünk. Keménynek kell lenni” - mondja határozottan és elmeséli, jelenleg a nagymamánál van a fiú, de vissza akar menni Szatymazra, egyelőre ugyanis csak egy hétre rakták ki. Mindig is irányító típus volt, szeretett a középpontban lenni, valószínűleg így pótolta azt a szeretetet, amit az édesapjától nem, vagy nem úgy kapott meg ahogy neki szüksége lett volna rá. Mindig megfelelési kényszere volt az apja felé, aki kemény és öntörvényű, nehezen tudja a szeretetét kimutatni. Hiányolta a bíztatást, hogy azt mondja: büszke vagyok rád, ügyes vagy. „Én pedig társfüggő vagyok, kisajátítottam a két gyereket, mindent megadtam nekik. Ezt itt a csoportban sikerült felismerni. A gyerekkoromból hozom ezt a függést, nagyon kemény, szigorú anyukám van, és irányítható ember lettem, de már erre is egyre jobban tudok figyelni. Megfogadtam, hogy ha nekem gyerekeim lesznek, akkor soha nem bánok úgy velük, ahogy velem viselkedett az édesanyám. Sajnos az arany középutat nem sikerült megtalálnom, ez is vezetett a bajhoz” - árulja el, milyen erős felismerésekkel kellett megküzdenie, amióta a hozzátartozói csoportba jár. A férjével már a válás küszöbén álltak, de a csoport abban is segített, hogy ne egymást hibáztassák, hanem törekedjenek a helyzet megoldására. A megfelelési kényszer a kisebbik fiúban is megvolt, ő azonban a tizenegy évvel idősebb bátyjának akart mindig is a legjobb barátja lenni. S körbe is ért a történet: a drog kovácsolta őket össze, de remélhetőleg a sok küzdelem, s a függőségen való felülkerekedés tartja majd meg a jó testvéri kapcsolatot.

A győri csoportot egy édesanya hozta létre a győri Kábítószerügyi Egyeztető Fórum támogatásával, akinek a fia 16 évesen lett drogfüggő. „A szülőknek is el kell jutniuk a mélypontra, nekem ez akkor történt, amikor a zaklatottság miatt egy kereszteződésben százzal hajtottam át a piroson. Akkor döbbentem rá, nem csak magamat, de ártatlan embereket is veszélybe sodorhatok, ha valami nem változik” - emlékszik vissza, amikor eldöntötte, felhívja Csernus Imrét és segítséget kér. Az országszerte ismert pszichiáter ajánlotta neki a budapesti Magadért Alapítványt. Itt tanulta meg, hogyan segíthet a családján. „Mi is azt hittük, akkor vagyunk jó szülők, ha megoldunk helyette mindent. A csoportmunka hatására 18 évesen állítottuk válaszút elé: már nem tudjuk befolyásolni, hogy drogozol-e, viszont ha a kábítószer mellett döntesz, itt nem maradhatsz.” A fiú addig nem vette komolyan a szüleit, ők viszont következetesen – ami egy fontos kulcsszó – kiálltak amellett, ha a drogot választja, mennie kell. A fiatal néhány napot töltött az utcán, majd jelentkezett elvonóra. Több mint egy éve tiszta.

„Aki nincs ebben a helyzetben, nehezen értheti, miként hozhatja meg a szülő ezt a súlyos döntést, hiszen látszatra ez ellenkezik a szívvel, a lélekkel. De mindig a függő dönt, és a családtagok mellette állnak, ha változtatni akar” - hangsúlyozza a csoportot vezető szakember és hozzáteszi, a szülőnek is változtatnia kell, mert ha rehab után ugyanabban a helyzetben találja magát a függő személyiség, akkor az ördögi kör újraindulhat.

A csoportba járó szülők gyermekeiben az is közös, hogy mindannyian rendezett körülmények között nőttek fel, s szüleik arra törekedtek, hogy a gyereküknek jobb legyen, mint nekik, ezért mindent megtettek értük. Egy másik apuka meséli, először neki sem tűntek fel a jelek: a fiuk Budapestre járt főiskolára, ahol egyre többször kellett pótvizsgáznia és zátonyra futott a barátnőjével a kapcsolata. Miután a fiú öccse is elkerült a fővárosba, ő jelezte a szülőknek, hogy a bátyja egyre többször részeg. Az apa hazahozta, segítette, amiben csak lehetett: munkát talált, pénzt adott, ha kellett, mindhiába. Most a feleségével jár az önsegítő csoportba, a 33 éves alkoholista fia pedig megjárt egy elvonót. Sikerről egyelőre nem beszélhetünk, mert az sajnos nem minden esetben garantált ezzel a megváltozott hozzáállással sem. Azt viszont eldöntheti a szülő, ő hogyan akar élni a saját otthonában. Erről beszél egy budapesti édesapa is, aki csak a csoport miatt jár Győrbe minden héten. A lánya sok évig heroinozott, most két éve tiszta, ami annak is köszönhető, hogy édesapja döntés elé állította: szereti őt, de a saját házában sok évi pokol után szeretne úgy élni, ahogy ő akar. A drog nélkül. Ha a heroint választja, mennie kell. A lány ment, de valószínűleg tudta, hogy az ajtót nem zárták be mögötte végleg a szülei. Néhány utcán töltött év után tért vissza és segítséget kért.

A szülők kétségbeesve érkeznek az egyik győri aluljáróban működő kávézóba, sokszor a tehetetlen düh hozza el őket és sokat kell dolgozniuk az elfogadásért: „Ha a családtag drogozni akar, akkor drogozni is fog, én viszont nem pusztulhatok bele abba, ha ő így dönt” - ismerték fel mindannyian a súlyos gondolatot, és arra bátorítják az érintetteket, hogy ne féljenek segítséget kérni. Csatlakozzanak hozzájuk, itt, a kis kávézóban megértő fülekre találnak, senki nem ítélkezik, hiszen mindannyian egy cipőben járnak. „Azzal is tudunk segíteni, hogy elmeséljük, mi hogyan éltük túl, mi tartotta bennünk a lelket az átsírt éjszakákon” - bíztatnak végül a lépésre a tagok és azt is hangsúlyozzák, olyanok is jelentkezhetnek, akiknél csak felmerült, hogy baj történhet, hiszen itt megismerhetik azokat a jeleket, amikre figyelniük kell. Például, ha megváltoznak a hozzátartozó napi rituáléi, kapcsolatai, ha túl sokat alszik, vagy egész nap pörög, érdektelenné, agresszívvá válik addig fontosnak tartott dolgok iránt, nincs étvágya, esetleg az édesség iránti vágyakozása is megnő, illetve külsőleg is változik – a szeme, az arca, a testsúlya –, akkor mindenképp érdemes segítséget kérni.

A hozzátartozói csoport ingyenes, anonim és kötöttségektől mentes. Várják a csatlakozókat, az összejövetelek hétfőnként 18-20 óráig tartanak. Az első részvétel előtt bejelentkezés szükséges. További információ: 06-96/500-555, hozzatartozoicsoport ( kukac ) freemail ( pont ) hu

Címlapfotó forrása: Pixabay

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!