“Egy tíz éve szingli lelkét egy egyéjszakás kaland sosem fogja táplálni”

Hogyan válik egy örömforrás függőséggé? Miért van az, hogy eltűnő kapcsolatainkat az intimitás illúziójával fedjük el? Milyen kiút van akár évtizedek után is, ahol a szexualitás függőség, feszültséglevezetés helyett kibontakozásunk forrásává válhat. Erről beszélgettünk Ádám Alkimenin-nel, a Kőrösi Csoma Sándor Jóga Egyesületben.

2020.03.21 Szabó Előd

A tradícionális tantrában mélyen foglalkoztok a szexualitással. Hogyan tekintetek a szexuális függőségekre?

Ha egy házasságban a pár éjjel-nappal szeretkezik, senki nem mondja, hogy ez rossz, ennek ellenére ez egy függőség. Minden dolog, amit ha nem kapunk meg és ez rossz érzést vált ki belőlünk, az ide vezet. A kapcsolatokban sok konfliktus arra vezethető vissza, hogy a szexualitásukban van egy szokás, egy bejáratott mód, amivel a feszültségeket levezetik, amivel egyfajta intimitást kialakítanak. És hogyha bármi közbe jön, mert mondjuk menstruációja van a nőnek, vagy fáradt a férfi és nem akar szeretkezni, akkor ez komoly konfliktusokat gerjeszthet bennünk. A tantrának az a megközelítése, hogy ez átalakítható.

A függőséget gyakran nem ismerik fel az emberek, illetve, ha látják, akkor is elmismásolják. Például “nekem ez az alkoholmennyiség még elmegy, csak bedobok esténként pár pohár minőségi vörösbort”. Szexnél pedig feltételezem, hogy fokozottan így van. “Ok, mi csak szeretkezünk igazából”.

Az első lépés ennek tudatosításban egyfajta böjt. Akár az ételnél, akár az italnál a lemondás meg tudja mutatni, hogy hogy állunk ezzel a dologgal. A tantrában vannak bizonyos napok, például a telihold környéki két nap, amikor nem szeretkezünk. Most ezen lehet vitatkozni, hogy ennek mi a háttere, jó vagy nem jó, de egy biztos! Ez meg fogja mutatni, hogy mennyire függünk a szexualitástól. Ha valaki nem függ a szextől, annak ez csak egyszerű elhatározás, hogy két napra lemond erről, és utána a legnagyobb örömmel fogja folytatni. Olyan ez, mint egy böjti nap az evésben. Az, aki egy napot kihagy a táplálkozásban, utána sokkal jobban fogja értékelni azt. Amikor ehet, akkor megtalálja az örömét, megtalálja a hála állapotot, hogy egy vajas kenyér milyen érték. Hogyha minden nap akár a legjobb falatokat esszük, annak egy idő után elvész az értéke. Néha meg kell tapasztalni a dolgoknak a hiányát ahhoz, hogy azoknak az értékét is lássuk.

Érdekes ez a felvetésed. Az alkohol esetében létezik a száraz november nevű kezdeményezés, ahol egy hónapig nem isznak az emberek alkoholt. A mobiltelefon kapcsán egyre gyakrabban látok digitális detox hétvégéket, amikor elvonulnak az erdőbe és két-három napig nem használnak elektronikus eszközöket. Mennyi időre javasolnád ezt a szexuális böjtöt?

Lehet ez egy nap, lehet ez egy hét. Ez függ az adott pár szokásaitól. Ha ők hetente kétszer szeretkeznek, akkor az egy hetes megvonás két szeretkezést jelent. Ha naponta kétszer csinálják, akkor az teljesen más történet. Bár, ha naponta kétszer, az erőteljesen arra utal, hogy valamilyen függőség állhat a háttérben, mert a napok nem egyformák. A fáradtságunk, az állapotunk nem egyforma. A tantra azt mondja, hogy akkor szeretkeznünk a kedvesünkkel, amikor jó állapotban vagyunk. Amikor felkészültek vagyunk. Amikor készen állunk egy magasabb szintű dolog megvalósítására. Nem pedig akkor, amikor hulla fáradtan, lefekvés előtt tíz-tizenöt percben össze akarjuk csapni a dolgot. Ennél sokkal jobb, hogyha megvárjuk a hétvégét. Ha gyerekek vannak, akkor megoldjuk, hogy valaki vigyáz rájuk. Az egész délutánt együtt fogjuk tölteni. Lesz idő az előjátékra, lesz idő a kedveskedésre, lesz idő a szeretkezésre, a beszélgetésre. Ez egy intim együttlét lesz! Minőségi idő lesz. Amikor összecsapjuk, hogy csak legyen meg, mert elvárják tőlünk vagy mi várjuk el magunktól, akkor ez pont a minőségi időt sérti. Ez egy alacsonyabb szintű megnyilvánulást fog létrehozni.

Az anonim szex- és szerelemfüggők azt fogalmazták meg magukról, hogy “kevés egészséges kötődésünk van, szexuális kalandokba keveredünk és/vagy érzelmi viszonyba bonyolódunk ismeretlenekkel”. Ez azt sugallja számomra, hogy ez nem feltétlenül a párkapcsolatban élők problémája, hanem sokan közülük egyedülálló, szingli életet élnek.

Aki alkalmi kalandokba megy bele, annak is szüksége van arra, hogy megérintsék. Szüksége van arra, hogy csodálják. A feszültséget levezesse magából. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy valami élményt, valami örömöt, valami boldogságot szerezzen. Nyilván ennek sokkal magasabb szint, amikor egy érzelmileg megalapozott kapcsolatban élhetjük meg ezt a dolgot. De maga a függőség szempontjából teljesen mindegy, mert az is egyfajta függőség, ha nem tudunk enélkül meglenni és ezért olyan szituációkba visszük bele magunkat, ami nem méltó hozzánk és utána bűntudatunk van, hogy mennyire lealacsonyítottuk magunkat. A szexualitás lehet függőség is, ugyanakkor pedig az embernek egy alapvető, természetes szükséglete. Hol billen ez át függőséggé? Ez azon múlik, hogy mennyire vagyunk szabadok, mennyire vagyunk kötetlenek annak a megélésétől, annak a hatásaitól. Egy igazán kötetlen ember, hogyha kapcsolata van, akkor lehet, hogy minden nap szeretkezik és utána, amikor pedig egyedül van, akkor lehet, hogy egy évig nem szeretkezik és nem megy el mondjuk prostituálthoz ezért. Nem megy bele olyan jellegű dolgokba, amiről tudja, hogy az úgyis csak ideig-óráig és ráadásul bűntudattal terhelve elégítené ki az ő aktuális igényeit. Valójában ez jelenti a kötetlenséget! Ez jelenti a szabadságot, hogy ne a szexuális energia irányítson bennünket, hanem mi használjuk a szexuális energiát. Kedvencem Weöres Sándor alábbi gondolata:

„Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz..."

Weöres Sándor

Ha viszont nem szelídítjük meg a vágyainkat és nem szelídítjük meg a szexuális energiát, akkor a szexuális energia fog minket uralni és rángatni.

Egy korábbi interjúban úgy fogalmaztál, hogy emeljük fel ezt az energiát.

Erről szól a tantra. Fel lehet emelni ezt az energiát és nagyobb mértékű szeretetté, tudatossággá lehet átalakítani. A tantrában mi azt mondjuk, hogy a szexuális energia egy atomreaktor, ami folyamatosan óriási mennyiségű energiát, a polaritás energiáját termeli. Hogyha hiányzik az életünkből a polaritás, hiányzik az életünkből ez az erotikus vibrálás, akkor szürkévé, egyhangúvá, unalmassá fog válni. És ez lecsökkenti a belső kreativitást és életörömöt is. Ha a szexuális energiát nem használjuk, ha a vágyat elfojtjuk, ha nem mosolygunk más férfiakra, nőkre, ha nem éljük meg finoman a nemek közötti vibráló energiát, a flört energiáját, akkor el fog laposodni, el fog szürkülni az életünk.

Visszatérve a szexuális függőségekre, mi a helyzet abban az esetben, ha valaki hosszú évekig, évtizedekig volt ezekben a mintázatokban?

Minél tovább vagyunk benne egy mintázatban, annál jobban megköt bennünket, mert már megszokássá válik. Már eszünkbe sem jut, hogy más mintát is lehetne követni. De van még egy aspektus, amit tapasztaltam. Amikor egy ember elér egy olyan pontra, amikor már eleget szenvedett, elég negatív tapasztalata volt, akkor van egy olyan nagy hajtóerő, aminek hatására nagyon gyorsan és nagyon hatékony változást tud megvalósítani. A tantrára gyakran jönnek olyan nők, akik vagy megelégelték azt, hogy tizenöt éve szinglik, vagy rossz házasságban éltek tizenöt évig és most nyitottak arra, hogy egy teljesen új minőséget valósítsanak meg. Ha nekik elmondjuk ezeket a módszereket, ők szinte inni fogják ezeket a szavakat. Miért? Mert ők tudják, hogy milyen a szexualitás megfelelő minősége nélkül élni. Milyen az átlényegítés, csodálat nélkül élni. Egy egyedül élő nő, aki tíz évig ebben élt, annak az egyéjszakás kaland soha nem fogja a lelkét kielégíteni. Miért? A tantra azt mondja, hogy az a nő, akit nem szeretnek, csodálnak, dicsérnek, nem kapja meg a figyelemenergiát folyamatosan, az egy idő után elhalványodik, elszürkül. Mint egy virág, amit nem locsolnak. Az a nő, aki már sokat élt ilyen állapotban, az eljön egy tantrikus programra és megtapasztalja ennek az ellentettjét, hogy “úristen, itt élőek az emberek”. Itt lüktet a szeretet. Itt lüktet a boldogság az emberek között. Felszabadulnak, megölelik egymást. És azt mondja: “nem akarok többet boldogság nélküli életet élni”. Néha szükség van arra, hogy már elegünk legyen a régi életből.

A függőség esetén ezt úgy fogalmazzák meg, hogy el kell érni a mélypontját. Ki tudsz emelni valami számodra kedves személyes történetet, hogy a tantra segítségével milyen átalakuláson ment keresztül valaki?

Egy fiúnak a példáját mesélném el, aki maszturbáció-függő volt. Naponta tízszer önkielégített és önmagát energetikailag könnyítette. Prosztata problémái jelentek meg a maszturbáció hatására. Gyakorlatokat kezdett minden nap csinálni azért, hogy kontrollálja ezt. Elkezdte energetikai úton is, jóga gyakorlással is gyógyítani a prosztatáját stb. Először a prosztatája gyógyult meg, közben egyre kisebb volt a belső igénye a maszturbációra. Lecsökkentette a felére, majd azt is a felére és aztán utána gyakorlatilag eljött az a pont, ahol már ez a hatás kellően gyengévé vált ahhoz, hogy azt mondta, hogy “na jó, akkor innen abbahagyom”. A mai napig itt van az iskolában, gyakorolja a megtartással való szeretkezést, a szexuális kontinenciát és nagyon szívesen elmeséli, hogy ő milyen függőségből jött, mit segített neki a tantra megérteni és utána átalakítani. Ezt például egy óriási sikernek értékelem. Ugyanígy mesélhetnék azokról a nőkről, akik korábban a szexuális életükben csak az alsó szintű élményeket éltek meg, akik csak a durva szexualitáshoz voltak szokva…És most élvezik a felemelő erotika csodás állapotait, a multiorgazmikus megtapasztalásokat.

Durva alatt most valamilyen BDSM irányra gondolsz?

Nem. Most itt arról beszélek, hogy az a nő, aki korábban csak a gyors meneteket, a gyors kisüléses orgazmusokat ismerte, egy megfelelő kapcsolatban egy-két hónap alatt egy olyan mértékű átalakuláson megy át, hogy a szexualitásnak ezt a nyers, durva jellegét ki tudja finomítani magában magas szintűvé. A tantrában azt mondjuk, hogy csináljuk úgy a szeretkezést, mintha ima, szentség lenne. Azzal a belső hozzáállással, hogy ez átalakítja a férfit meg a nőt, amikor lelassul az egész, belekerül a minőség, tudatosan odafigyelünk az érintésre, az erotikus pillanatoknak a megélésére. És ezáltal gyönyörű kibontakozásokat lehet megtapasztalni mind a férfi, mind női minőségeinkben.

Címlapkép: istock / tool51