„Sosem leszek a függetlenség szószólója, és ebből nem engedek, akkor sem, ha nem lesznek teltházasak az előadásaim!”

Rengetegen élnek át komoly válságot a koronavírus járvány miatt. Felmérések szerint az emberek 12 százaléka egyik napról a másikra munkanélküli lett, ugyanennyien kényszerültek bizonytalan időre fizetés nélküli szabadságra menni. Azokat, akiknek nincsenek egzisztenciális gondjai, egészen másfajta problémák foglalkoztatnak. Párkapcsolati dilemmáik, kérdések a saját jövőjükről, vagy épp kilógó idegek a nonstop lavírozás miatt a munka-gyerek-háztartás tengely körül. Dr. Mészáros Ádám párkapcsolati mediátor és coach osztja meg velünk a tanácsait. És azt is, mik lettek az ő nagy kérdései a járvány ideje alatt.

2020.05.05 Bakóczy Szilvia

Hat hete dolgozik otthonról, aki csak teheti, benned milyen folyamatok zajlanak azóta?

Dr. Mészáros Ádám (párkapcsolati mediátor és coach): Nagyon sok minden foglalkoztat. Olyannyira, hogy egy időre, bevallom, vissza is vonultam, hogy rendszerezni tudjam a gondolataimat.

Előtte még elérhetővé tetted a párkapcsolati konfliktusokról szóló könyvedet. Jó döntés volt?

Igen, a számok legalábbis ezt mutatják, hiszen majdnem 25 ezren letöltötték. Voltak persze kommentek, amikben azt írták, hogy rég rossz, ha egy párkapcsolat megmentését könyvből kell megtanulnia bárkinek, de én erről mást gondolok. Nincs abban semmi kivetnivaló, ha fejlesztjük magunkat az életünk egyik legfontosabb területén.

Térjünk vissza a téged foglalkoztató gondolatokra.

Biztos vagyok benne, hogy át fog alakulni a mindennapi életünk és talán az egész szokásrendszerünk is. Az a benyomásom, hogy ahány ember, annyi módon hat ez az időszak az életekre. Azok, akik elvesztették a munkájukat, most komoly krízisen mennek keresztül. A középosztály tagjaiban viszont szerintem most zajlik egyfajta mérlegelés. Átértékelik az életükben a fontossági sorrendet. Valószínűleg a minőségi hétköznapok és a szabadidő jelenti majd számukra a gazdagságot.

Máshogy éli meg vajon a krízist a legtöbb férfi, mint nő?

Sosem jó általánosítani. Ugyanakkor az elmúlt hetekben találkoztam tipikus helyzetekkel. Vannak bizonyos szociobiológiai folyamatok, amiket kár lenne letagadni a párkapcsolatainkban. A mostani helyzet sok férfi számára a védelmezésről szól, míg a nők most a munka mellett talán többet kell, hogy gondoskodjanak a családjukról. Ezt ki így, ki úgy éli meg. Van, aki félrevonul és magában őrlődik, mások türelmetlenül, feszültebben viselkednek. Az ősi férfias működés alapján a férfi elsősorban a külvilágra figyel, mert az ösztöneiben van a családja védelme. Ez az ösztön most felerősödni látszik. Sokan folyamatosan nézik a híreket, terveznek, számolnak, közben van bennünk egy sor aggodalom a családjuk jövője miatt. A nők ehhez képest folytatnák a régi működésüket, biztosítanák például az otthon melegét, amennyiben persze nem darálja be őket a home office, hiszen olyankor marad a túlélés.

Tetten érhető, hogy mire vágynak ebben a krízishelyzetben a nők és mire a férfiak?

Sokat számít a férfiaknak, ha elmondhatják az aggodalmaikat, és ha erre a megértést kapják válaszul, azt, hogy nekik is joguk van bizonytalankodni. Esetükben az apró sikerek megélése ezekben az időkbe különösen sokat jelenthet. Ez bármilyen egyszerű dolog lehet: a néhány négyzetméter felásásától a kertben, a gyerekszoba felújításáig. A nőkről régóta tudjuk, hogy a férfiakhoz képest többfelé képesek figyelni, és erre a képességükre most igencsak szükség van. Kutatásokból ismerjük, hogy ilyenkor a nők nem attól fáradnak el, ha sokféle feladatuk van, hanem attól, ha nem elég magas ehhez az oxitocinszintjük. Amit a bensőségesség, az ölelések, a férfi figyelmessége tud növelni, de ugyanennyit vagy még többet számít, hogy jut-e a nő számára minőségi én-idő. Így férfiként a feltöltődésben különösen támogatnunk kell a társunkat.

Egy modern férj mellett ez nem lehet probléma, hiszen neki máskor sem derogál a házimunka, vagy a gyerekekkel való rendszeres együttlét.

Ez így van, ettől függetlenül nem árt tudni, hogy a férfi, illetve nő feszültségei mögött ezek az igények állhatnak. Attól a nőtől, aki egyedül viszi a háztartást, a gyerekeket, és aki közben ugyanannyit dolgozik, mint a férfi, nyilvánvalóan nem várható el, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyen.

Nálatok ez hogyan néz ki a gyakorlatban?

A nagylányunkkal a feleségem tanul, én egy-két tantárgyban segítek csak be. A házimunkát mindig is megosztottuk, de most sokkal nagyobb arányban vagyok jelen, mint valaha voltam. A járvány ideje alatt belejöttem a főzésbe is, igaz, sokszor ez kimerül abban, hogy kuktáskodom a feleségem mellett. Ezen kívül hetente háromszor biztosan elviszem valahova a gyerekeket, hogy a feleségem otthon nyugodtan sportolhasson, mert tudom, hogy ő így tud a legjobban feltöltődni. Valahogy úgy alakult, hogy egymás edzői lettünk minden területen. Ő segít letisztázni a céljaimat, és emlékeztet rá, hogy kevesebb munkát akarok vállalni. Az én feltöltődésem egyébként a futás és az olvasás, ezekben is maximálisan megértő.

A beszélgetésünket azzal kezdtük, hogy a járvány átírja az egész szokásrendszerünket, kérdés persze, hogy ez csak a mostani időszakra érvényes, netán tartós változást hoz-e. Említenél egy példát arra, hogy a te munkádra hogyan hat ez a krízis?

Az elején még rendszeresek voltak a Zoom illetve a Facebook megbeszéléseink, magánhívásaink. Ezeket azonban lecsökkentettük, mert rájöttünk, hogy nem pótolja a személyes kapcsolatokat, és ehhez képest túl sokat vesz el a magánéletünkből. Egyértelműen azt látom, hogy sokan elkezdik meglátni és rendbe tenni az emberi kapcsolataikat, és sokan keresnek eszközöket ahhoz, hogy a párkapcsolatukban is visszahozhassák a kezdeti évek egymásra figyelős korszakát.

Az előadásaidon továbbra is találkozhatunk majd veled?

Valószínűleg igen, ahogy marad a könyvírás is. Az interneten is rendszeresen osztok meg különböző oktatóanyagot. Sokat gondolkozom azon, milyen üzenetet, értéket szeretnék átadni a következő időszakban, mivel segíthetek a legtöbbet. Az, hogy ki kell tartani a párunk mellett – hacsak persze nem egy bántalmazó, vagy elnyomó kapcsolatról beszélünk – számomra mindig is evidencia volt. Ahogy a hűség is. Egyik nagy dilemmám az, hogyan mutathatom jól be, hogy a függetlenségünk feladásának ellenére szabadok maradhatunk a párunk mellett is. Egyébként sokan összekeverik ezt a két fogalmat. Azt hiszik, hogy attól, hogy ha függetlenek, automatikusan szabad emberek is, holott valójában a saját beidegződéseik rabjai. Ők azok, akik fogékonyak a váltásra, válásra buzdító mainstream üzenetekre, a fekete-fehér, ’csak te számítasz!’, ’élj a mának’ típusú szlogenekre. Én ennél jóval komplexebben látom a párkapcsolati kérdéseket, sosem leszek csak a függetlenség szószólója, és ebből nem engedek, akkor sem, ha kevésbé lesznek teltházasak az előadásaim.

Mi az a konkrét tanács, amit szerinted érdemes megfogadnia férfinek is, nőnek is a jelenlegi helyzetben?

Régebben azt mondtam, fontos, hogy évente kétszer-háromszor megkérdezzük a társunkat, mire van szüksége. Most jó, ha ezt hetente megtesszük. Kétségtelen, hogy nagyon fel van adva a lecke férfinek is, nőnek is. Esther Perel belga származású pszichoterapeuta szerint a párkapcsolatunkban egyszerre van szükségünk az erotikus partnerre és a jóbarátra, márpedig, ha az egész napot otthon töltjük egy szál melegítőben, ez utóbbi igényünk fog felerősödni. Ami persze nem akkora baj, de azért nem árt, ha nem a támogatói társ szerepe az egyetlen, ami összeköt minket egymással.