Ma is tanultam valamit - A nonverbális kommunikáció súlya

Tudta, hogy egy népszerű elmélet szerint a kommunikáció 93%-a nem a szavakban rejlik? Habár a pontos arány vitatott, annyi biztos, hogy nemcsak arra kell figyelnünk, mit mondunk a gyerekeinknek, hanem arra is, hogy mindezt hogyan tesszük.

2017.09.12 Aeffect

Minden szülőnek ismerősek lehetnek azok a helyzetek, amikor munka után, fáradtan kell megküzdeni a gyerekek túltengő energiáival, akik legszívesebben végkimerülésig rohangálnának fel-alá a szobában. Ilyenkor gyakran nem megfelelően reagálunk, megesik, hogy a hetedik My Little Pony-ra már csak unottan vágjuk oda, hogy „Igen, gyerekem, ez is nagyon szép!”, vagy nem mutatunk túlzott lelkesedést a legújabb „Thomas, a gőzmozdony” rész iránt.

Bár ezeket a „traumákat” valószínűleg a legtöbb gyerek előbb-utóbb kiheveri, ha rendszeresen félvállról, unottan, odafigyelés nélkül, esetleg agresszíven kommunikálunk velük, az érdemi hatással lehet a szülő-gyerek kapcsolatra. Éppen ezért fontos megérteni, hogy nemcsak az fontos, amit mondunk, hanem az is, amit nem szavakkal közlünk: nehéz elhinni, hogy érdekel minket, amit a gyerek mond, ha közben a részvényárfolyamokat nézzük a mobilunkon, hátat fordítunk, és a tükörből még így is látszik, hogy szemforgatással reagálunk a gyerekünk közlésére, miközben a szabadon lévő kezünkkel az asztalon dobolunk. Ebben a posztban röviden áttekintjük, melyek az ún. nonverbális kommunikáció legfontosabb formái, illetve, hogy ezek milyen súlyt töltenek be a teljes kommunikációs spektrumon belül.

93 százalék?! – Az lehetetlen!

Számos különböző elmélet kering arról, hogy a nonverbális, azaz nem szóbeli kommunikáció mekkora arányt tesz ki azon cselekvések között, amelyekkel információt közlünk a környezetünkkel. Utóbbiak közé tartozik a mimika vagyis az arcmozgások, a tekintet, a hanghordozás, a gesztikuláció (a fej, a kezek, és a karok mozgása), a testtartás, illetve a térköz is (utóbbiak részben kulturálisan meghatározottak).

Abban a kutatók és szakírók túlnyomó többsége egyetért, hogy a kommunikáció nagyobb részét teszik ki a nonverbális, mint a verbális jelek, a pontos arányokkal kapcsolatos vita viszont napjainkig dúl. Az egyik népszerű és gyakran idézett szám a 93%, miszerint a kommunikáció 55%-a testbeszéd, 38%-a a hanghordozásban rejlik, míg a beszéd tartalma csak a maradék 7 százalékért felelős. Ez az elmélet Albert Mehrabian pszichológus kutatásaira vezethető vissza, azonban csak bizonyos feltételek fennállása mellett alkalmazható: nevezetesen akkor, amikor a verbális és a nonverbális jelek más üzenetet közvetítenek. Magyarul, ha azt mondjuk egy filmre, hogy nagyon érdekes, de közben ásítunk egy hatalmasat, akkor a környezetünk könnyen dekódolhatja, hogy valójában nem érdekel minket – vagyis a nonverbális jelek felülírhatják a szavainkat. Szintén árnyalja a képet, hogy milyen a viszony a kommunikáló felek között, illetve hogy egy adott gesztus milyen más gesztusokkal közösen jelentkezik (a keresztbe tett kezek plusz összekoccanó fogak például valószínűleg nem elutasítást és félelmet jelentenek, hanem azt, hogy az illető fázik). Ennek megfelelően a pontos arányok az adott helyzet függvényében változhatnak.

Mindazonáltal azt mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy a nonverbális jelek nem lényegtelenek, és akár észrevétlenül is hatással lehetnek a gyerekek fejlődősére. Éppen ezért fontos, hogy a mindennapok során odafigyeljünk arra, hogy ne csak szavakkal, hanem teljes lényünkkel szeretetet és türelmet sugározzunk feléjük.

 

Ajánlott cikkek:

X Kommunikációs Ügynökség írása

Címlapfotó forrása: istock/grinvalds

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!