Videojátékok minitanfolyam szülőknek 2. rész - Miért ragad órákra a videójáték előtt a gyereked?

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy miért játszanak a gyerekek videójátékot? Eltérő okokat találunk az alkalmi játékosoknál, akik napi pár percet játszanak, és az úgynevezett hardcore-játékosoknál, akik napi több órát is a játékok mellett töltenek. Azt látjuk, hogy másféle játékokkal játszanak, és egész más miatt ragadnak a játékok mellett.

2018.05.17 Pintér Róbert

Az eNET 2017-es kutatásában egyben vizsgáltuk a két csoportot. A napi több órát videójátékozók jóval kevesebben vannak, mint az alkalmi játékosok, körülbelül minden tizedik ember tart végül mértéket. A kutatás felnőttek körében zajlott, ugyanakkor igaz, hogy sokan gyerekkorban vagy fiatalon kezdtek el játszani és feltehetően a motivációjuk nem változott drámai módon.

Az alkalmi játékosok a videójátékozásra elsősorban, mint kikapcsolódási forrásra tekintenek, amely segít elkerülni az unalmat és valós szórakoztatási alternatívája lehet akár a televíziózásnak is. Ugyanakkor a videójátékozásnak tulajdonított képességfejlesztés, kreativitás vagy közösségiség megélése össztársadalmi szinten kevéssé fontos, bár jelen van. Témánk szempontjából pedig meghatározó, hogy a kisgyermekek miatti videójátékozás is megjelenik önálló tényezőként, még ha a főbb motivációk között kevésbé előkelő helyen is.

Nézzük meg közelebbről a másik csoport, a „keményjátékosokat” is! Az ő céljaik javarészt eltérőek, még akkor is, ha kezdetben feltehetően hasonló okokból kezdtek el játszani, mint a nagy többség. Ehhez hívjunk segítségül egy kifejezetten a komoly videójátékosok körében folyó hazai kutatást, Fromann Richárd JátékosLét kutatását, amely szerint hét csoportba sorolhatók a magyar játékosok:

Versengő játékosok: számukra a versengés és az egymás közötti megmérettetés a legfontosabb. Két játékos típus sorolható ide:

  • Vezetők: számukra elsősorban a hírnév és a presztízs elérése a cél. Meghatározók, elismertek szeretnének lenni a többi játékos között.
  • Harcosok: számukra a játék egy harctér, ahol a fő cél a többi játékos legyűrése, a többiek vetélytársak, így az jelent számukra örömet, ha minél több játékost tudnak legyőzni.

Közösségi játékosok: számukra a társas interakciók, cselekvés és együttműködés a meghatározó. Ide is két típus sorolható:

  • Csapatjátékosok: nekik egyrészt az elsődleges motiváció a kapcsolatok, barátságok, a valahová tartozás, az érzelmi és pszichikai biztonság megélése, másrészt az, hogy csapatban sokkal többet lehet elérni, mint egyedül.
  • Társkeresők: vannak, akik ismerkedni szeretnek a játékokon keresztül, és így társra, partnerre szert tenni. Ezt persze valamennyire korlátozza, hogy az eNET kutatása alapján a hardcore-játékosok mindössze öt százaléka nő.

Felfedező-játékosok: számukra a felfedezés öröme, az új dolgok megismerése a legfontosabb. Ide három típus sorolható:

  • Fantáziálók: ők azért játszanak, hogy kiszakadjanak a hétköznapokból, hogy a valóságtól eltérő világokat ismerhessenek meg, és belebújhassanak mások bőrébe.
  • Gyűjtögetők: fő motivációjuk, hogy az adott játékban minél több ritka és értékes tárgyat szerezzenek meg és birtokolhassák azokat, minél magasabb szintre fejlesszék a karakterüket.
  • Problémamegoldók: végül az utolsó csoport a logikai-stratégiai kihívásokat keresi, szeretik legyőzni az ilyen akadályokat.

A fenti csoportosítás több mindenre is rámutat. Egyrészt, hogy mennyire sokrétű és összetett a videójátékosok világa. Kívülről csak az látszik, hogy naponta akár hat-nyolc órát is a gép előtt töltenek, miközben emögött különböző erők dolgoznak. Másrészt, hogy a motiváció jellegétől függően a komoly videójátékosok olyan készségekre, úgynevezett skillekre is szert tehetnek, amit nem is gondolnánk, ennek része a versenyhelyzetek kezelése, a csapatban való együttműködés vagy a problémamegoldás… Mind olyan tulajdonságok, amik társas helyzetben, feladat megoldásakor, iskolában vagy akár munkahelyen is sikerrel kamatoztathatók.

A fentebb bemutatott alkalmi és kemény játékosok motivációi és azok eltérései még egy dolog miatt nagyon fontosak témánk szempontjából, vagyis: hogy megpróbáljuk megérteni a gyerekek videójátékozási szokásait. Mindez részben magyarázza azt is, hogy aki alkalmi játékos (ilyen a szülők többsége), az nem feltétlenül érti meg a hardcore-gamereket így azt sem, hogyan lehet ezzel a tevékenységgel napi több órát eltölteni. Ez pont olyan, mintha valaki csak Örkény egyperceseket olvasna, és azt hinné, hogy aki napi négy órát olvas, az is csak egyperceseket olvashat, pedig valójában ők regényeket olvasnak, amihez több időre van szükség és más a dinamikája is. Regényt nem olvasunk egy-két percekre tördelve. Vagyis érthető, ha teljesen mással és másképpen játszik egy alkalmi, mint egy kemény játékos, más a játékélménye és a játékmenethez szükséges idő és a motiváció is. Csupán az alkalmi játékok felől nem lehet megérteni a napi több órát játszó gyerekeket.

Szülői tipp

Ha sokat játszik videójátékot a gyermeke, akkor beszélgessen vele arról, hogy milyen okok miatt szeret játszani és mivel játszik. Ha képes videójátékkal akár napi több órát is eltölteni, akkor feltehetően hardcore gamer. Kérdezze meg, hogy mit keres a játékban, mennyire fontos neki mások legyőzése, a versengés, a csapat, mások társasága vagy éppen a gyűjtőszenvedély…

Ettől részben függetlenül elbeszélgethet partnerével, szüleivel, gyermeke tanáraival is arról, hogy vajon milyen rejtett képességeket tanulhat meg egy videójátékkal rendszeresen játszó gyermek, akár a cikkben említetteken túl is.

Figyeljenek annak lehetséges tüneteire, hogy esetleg ez már károsan hat a gyermek életének más területeire. Itt tudja kitölteni tesztünket, amelyben mérni lehet, hogy valakinek a videójáték-használati szokásai már rossz irányba mozdultak el.

Címlapkép: istock / funstock

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!