Ezért nem tudnak a tizenévesek leakadni a Facebookról

Habár a témával foglalkozó kutatók már évekkel ezelőtt felismerték, hogy a fiatalok túlzott közösségi médiahasználata mögött pszichés okok állhatnak, egy friss tanulmány szisztematikusan vizsgálja, hogy milyen összefüggések lelhetők fel a belső motivációk és a problémás Facebook-használat tünetei között. Az eredmények tükrében különösen a problémáik elől menekülő, illetve a megfelelési kényszerből facebookozó tinédzserek vannak veszélynek kitéve.

2018.09.15 Aeffect

A Facebook a negatív lelkiállapotokkal való megküzdés könnyű, de problémás formája, amely különböző kedvezőtlen következményeket idézhet elő az egyén életében − állapítja meg egy, a Journal of Behavioural Addictions című folyóiratban megjelent idei tanulmány, amely egy 864, 14 és 22 év közötti olasz fiatal bevonásával zajló kérdőíves kutatás eredményeit ismerteti.

A kutatás legfőbb módszertani újítása abban rejlett, hogy mind a túlzott közösségi médiahasználat hátterében álló lehetséges motivációkat, mind annak következményeit több dimenzióra bontva vizsgálta, s így tárta fel az okok és a hatások közötti kapcsolatokat. A motivációk feltérképezésére egy az elmúlt 12 hónap facebookos aktivitásaira irányuló kérdőívet használtak a kutatók, amely négy lehetséges ok azonosítását tette lehetővé. Ezek alapján a fiatalok azért facebookoznak, hogy megküzdjenek mindennapi problémáikkal, hogy mások megkedveljék őket, hogy ezáltal új élményeket szerezzenek, vagy hogy kapcsolatba lépjenek másokkal. Míg az első két motiváció „negatívként” értékelhető, mivel a felhasználó valamilyen kényszer hatására tölt időt a Facebookon, az utóbbi kettő természetes vagy „pozitív” motivációnak is tekinthető: elvégre a közösségi média elsődleges funkciója a szociális érintkezés, illetve az új információk megszerzésének elősegítése.

Ami a problémás használat (a szaknyelvben PFU, vagyis Problematic Facebook Use) tüneteit illeti, a szerzők a felhasználók öt lehetséges csoportját azonosítottak: 1. azokét, akik az online kommunikációt a személyes kapcsolatok helyettesítésére használják; 2. azokat, akik a hangulatuk helyreállításának eszközéül használják a közösségi médiát; 3. azokat, akik különböző aggodalmaik miatt nem tudnak leakadni a Facebookról, például azért, mert félnek, hogy így kimaradnak valamiből (utóbbi jelenségre már szintén született szakszó, a FOMO, vagyis „Fear of Missing Out”); 4. a kényszeres felhasználók csoportját, akik nem tudják kontrollálni, mennyi időt töltenek a Facebookon; illetve 5. azokat, akiknek életében negatív következményekkel járt a Facebook használata.

A problémás felhasználás gyakrabban jelentkezett azoknál, akik a gondjaik elől vagy a szórakozás reményében menekültek a Facebookra, mint azoknál, akik elsősorban arra használták, amire való: az ismerőseikkel való érintkezésre. Szintén érdekes eredmény, hogy a „társasági” motiváció, vagyis a másokkal való kapcsolatba lépés igénye nem mutatott összefüggést az online kommunikáció preferálásával, vagyis akik a barátaik miatt töltenek sok időt Facebookon, azok számára nem kevésbé fontosak a személyes találkozók sem. A hangulatuk szabályozására elsősorban azok használták a Facebookot, akik a problémáik elől menekültek, ugyanakkor ahogy azt a szerzők is megjegyzik, a két elem között erős a fogalmi átfedés, ezért utóbbi eredmény nem túl meglepő.

Összegezve tehát a kutatás azt találta, hogy elsősorban azok a fiatalok csúszhatnak bele a kontrollálatlan facebookozásba, akik itt keresnek örömet vagy búvóhelyet a problémáik elől, míg akiknek egyébként is egészséges társas kapcsolataik vannak, azok számára ez inkább egy kiegészítő kapcsolattartási lehetőség. A tanulmány teljes szövege az alábbi linken olvasható.

 

Címlapfotó forrása: istock / TanyaJoy

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!