Mitől lesz valaki Tinder-függő?

A népszerű mobilos randialkalmazás leggyakrabban a vállalhatatlan profilok burjánzása és az online prostitúció elősegítése miatt kap kritikákat, azonban a Facebookhoz hasonlóan ennek használata is függőséghez vezethet. Egy magyar kutatók által publikált friss tanulmány a Tinder-használat hátterében rejlő motivációkat, személyiségjegyeket és szükségleteket igyekezett feltérképezni.

2018.09.15 Aeffect

A Tinder egy földrajzi adatok alapján működő mobilapplikáció, amely megjelenésekor kifejezetten az egyéjszakás kalandot keresők kiszolgálására épült, majd fokozatosan egy hagyományos társkereső szerepét vette át. Az alkalmazás népszerűsége egyszerűségében rejlik: a felhasználók a közelükben tartózkodó lehetséges partnerek profilképei alapján dönthetik el, hogy érdeklődnek-e az illető iránt, amit egy kézmozdulattal jelezhetnek: a vonzó/szimpatikus partnereket jobbra, a többieket pedig balra húzva. Ha két felhasználó kölcsönösen érdeklődik egymás iránt, akkor létrejön egy „match”, és a felhasználók beszélgetést kezdeményezhetnek egymással. Mivel a kölcsönös vonzalom már a beszélgetés elején ismert, ezért ezek a beszélgetések általában jóval gördülékenyebbek és lényegretörőbbek, mint más fórumokon. Az app egyszerűsége azonban az addikció kialakulását is elősegíti: a sok Tinder „match” komoly „önbizalom-boostot” jelenthet, egyben azonnali pozitív visszacsatolást is kínál, ami a legtöbb társas kapcsolatra nem jellemző.

Már évek óta foglalkoztatja a kutatókat, hogy az applikáció mennyiben járulhat hozzá függőségek kialakulásához, azonban az ennek hátterében álló egyéni motivációk megismerése még új területnek számít a tudományos kutatásokban. Egy, a Journal of Behavioural Addictions című folyóiratban megjelent friss tanulmány éppen arra keresi a választ, hogy milyen motivációk vezetnek a Tinder problémás használatához. A lehetséges partnerek balra-jobbra húzogatása a kutatók szerint akkor minősíthető „problémásnak”, ha 1. a Tinder-használat dominálja az egyén gondolatait és viselkedését; 2. a Tinder hangulatjavítóként szolgál; 3. tolerancia alakul ki, és emiatt az illető egyre többet tinderezik; 4. kellemetlen érzések alakulnak ki a Tinder-használat felfüggesztése esetén; 5. a Tinder-használat konfliktusokhoz vezet egyéb kapcsolatok vagy tevékenységek vonatkozásában; illetve 6. a felhasználó visszaesik a Tinder-használatba egy „absztinens” időszakot követően.

Ami a Tinder-használat lehetséges motivációit illeti, a kutatók korábbi elméletek alapján négy lehetséges motivációs tényezőt azonosítottak: az unalmat, az önértékelési zavarokat, a szexuális szükségletek kielégítését, valamint az érzelmi kapcsolatok keresését. A motivációk és a problémás tünetek közötti összefüggést 18 és 43 év közötti magyar válaszadókon tesztelték egy online kérdőív segítségével, amelyet összesen 414-en töltöttek ki (59.4 százalékban nők). A mintában túlsúlyban voltak a fővárosiak (63.1 százalék), a legalább középfokú végzettséggel rendelkezők (95.9 százalék), illetve nem meglepő módon az egyedülállók (78 százalék).

Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a vizsgált motivációk mindegyike hozzájárult a problémás Tinder-használathoz. A legerősebb összefüggést azok esetében találták, akik önértékelésük javítására használták a Tindert, de a szexuális- és az érzelmi kapcsolatok keresése is érzékelhetően hozzájárult a problémás felhasználási mintákhoz. Ami az elsődleges motivációkat magyarázó okokat illeti, a kutatók azt találták, hogy szexuális céllal elsősorban azok használják a Tindert, akiknek pozitív az önértékelésük és/vagy elégedetlenek a kapcsolataikkal, míg utóbbi ok azoknál is szerepet játszott, akik önértékelésük javítása miatt tindereztek.

Összességében kijelenthető, hogy az önértékelési problémák jelentősen hozzájárulnak a túlzásba vitt tinderezéshez, azonban az ennek hátterében rejlő egyéb okok felderítéséhez további kutatások szükségesek, különösen annak figyelembevételével, hogy az idézett kutatáshoz használt minta nem reprezentatív, a válaszok önbevalláson alapulnak, a használt statisztikai módszerek pedig csak összefüggések kimutatására alkalmasak, ok-okozati kapcsolatra azonban nem lehet belőlük következtetni.

 

A tanulmány teljes szövege az alábbi címen olvasható.

 

Címlapfotó forrása: istock / Siphotography

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!