Telefonos szülői felügyelet – karikásostor a szülő kezében

Az okostelefon „képernyőidő”, „szülői felügyelet” funkciója olyan, mint egy csípős bőrdarabka a karikásostor végén. Jó messzire elér. A becses szürkemarha pedig engedelmesen irányba fordul.

2018.11.08 Szabó Előd

2018 elején az Apple több részvényese nyílt levelet írt a vállalatnak, hogy egy amerikai tinédzser naponta átlagosan 4,5 órát tölt a telefonjával, és sürgették a céget, hogy fejlesztéseivel segítse a szülőket ennek kontrollálásában. Reagálva a felvetésre nyáron aktiválták is telefonok új „képernyőidő” funkcióját.

Lássuk, milyen tapasztalatokat gyűjtöttünk eddig!

A beállításokban található újítás egy jól átlátható összefoglalóban visszajelzést ad számodra, hogy mennyi időt töltöttél aznap és az utolsó héten a telefonoddal. Részletesen megmutatja, hogy milyen alkalmazásokkal (közösségi hálózatok, játékok, egészség stb.) teszed ezt. Milyen gyakran veszed fel a telefont? Hány, illetve milyen értesítéseket kapsz?

A számokat szemlesütve böngészve én is úgy éreztem magamat, mint amikor kutyus orrát belenyomják az ürülékébe, hogy megtanulja, hogy még egyszer ne piszkítson oda. Tim Cook, az Apple CEO-ja a CNN-nek azt nyilatkozta, hogy „a számok ismeretében minden felhasználó önálló döntést hozhat, hogy mit tesz ezek után”. A fejlesztés jól használható és minden információt a kezedbe ad. A hatalom és a felelősség valóban a tiéd.

Szülőként pedig nálad a gyeplő a gyermeked mobilhasználati szokásai kapcsán! Immáron nem kell drákói szigorral elvenni tőle a telefont és ellenőrizni, hogy mik bújnak meg a böngésző előzményeiben. Nem kell titkosügynökként a szobájába surranod, és a belépése után ártatlan bociszemekkel portörlést tettetni a telefonja világító képernyője mellett. Nem csak láthatod, hogy mivel tölti az olvasásra is fordítható becses időt, hanem percre és alkalmazásra pontosan beállíthatod, hogy mit használhat és mit nem.

Amit szabad Lucifernek…

A cég honlapján lévő példát böngészve azonban felmerül bennem, hogy Emily, a „productivity” alkalmazásokat is használó anyuka (?) miért engedélyez magának majdnem három óra képernyőidőt, míg a kis Jimmyke miért van csak másfél óra szórakozásra kárhoztatva.

Élénken él szemem előtt egy anyuka képe, akit a kisfiával láttam focizni néhány hónapja, és passzolgatás közben szinte végig a telefonját nézte. Maga a gyerek szólt rá joggal sértődötten, hogy ne azzal babráljon.

Az angyal és a kisördög

Ahogy Joanna Stern, a Wall Street Journal újságírója cikkében felhívja a figyelmet, az agyunk más-más régiója az, amelyik beállítja a korlátokat, illetve az, amelyik a beállított korlátot végül ignorálja. Olyan ez, mint a vállunkon ülő angyal és kisördög, amelyek minden pillanatban egymásnak ellentétes tanácsokat suttognak a fülünkbe.

Mindettől függetlenül érdemes használni az újítást. Arra mindenképpen jó, hogy tudatosítja bennünk a használati szokásainkat. Ezek után valóban érdemes legalább annyit megtennünk, hogy kikapcsoljuk bizonyos alkalmazások értesítés funkcióját, és áthelyezzük azt a kezdőképernyőnkről, hogy ne legyen mindig a szemünk előtt. Állítsuk át a képernyő színeit szürkeárnyalatosra (beállítások/általános/kisegítő lehetőségek/ kijelzőbeállítások/színszűrők), ezzel jóval kevesebb impulzust kap az agyunk. Végül pedig bizonyos helyzetekben tudatosan kapcsoljuk ki, tegyük távol magunktól a telefont.

Talán a legfontosabb azonban, hogy a telefonon lévő alkalmazások kapcsán tegyünk fel magunknak kérdéseket, mint ahogy egy korábbi interjúnkban dr. Máté Gábor javasolta: „miért van az, hogy a Facebookon 1000 barátom van, de szombat este nincs kivel vacsoráznom?”. Jó válaszok esetén mi is és a gyermekünk is nem külső kényszerként, hanem immáron belső értékként élheti meg, hogy kevesebb időt töltsön a telefonjával.

Címlapkép: istock / barunS

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!