4 szuperképesség a gyerekednek a 21. században - támogatja ezt a videójátékozás?

A gyerekek videojátékozását sok szülő elfecsérelt időnek tekinti. Ez azonban egyrészt nem állja meg a helyét, másrészt rossz kiindulópont a gyerek-szülő közötti megfelelő párbeszéd kialakításához a témával kapcsolatban. A mértékkel űzött videojátékozás ugyanis azon túl, hogy remek kikapcsolódás, sok mindenre meg is tanítja a gyerekeket. A túlzásba vitt játék viszont problematikus – arra a kérdésre azonban, hogy pontosan hol húzódik ennek a határa, elsősorban egyéni választ lehet adni. Egészen biztos viszont, hogy nem jó, ha csak ez tölti ki a szabadidőt, ha a videojátékon kívül is csak e körül forognak a gyermek gondolatai és ha a családban mindez az együtt töltött minőségi szabadidő rovására megy. Jó hír, hogy erre is van megoldás, viszont folyamatos odafigyelést és következetességet igényel.

2019.04.13 Pintér Róbert

Mire taníthatja meg a videojáték a gyermeket, miért mondhatjuk nagy biztonsággal azt, hogy nem elfecsérelt idő az ezzel töltött idő? A rendszeresen videojátékozó gyermek több fontos képességét is érdemben fejlesztheti (a játékok típusától függően), többek között:

  • koncentráció készség, figyelmet tartósan egy helyre fókuszálni
  • gyors helyzetfelismerés, kevés információból, gyorsan és minél teljesebb képet alkotni
  • gyorsan döntést hozni
  • feladatokat gyorsan és pontosan kivitelezni
  • a nyugalmat és higgadtságot megőrizni különösen stresszes helyzetekben is
  • másokkal kommunikálni, csapatban dolgozni
  • mások szándékát felismerni, erre gyorsan reagálni
  • nyelvkészség, elsősorban az angol nyelvet megérteni

Az én viszonyom ugyanakkor mégis alapvetően ambivalens a videojátékokkal kapcsolatban, mert miközben nyitott vagyok, amikor kutatom a témát és például meg vagyok győződve arról, hogy az e-sportok a jövőben a legnézettebb mai sportok népszerűségével fognak vetekedni, a közben folyamatos, napi „harcot vívok” a 11 éves fiammal, hogy az iskola mellett ne csak a videojátékok tegyék ki az életét. Rövid távon persze kényelmes lenne, hogy nem kell vele foglalkozni, a játék betölti a baby sitter szerepét. Hosszú távon viszont nagyon veszélyesnek tartom, ha egy gyerek a szabadidejét szinte csak egyetlen dologgal tölti, mert a világ sokkal színesebb ennél és sokkal könnyebb boldogulni benne, ha ebből a sokszínűségből minél többet kap valaki. Például mozogjon rendszeresen, alakuljon ki benne az igény a testmozgás iránt, hogy akkor is sportoljon majd, amikor az iskola elvégzése után már a mindennapos iskolai testnevelés nem adja meg neki erre a lehetőséget (vagy másképpen nézve nem kényszeríti erre). Olvasson sokat, bővítse a tudását – a civilizációnkban a tudásátadás az internet ellenére továbbra is elsősorban írás alapú és nem audiovizuális, bár ez lassacskán átalakulóban van. De a mostani fiatalok még egy olyan átmeneti világban nőnek fel, ahol a jó olvasáskészség és szövegértés kiemelten fontos ahhoz, hogy valaki később boldoguljon a világban. Ugyanakkor azt szeretném, hogy tanuljon meg fényképezni, videót készíteni és lehetőség szerint alap szinten programozni is – mert meggyőződésem, hogy az írás, olvasás és számolás (az úgynevezett 3R) már nem elég, a felsorolt digitális készségek a 21. század új írástudásának fontos alapelemei. Ezen felül kiemelten fontos a jó kommunikációs készség, az asszertivitás, írásban és szóban is. Végül, ezzel szoros összefüggésben a csapatban való közös munka és a saját érdekeink (mások érdekeinek figyelembevételével való) képviselése, valamint a konfliktushelyzetek kezelése is kiemelten fontos. Nagyjából ezek a 21. század legfontosabb képességei, a 4C (magyarul 4K), az a 4 „szuperképesség”, ami a 21. század tanulásának középpontjában is áll, a kreativitás, kommunikáció, kollaboráció (együttműködés) és a kritikus gondolkodás (erről bővebben lásd Soulé és Warrick 2015-ös tanulmányát).

Mindezek miatt nem szeretem, ha a fiam iskola után 2 körül leül és a számítógépet, a konzolt, az okostelefont valamint a tévét váltogatva képernyővel tölti a teljes délutánját, sőt, sokszor az estéjét, elalvást megelőző idejét is. Azt sem szeretem, ha a hétvége másról sem szól, csak a videojátékról, illetve olyan videók, streamek (közvetítések) megnézéséről, amiben játszanak. Gondolom sokak számára ismerős a helyzet és ezzel nem vagyok egyedül… A mi családunkban erre két dolgot találtunk ki egyelőre. Az első egy hétvégi „játszó klub”, ahová a fiam 4-6 barátot hív meg, akikkel közösen játszanak, együtt találják ki, hogy mit csináljanak. Egyetlen kimondott szabály van: ne töltsék a teljes időt képernyő előtt (persze valamennyi időt videojátékokkal is lehet tölteni, ezt butaság lenne megtiltani). Lehet társasozni, kártyázni, időjárástól függően kimenni játszani valamit. Már az egy remek feladat számukra, hogy egyezségre jussanak, mivel töltsék el a közös időt. Tehát végeredményben azt csinálják, amit a mi generációnk csinált, amikor gyerek volt – együtt játszanak. Ehhez csak egy kis szervezés kell, át lehet hívni osztálytársakat, unokatesókat (ha vannak), szomszéd gyerekeket…

A másik, amit kitaláltunk egy időbank, ami részben a videojátékok működési mechanizmusát fordítja a „játék ellen” és teremt neki folyamatos konkurenciát. Nagyon röviden: a fiam csak akkor játszhat napi maximum 2 órát (hétvégén hármat) videojátékkal és használhatja a telefonját, ha ehhez „megkeresi” az időt más tevékenységekkel. Ha elmegy edzésre, ha olvas, ha segít a házimunkában azzal mind időt kap, hogy videojátékozzon, közben pedig olyan dolgokat is megtapasztal, amik nagy valószínűséggel kimaradnának az életéből, ha csak videojátékkal játszana. Ebbe beépítettük az iskolát is: a jó iskolai jegyek bónuszként megszorozzák a megszerzett időt, a rossz jegyek csökkentik azt. Mielőtt bevezettük ezt a rendszert idén november közepén, írtunk egy két oldalas szabálykönyvet, amit mindkét fél elfogadott és azóta is folyamatosan finomítgatunk rajta. A számítógéppel töltött időben segít a Microsoft Family programja, amivel be lehet állítani a gyereknek saját fiókot és ahhoz idő- és alkalmazáskorlátokat adni. A telefonnal eltöltött idő mérésére pedig az iOS nemrégiben bevezetett Képernyőidő funkcióját használjuk. Természetesen nagyon sok „macerát”, súrlódást és folyamatos párbeszédet igényel az idő vezetése, amit egy hűtőre mágnessel kirakott nyomtatott táblázatban követünk. A rendszer közel sem tökéletes, viszont sok év után ennek köszönhettem, hogy a fiam hajlandó volt hangosan olvasni, sőt idővel ő jött, hogy hadd olvashasson nekem. Csak annyit kellett mondanom neki, hogy a hangos olvasás duplán számít. Tudom, hogy ez nem teljesen fair, ami viszont megnyugtat, hogy én csak ugyanazokat az eszközöket használom, amihez a fiam a játékokban már amúgy is hozzászokott, amikor finoman terelik a játékkal való időtöltésének módját. Csak ezúttal a játékon kívül csinálja azt, amit én szeretnék és hiszek abban, hogy ezzel jót teszek neki. Persze egy hónap rövid idő ahhoz, hogy azt mondjam, a rendszer hosszú távon is működni fog. Viszont sokkal jobb, mint, ami előtte volt, géptől való eltiltásokkal, folyamatosan napi konfliktusokkal, duzzogással…

Azt remélem, hogy az időbank segít abban is, hogy a fiam idővel megtanulja beosztani az idejét, ami az egyik legfontosabb és leginkább alulértékelt készség napjainkban. Segít neki abban is, hogy találkozzon az unalommal – amit teljesen eltüntettek mára az életünkből a képernyők által kínált egyszerű pótcselekvések. Miközben az unalomnak fontos funkciója van a fiatalok életében: segít nekik rájönni, hogy (a videojátékon túl) mi érdekli őket, mi köti le a figyelmüket, miben ügyesek, milyen tevékenység teszi őket boldoggá, végeredményben segít nekik eljutni önmagukhoz. A túlzásba vitt videojáték ugyanis a szabadidő kitöltésével ettől is elveszi az időt. Végül, ez a rendszer segít abban is, hogy közösen töltsön el a család minőségi időt, így voltunk az elmúlt egy hónapban közösen múzeumban, színházban és moziban is, anélkül, hogy abból az amúgy szokásos hiszti lett volna, hogy miért kell menni, miért nem lehet inkább megint a videojátékkal játszani.

 

Szülői tipp:

Beszélje meg gyermekével, hogy ő hogyan érzékeli, mit tanult a játékokból, milyen készségeit fejleszti.

Gondolja végig, hogy milyen egyéni megoldást tud találni a játszó klubhoz, illetve az időbankhoz hasonlóan, ami segíthet gyermekének abban, hogy a videojátékon kívül is több időt tölthessen különböző tevékenységekkel.

Beszéljen gyermekével arról, hogy miért hasznos az unalom még akkor is, ha a legtöbben utálnak unatkozni.

Címlapkép: istock / Choreograph

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!