Számítógépes játékok: A „mindent vagy semmit” szülői magatartás, illetve annak alternatívái

Semmi nincs olyan hatással a kamaszokra, mint a minőségi családi kapcsolatok, a kötődés a szülőkhöz, többi családtaghoz, halljuk minden pszichológustól. De hisz ebben nincs semmilyen meglepetés. De akkor miért olyan nehéz dűlőre jutni a tinikkel a számítógépes játékok terén?

2019.08.10 Bakóczy Szilvia

Nem tudom megakadályozni, hogy számítógépes játékokat játsszon” – panaszkodnak a 13 éves Dani szülei, pedig valamit lépni kellene, mert Dani naponta minimum 6-8 órát a számítógép előtt ül. Nem ők az egyetlenek, akiktől ezt a mondatot hallom, legfeljebb a megfogalmazás tér el némileg. A „nem tudom, mit csináljak”, és az „úgysem számít, hogy mit mondok neki” típusú mondatok mind a felnőttek tehetetlenségéről árulkodnak, pedig ma már szép számmal elérhető a szakirodalom függőség témában, így a számítógépes játékok okozta problémákkal kapcsolatban is.

De mik a tényleges nehézségek a tehetetlenségen kívül? Szakemberek szerint azokban a családokban, ahol rendszeresen számítógépes játékokat játszanak a gyerekek, kifejezetten gondot okoz a szülői tekintély fenntartása, a szabályok felállítása, majd azok rendszeres számonkérése, betartása. Mindez komoly bűntudatot ébreszt a szülőkben, akik természetesen szeretnék a problémát megoldani, csak épp hiányoznak ehhez a tippek, a jó minták, a saját kompetenciáik. Ez sok esetben egyenes utat jelent a szülők önbizalmának csökkenéséhez, legrosszabb esetben pedig szép lassan eltávolodik egymástól gyerek és szülő.

Bonnaire Céline és kutatótársai a Journal of Behavioral Addictionsban megjelent kutatásukban összegezték a probléma sajátosságait. Ezek alapján a következőket érdemes fontolóra vennie minden szülőnek.

  1. A videójátékok használata tanulást igényel, felnőttnek is, gyereknek is. Senki nem születik úgy, hogy tudja, hogyan kell ezeket a játékokat előnyükre használni. A gyerek sem, hiába tűnik zseninek ezen a téren. Azt sem tudja senki magától, hogy mikor és mennyit játszhat ahhoz, hogy az még ne ártson neki. Nem jó stratégia tehát, hogy ha rábízzuk a gyerekre a kérdést.
  2. Sok szülőnek egyik napról a másikra lesz elege a játékokból, ők azok, akik hirtelen, váratlanul tiltják meg a játékokat. Mindez – érthetően – sokkolóan hat a kamaszra, hiszen előtte semmilyen szabályok nem léteztek. A mindent vagy semmit elve nem tesz jót sem a szülő-gyerek kapcsolatnak, sem annak a tanulási folyamatnak, amit a számítógépes játékok használata igényel (lásd előző pont).
  3. A legjobb az, hogy ha együtt találjuk ki a szabályokat a gyerekünkkel. Tekintsük ezt egyfajta szerződésnek, amit közösen fogalmazunk meg, közösen mondunk ki egymás előtt. Sokkal könnyebb lesz a gyereknek beleegyeznie, ha az ő véleményét is megkérdezzük.
  4. Hiába van elegünk a témából, figyeljünk oda a megfogalmazásra, ne csak kritikusan hozzuk szóba a témát. Ez sértő lehet a gyerekünkre nézve, és növelheti az ellenállást. Márpedig épp az ellenkezője a cél.
  5. Soha egyetlen pillanatra se felejtsük el, hogy mi vagyunk a szülők, annak a felelőssége, hogy milyen irányba halad a gyerekünk fejlődése tehát a mienk, nem pedig a gyerekünké. Nekünk kell kitalálnunk a megoldást. (Jó esetben meg tudjuk nyerni partnernek a gyerekünket.) Ha pedig tehetetlennek, tanácstalannak érezzük magunkat, akkor segítséget kell kérnünk valahonnan. Ezek a segítségek ma már – legyünk őszinték – elérhetők.

Címlapkép: istock / KatarzinaBialasiewicz

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!