Ujjszopás, az önmegnyugtatás hiánya

Az ujjszopás a természet remek önnyugtató találmánya, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy sok babát már az ultrahangos felvételeken is ujjával a szájában örökítenek meg. A kicsik jó része szopni kezdi az ujját, amikor fáradt, fél, vagy unatkozik. Ha nem teszi magától, kap cumit, ami lényegét tekintve ugyanazt a funkciót tölti be: megnyugtat. Ugyanis a gyerekeknek ez nem megy egyedül és még jó ideig szükségük van külső segítségre ahhoz, hogy újra kiegyensúlyozottnak érezzék magukat.

2019.06.19 Pethő Orsolya

Később, ahogy különféle stratégiákat tanulnak, illetve alakítanak ki, amelyek segítenek az aktuális feszültséget levezetni, már nincs szükség a külső eszközökre. És itt a kulcs: sikerül-e ezeket a másféle módszereket elsajátítani és alkalmazni. Képes lesz e minden külső eszköz bevetése nélkül lecsillapítani önmagát, csökkenteni a stresszt, vagy egyszerűen csak elviselni azt, és hagyni, hogy magától elmúljon. Kell e majd ehhez alkohol, cigaretta, gyógyszer, körömrágás, hajrágás, vagy bármi egyéb módszer.

Az óvodák többsége kiscsoportban még eltűri, ha a gyerekek cumiznak, vagy az ujjukat szopják, de középsőtől már sok helyen elvárják, hogy a gyerekek ne folyamodjanak külső segítséghez. Az iskolában pedig egyenesen bizarr, ha egy gyerek a szájába veszi a kezét, és így oldja a feszültséget, felnőttként leginkább ijesztő ugyanez a szokás.

Mikor kezdjünk el a leszoktatással foglalkozni?

Ezek az életkorbeli stációk nem véletlenszerűen alakultak ki. A 3-4 éves gyerekek jelentős része szerencsére magától elhagyja ezt a szokását, ahogy az idegrendszere érik, és játékkal, vagy azzal, hogy keresi egy felnőtt társaságát is tud segíteni magán a nehéz helyzetekben. Az iskola kezdetével pedig megnő az okozott károk kockázata. A szopás intenzitásától is függ, de az állandó fogak kibújásával már fogszabályozási kérdéseket is felvet ez a szokás, nemcsak az arc, de maga a használt ujj is deformálódhat, és a különböző fertőzések kockázata sem elhanyagolható. Abbahagyni elsősorban ezek miatt az okok miatt érdemes a cumizást vagy az ujjszopást. Az óvodai évek vége felé, de később az iskolában mindenképpen érdemes foglalkozni a kérdéssel.

Az okot kell megszűntetni

Azonban a leszokás még nem jelenti azt, hogy megoldottuk a kérdést. Az okát is meg kell szüntetni a problémának. A kicsiknek egészséges, külső eszközöktől független módokat kell tanulnia az önmegnyugtatásra. Ha a leszokás gördülékeny, a gyerek könnyen együttműködik és köszöni szépen jól megvan a cumizás nélkül, akkor a gyerek elég érett volt már ahhoz, hogy elhagyja ezt a szokást és rendelkezett olyan egyéb módszerekkel, amelyek ugyanazt a szerepet be tudják tölteni az életében. Szerencsés a helyzet, csak egy kis ösztönzés kellett, mert valljuk be, mi sem szeretünk a szokásainkon változtatni.

Ha viszont a kicsi nagyon rugalmatlan a szokást illetően és nem tud meglenni nélküle, érdemes elgondolkodnunk, mi lehet ennek az oka. Van e olyan könnyen megszüntethető, felesleges stresszforrás a gyerek életében, ami miatt extrém feszült lehet. Komoly forrást jelenthet a képernyő, amit két éves kor alatt nem is szabadna rendszeresen használni, és utána is csak alkalmanként, rövid időre - a gyerekek többsége mégis szinte napi szinten találkozik vele, s nem is csekély mértékben. A praxisomban számtalan esetben előfordult már, hogy a drasztikus képernyő megvonás szinte napok alatt kezelhetővé varázsolta a kicsik önmegnyugtatásra való korlátozó szokásait, még akár onanizálást is megszűntetett. Még a rajzfilmek, animációs filmek is felesleges ingermennyiséget és feldolgozhatatlan komplexitású impulzust jelentenek a fejlődő idegrendszer számára. Hasonlóan veszélyforrást jelentenek az erősen szorongó szülők, a bizonytalan, korlátok nélküli nevelés, az aktuális élethelyzetből eredő feszültségek: pl. a szülők konfliktusa, válás.

Tényleg cigizni fog, ha szopja az ujját?

Léteznek olyan kutatások, amelyek azt bizonyítják, hogy azok, akik gyerekként szopták az ujjukat, később hajlamosabbak a cigarettára (vagy más szájon át élvezetet okozó dologra, mint pl. alkohol, vagy túlevés) rászokni, és hosszabb ideig is űzik ezt a rossz szokást, mint azok, akik annak idején nem cumiztak. Persze ez nem azt jelenti, hogy még nagyobb erőkkel tűzzel vassal kell irtani a gyerekkori cumizást, inkább nagyobb figyelmet érdemes fordítani a leszoktatás mikéntjére, arra, adunk e helyette más, egészséges önmegnyugtató módszereket. Ezek a kutatási adatok inkább azt mutatják, hogy létezik valamiféle hajlam, ami a szájon át érkező önmegnyugtatástól való függés valószínűségét erősíti. Életünk kezdeti szakaszában valóban nagy szerepet kap a száj a feszültségek csökkentésében, így olyan, mintha megállt volna az idő. Úgy tűnik, Freudnak igaza volt.

A büntetés vagy a jutalmazás nem működik

Látjuk már, hogy a gyereknek a legritkább esetben a saját döntése, hogy épp mivel nyugtatja meg magát, túl sok a feszültség, éppen ezért sem a büntetés, vagy szégyen, sem a jutalmazás nem jó módszer a változások generálásához. Ha a környezet felesleges stresszfaktorait már sikerült kiiktatnunk, akkor jöhet az önvizsgálat, mi szülők, mennyire tudjuk elviselni a gyerek érzelmi kilengéseit, feszültégeit. A nyafogó gyerek, a dühös gyerek, a síró gyerek mind-mind idegesítő, és természetes, hogy van hatása ránk. De miután a kicsik végsősoron a szülők nyugalmát, stabilitását teszik belsővé - azaz interiorizálják - ezért nem mindegy, hogy mennyire tudunk felnőttként benne lenni ezekben a helyzetekben. Nem vehetünk el valamit, anélkül, hogy adnánk is helyette. Óriási űr támad majd a cumizás helyén - most hogyan nyugtatom meg magamat, segítség? 

Amikor a gyerek feszült és az ujját szopná, térjünk vissza az alapokhoz, amikor mi, felnőttek tudtuk őket megnyugtatni. Kapcsolódjunk, vegyük az ölünkbe, adjuk oda a figyelmünket, vegyük fel a szemkontraktust - és igyekezzünk saját magunkat megnyugtatni. A képességünk, ahogyan mi magunk tudjuk visszaszerezni az érzelmi stabilitásunkat lesz a mércéje annak, ahogyan a gyerek is teszi majd mindezt önmagával.

Pethő Orsolya, pszichológus

Címlapkép: istock / Kathariena

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!