„Doktor úr, segítsen, túl nagy a gyerek alapjárata!” – ADHD: Szülők és az elfogadás

Az ADHD-s gyerekek többsége fiú. Azon belül is elsőszülött fiú. Mi a szülők legnagyobb harca? És mi a gyerekeké? Mit várhatunk el egy tanártól az órán, ha a gyerek „folyton izeg-mozog”, „képtelen megülni a fenekén”? Dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáter válaszolt a kérdéseinkre.

2019.07.11 Bakóczy Szilvia

A pályája legeleje óta foglalkozik ADHD-s gyerekekkel. Miért pont az ADHD?

Dr. Csiky Miklós (gyermekpszichiáter): Részben az élet hozta így. A Vadaskertben, ahol először dolgoztam, a tíz év alatti gyerekek 80-85 százaléka ADHD-val élt. De azért abban, hogy ez lett az egyik szakterületem, szerepet játszott a saját érintettségem is. Három éve foglalkoztam gyerekekkel, amikor egyes tünetek ismerősek lettek.

Dr. Csiky Miklós gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter, tréner és coach.

Magyar szakember, aki a világon több helyen képződött és dolgozott. Tanulmányait a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd a Lateráni Egyetemen, Rómában és az Edinburgh-i Queen Margaret Egyetemen végezte. A hiperaktivitás és a figyelemzavar a szakterülete.

Önnek milyen problémákat okoztak a tünetek?

Szétszórt voltam, álmodozó. Folyamatosan el voltam foglalva valamivel, a magam választása alapján. Ha a keretek engedték és a külső nyomás nem volt túl nagy, az impulzivitásom is megmutatkozott. Emellett a kézügyességemmel, mozgás-koordinációmmal is akadtak gondok.

Kialakulhat az ADHD felnőttkorban is, például az életmódunk, illetve a minket érő ingerek hatására?

Az ADHD masszív genetikai adottságon alapul, azonban előfordulhat, hogy a gének sokáig „némák” maradnak, vagy valamilyen külső hatásra aktiválódnak.

A szülők figyelmét általában a gyerekük figyelemzavara, illetve a hiperaktivitása hívja fel a problémára. Mindez inkább az iskolában csúcsosodik ki?

Igen. Ugyan van olyan jó szemű óvónő, aki felismeri a tüneteket, azok az iskolában lesznek igazán feltűnők.

Érintett szülőktől úgy tudom, hogy a gyermekpszichiáterek többsége a gyógyszeres terápia mellett teszi le a voksát.

Ez valóban így van, ennek az az oka, hogy egész egyszerűen bizonyos esetekben ma ez a leghatékonyabb terápia. Arról van szó, hogy ha valakit az ADHD súlyosabb típusa érint, gyógyszerek nélkül könnyen másodlagos károsodások alakulhatnak ki. Ilyen az önértékelési zavar, a motiváció hiánya, a szorongás, a hangulatzavar, illetve a szomatizációs problémák.

Önértékelési problémákra nem nagyon szoktak hatni a gyógyszerek.

Azokra valóban nem, de a motiválatlanságra, illetve a szorongásra áttételesen megoldást jelenthetnek. Korai felismerés esetén ugyanis elegendő, ha az ADHD gyökerét kezeljük.

Mit ért korain?

A tizenkét éves kor alatti gyerekeket.

A szülők bizalmatlanok?

Az idegenkedés aránya mára valamennyire csökkent, talán már inkább a tájékozott aggódás a jellemző. Ennek oka részben a szakemberhiányban keresendő. Sok gyereknek sajnos olyan súlyosak a tünetei mire gyermekpszichiáterhez kerül, hogy akkor már nem kell sokat győzködni a szülőket, hogy fontolják meg a gyógyszert.

Tételezzük fel, hogy valaki időben kap segítséget. Előfordulhat, hogy mire felnő, szinte teljesen tünetmentes lesz?  

A fiatalok húsz százaléka kinövi az ADHD-t. További harminc százalék azok aránya, akik megtanulnak hatékonyan bánni a nehézségekkel. A maradék ADHD-sok továbbra is komplex érdemi támogatásra szorulnak.

Nemcsak gyógyszeres kezelések léteznek.

A viselkedésterápiás foglalkozások szintén a kezdetektől fogva alkalmazhatók. Először a szülőt tanítják meg az ADHD-t kezelni, tőlük és részben a szakemberektől tanulja meg maga a gyerek a fogásokat, technikákat. Ami biztos: a nevelés két nagy eszköztárából az egyik, a büntetés, illetve a tiltás nem használható. Vagy lepereg a gyerekekről, vagy felhergeli, netán elkeseríti őket. A pozitív megerősítés az egyetlen hozzáállás, ami működik. Illetve annak elmaradása, amit viszont fontos, hogy ne büntetésként, tálaljunk. Ne legyen benne fenyegetés, becsmérlés, korholás, inkább következményként élje meg a gyerek. Ne legyen megtorlásként értelmezhető.

Mi a szülők legnagyobb harca ezzel az egésszel?

Az elfogadás. Ráadásul, mivel az ADHD a fiúk között, azon belül is az első szülött fiúk között gyakoribb, ez tipikusan az apáknak jelent komoly problémát. Szülőktől függ, hogy kinek mennyi idő kell ehhez. Ha nincs akut baj a gyerekkel, szerintem ezt a folyamatot nem szabad siettetni.

A gyerekeknek is ugyanez jelenti a legnagyobb kihívást?

Számukra a tehetetlenség, annak a megélése, hogy szeretnének jók lenni, de nem sikerül, illetve az, hogy nem értik, miért történik meg újra és újra akaratlanul, sőt szándékaik ellenére az, ami mindenkinek rossz, ami csak bajt hoz rájuk és a többiekre.

A beszélgetéseken, illetve a diagnózis közlésénél jelen van az egész család?

Nálam igen. Az első beszélgetések azért nagyon fontosak, mert akkor derül ki számomra, hogy maguk a szülők hogyan gondolkodnak a gyerek nehézségeiről. Ez a nyelv aztán az, amire én is építek, amit én is használok akkor, amikor visszajelzéseket adok később. Egész egyszerűen egy mezőgazdaságban dolgozó emberhez máshogy kell eljuttatni az üzenetet, mint egy filozófushoz. Lényegében persze ugyanazokat a problémákat hallom: a gyerekünk folyton izeg-mozog, nem figyel, pörög, hatalmas a mozgásigénye, mondják a szülők, más-más megfogalmazásban. Ez az egyébként, ami még ennyi év után is nagyon érdekessé teszi a munkát.

Mi volt az legemlékezetesebb mondat?

Egy apa ezt mondta: „Doktor úr, túl nagy a gyerek alapjárata”.

Említette, hogy a büntetést jobb elfelejteni. Mik hatnak jobban, a jutalmazáson, megerősítésen belül? A szavak, vagy a tettek?

Minden hat, ami a gyerekek idegrendszerét nyugtatja, szinkronba hozza. Tegyük fel, hogy egy gyereknek szétszóródik a figyelme az órán. Ilyenkor elegendő lehet, ha az asszisztens vagy a tanár odamegy, és szelíden visszafordítja a fejét a tankönyvre, vagy rámutat a feladatra. Ez persze a kevésbé súlyos tüneteknél működik. Máskor nincs mese, meg kell engedni, hogy az órák alatt valamilyen mozgásos aktivitást végezzen a gyerek. Törölje le a táblát, menjen le futni két kört az udvarra, hadd álljon fel, ha elfárad, hadd babráljon a kezében egy játékkal.

Ehhez nagyon nyitott tanárok kellenek. Tudnak ebben segíteni a szülőknek?

Szerencsére igen. Készítettünk például tájékoztató anyagokat pedagógusoknak. A Bethesda Kórház ADHD ambulanciájáról pedig rendszeresen kijárnak a szakemberek előadásokat, képzéseket tartani.

Címlapkép: istock / AaronAmat

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!