Érdemes-e a gyerek előtt veszekednünk?

Petra és Attila tegnap csúnyán összevesztek a vacsoránál a gyerekek előtt. S bár tányérdobálás nem volt, elég ronda dolgokat vágtak egymás fejéhez. Akkor tértek magukhoz, amikor Marci a négyéves mérgesen rájuk kiabált: “Csönd legyen már!”. Lili, a kisebbik elég nehezen aludt el aznap, többször kijött a szobájából, vizet kért, aztán azt mondta éhes. Pedig ez nem szokása, nagyon jó alvó.

2019.08.16 Pethő Orsolya

Sok szülő aggódik, milyen károkat okoz a gyerekekben, ha azok szem és fültanúi a veszekedéseiknek. Arra vágynak, bárcsak olyan társuk lenne, akivel mindenben egyetértenek. De reális cél e mindenben egyetérteni? A konfliktus (nem a veszekedés) természetes velejárója emberi mivoltunknak. Sőt, az egyik olyan dolog, ami előre tud vinni. Egy konstruktívan megoldott, feloldott nézeteltérés nemhogy nem rombolja, de képes magasabb szintre emelni, vagy ha úgy tetszik elmélyíteni egy kapcsolatot.

Az biztos, hogy nem érthetünk mindig mindenben egyet, ezért nem is érdemes elszántan a tökéletes lelki társunk keresésére indulni. A kérdés inkább az, hogy hogyan bánunk a konfliktusokkal, milyen hangnemben rendezzük azokat.

Azoknak, akik aggódnak, rossz hírem van, a gyerekek valóban stresszként élik meg a szülők összezörrenéseit. Magányosnak érezhetik ilyenkor magukat, nem ritka, hogy rettegnek, igyekeznek valamiféle távolságot kialakítani a harctér és belső világuk között. De ez olyan nagy ügy lenne? Hiszen félelem vagy nehéz helyzetek nélkül sem nagyon lehet egy gyerekkort végigcsinálni.

Nem mindegy, hogy alkalmi vagy rendszeres

Ha csak olykor-olykor esünk a gyerek előtt egymásnak, és amúgy sikerül értékes mintát is nyújtani a konfliktusok kezelésére, akkor nincsen olyan nagy baj, hiszen akad követni való jó példa is bőven. Ám, ha nem nagyon van más stratégiánk a nézeteltérések kezelésére, mint a nyílt harc, és egymás gyalázása, akkor a gyerekek vagy egy az egyben fogják ezt lemásolni, vagy épphogy elkerülnek majd minden hasonló helyzetet, lemondanak saját igényeikről, csak nehogy balhé legyen belőle. Akár alkalmi, akár rendszeres veszekedők vagyunk, az utókezelésre érdemes odafigyelni.

Elég, ha utána kibékülünk?

Nem mindig, de sokat segíthet a gyerekek lelkiállapotán, ha azt is látják, hogyan simulnak el a hullámok. Érdemes némi plusz figyelmet szentelni ilyenkor arra, hogy a gyerekeknek legyen miben elvezetni a felgyülemlett feszültséget. Ne kelljen a félelmekkel és a stresszhormonokkal együtt az ágyba bújnia a kicsiknek, mint Lili esetében. Egy jó hancúrozás, családi összebújás sokat segíthet ebben. Nem árt meg is fogalmazni a történteket: Nem értettünk egyet, nagyon mérgesek lettünk, és bántottuk egymást. Nem így kellett volna elintézni. De szeretjük egymást és szerencsére kibékültünk. Legközelebb jobban odafigyelünk, hogy ne veszekedjünk, ha valamiben nem értünk egyet.

Még az indulatokkal sincs gond

Azért, mert egy vita hevesebb és a felek részéről indulatokat is kivált, még nem kell farkast kiáltani. Nem vagyunk se szentek, se robotok, az érzelmek a csomag részei. A kérdés mindig az, hogyan fejezzük ki ezeket az érzelmeket. Azért, mert dühös vagyok a másikra, vagy halálfélelemmel tölt el, hogy nem lesz igazam, még nem kell megsemmisítő csapást mérnem rá, szavakkal gyalázni, sárba tiporni. A gond mindig a tisztelet hiányával van. A gyerekeket nem a nézeteltérés, nem az érzelmek, hanem az rettenti meg, ahogyan a szülei bánnak egymással. Nehéz elhinni, hogy valójában nagyon szeretik egymást, ha még azt sem képesek elfogadni, hogy a másiknak más a véleménye valamiről, vagy valamit máshogyan csinál. Dühünket a másikra zúdítani, őt becsmérelni a gyerekek számára azt jelenti, hogy nem szeretjük egymást. És megkockáztatom, igazuk is van. A tisztelet a szeretet része. S ha el is kezdem a másikat pocskondiázni, bármikor megállhatok és azt mondhatom: Bocs, ezt nem így kellett volna. Kezdjük elölről!

Nehéznek tűnik? Valóban az!

A címben szereplő kérdésre a válasz: nem, de mindenkivel előfordul. Azonban érdemes nézeteltéréseinket konstruktív módon a gyerekek előtt rendeznünk, mert óriási tanulási potenciál rejlik benne.

Pethő Orsolya, pszichológus

Címlapkép: istock / Wavebreakmedia

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!