Nem vagyok a barátod!

Anyai szívem romokban, legszívesebben rohannék és kimenteném a fiamat a csúnya-rossz gyerekek karmai közül, de nyilván nem teszem. Új suli, új fiúk, akik persze, mint mindig ilyenkor helyezkednek, próbálják kialakítani a csípési sorrendet. Versengés a menőségért, a szociális hierarchiában betölthető lehető legjobb helyért. Hangos a csatazaj. Az én fiam meg ebből szeret kimaradni, de persze szereti, ha szeretik. Természetesen azonnal az eszembe jutott minden gyerekkori sérelmem, amikor épp utáltak az osztálytársaim, amikor épp magányos voltam. Na, ezt nem akarom a gyerekemnek. De az anyatigrist féken tartom, nem csapok szét az amúgy bizonyára jó fej kamaszok közt, hogy megvédjem az én kicsikémet, hallgatok az eszemre, ami azt súgja - meg fogja oldani, ahogy eddig is mindig. Gyógyírként leírom hát, hogyan tudjuk szülőként segíteni gyerekeink társas boldogulását.

2019.10.21 Pethő Orsolya

Szülőként kétségkívül a kedvünkre van, ha mások szeretik, elfogadják a gyerekünket. Imádjuk, ha népszerű a közösségben, vannak barátai. És persze a szívünk szakad meg, ha azt látjuk, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Magányos, kiközösítik, bántják. Mintha tőrt forgatnának a szívünkben. Miért nem mész már oda a Levihez játszani? Ne hagyd, hogy így bánjanak veled! Szólj vissza, védd meg magad! Ne legyél már ilyen tutyimutyi! - hangzik szülői segítségünk. A szándék jó, az eredmény borzalmas, a gyerek még rosszabbul érzi magát, hiszen itt az egyetlen és kézenfekvő megoldás, amire ő nem képes. És ha valakitől nem fog támogatást kérni, ha bajban van, az a szülő lesz, hiszen ő úgyis csak okoskodik. 

  1. Nem is biztos, hogy baj van, csak a szülő elvárásai mások. Mindenkinek más a társas igénye, sok gyerek tényleg köszöni szépen jól van azzal az egyetlen egy baráttal - vagy akár egyedül játsszva. Az észlelésünket komolyan befolyásolják ilyenkor saját személyes tapasztalataink, a minket ért csalódások, és nem szeretnénk, ha gyermekünknek ugyanezeket meg kéne élnie. Másrészt vannak elméleteink arról, ki mitől boldog, ki mitől sikeres: például az, akinek sok barátja van boldogabb és sikeresebb - és ez is nehezíti, hogy magára a gyerekre és az ő érzéseire tudjuk kinyitni magunkat. 
  2. Ezzel együtt, a gyereknevelésben lényeges az önreflexió. Milyen példát mutatok én magam a társas kapcsolatokról?  Mit tanítok ezzel a gyerekemnek? Tudok-e ebben én is változni, fejlődni? 
  3. Nem nálam van a Szent Grál! Semmi szükség arra, hogy konkrét megoldásokat szajkózzunk, pláne nem egyetlen egyet. Ha a gyerek valóban szeretne több és mélyebb társas kapcsolatot létesíteni a közösségben, szeretné, ha jobban elfogadnák, az számára a legnagyobb segítség, ha hagyjuk, hogy megtalálja a saját megoldását. Ez nem azt jelenti, hogy magára kell őt hagyni a bajban. Ám, ha azt látja, hogy többféle út létezik, amelyek közül ő választhatja ki a számára legmegfelelőbbet, kompetensebbnek érezheti magát. S hogyan lesz több megoldásunk? Kérdésekkel! Ismersz valakit, aki könnyen barátkozik, ő, hogy csinálja? Milyen erőforrásokra lenne szükséged ahhoz, hogy könyebben tudjál barátkozni? Mit csinálna ebben a helyzetben Supermen? Mit gondolsz, mi segítene neked a legjobban? 
  4. Sőt, a gyakorlati megoldások a legkevésbé érdekesek. Azok megszületnek majd maguktól, ha foglalkozunk az érzelmekkel. A hallgatás és az érzések visszatükrözése olyan csodaszer, ami önmagában segít megbírkózni a helyzettel. Minél aktívabbak vagyunk egy ilyen beszélgetésnél, minél inkább igyekszünk irányítani és persze megoldani azt (mert határozott elképzelésünk van), annál kevésbé tudunk a gyereknek segíteni. 
  5. Végül elengedhetetlen az is, hogy a gyerek érezze, hogy bízunk benne. Amikor érzelmileg reaktívak vagyunk és mi magunk is kétségbe esünk a gyerek problémája miatt, netántán haragszunk is rá, vagy nagy elánnal igyekszünk rajta segíteni, azt kommunikáljuk: te nem tudod ezt megoldani, nem vagy elég jó hozzá. Ehelyett hasznosabb például, ha azt mondjuk: Tudom, hogy meg tudod oldani, itt vagyok, segítek neked amikor kell, úgy, ahogyan kell. 

Pethő Orsolya, pszichológus

Címlapkép: istock / jandrielombard